Yin és Yang

Kikötözve az András kereszten
Lelkemet immár Nálad kerestem
Szemem távolba réved meredten
Sós könnyektől ázottan szenvedtem.

Istennőm hajtott igába
Könny áztatta rabigába
Így dőlhet egy rab igába
Emlékképpé laminálva.

Yin és Yang
Kút és Inga
Fekete és fehér
Menny és pokol –

Mindet megjártam Veled…

A férfi a nőben
A nő a férfiban
Sötét a világosban
A világos a sötétben –

Mert elnyerhettem kegyed…

Jártam a pokolban
Megjártam a mennyet
Mint állat akolban
Lélegezve múlt–szennyet.

Letaszítottál, majd felemeltél
Mint kelyhet örömmel telemertél
Miközben a kéjtől remegtél
Porban alázva is szerettél.

A csend öröknek tűnik immár
Lelkem emlékedhez tapadt
Túlélem ezt is, egyedül már -
Ez a Te csended, ennyim maradt.