Beszámoló a II. Pixie Sportnapról (4)

Láttam a magáét is húzkodta közben, ami felmerevedett már ekkorra, de rászóltam:
- El ne merj menni! Még nem! Nem engedem meg!
- De Uram? Miért nem? – kérdezte meg csodálkozva. – Kérem, Uram! – könyörgött.
- Nem, most nem! Majd megtudod miért. Most fussunk vissza a többiekhez! – feleltem.
Így is tettünk. Mire a medencéhez értünk már csak idegenek voltak ott. Sebaj, azért mi még sprintet úsztunk abban. Bent a motelépületben kerestük a többieket. Lent nem találtuk őket, így felmentünk az emeletre. Ahogy haladtunk végig a folyosón, kinyílt Mester6van ajtaja és kiszólt azon: - Ti vagytok? Ha jól éreztétek magatokat, tegyétek továbbra is, minket sem zavarva! Bólintott s a Subbal a szobámba mentünk. Ott fejeztük be már azt, amit a kilátónál elkezdtünk, de nem tettünk meg még. Alaposan felcsigáztam, majd lefogtam s kis idő múlva újra és újra felcsigáztam, míg végre elmehetett ő is. Lezuhanyozás közben újra megtettük, kielégítettük egymást. Majd kiálltunk a teraszra, mert a Sub cigarettázott. Már majdnem elparázslott a cigije vége is, mikor halkan hallottuk nem sokkal odébb, az egyik teraszról:
- Ott maradhat Nálad éjszakára is a Subom? Nem zavarna?
- Nem zavar, sőt! Igen, természetesen, nálam maradhat. – válaszoltam gyorsan, visszasietve, húzva a szobába magammal. Még sokáig hancúroztunk, majd elaludtunk.
Reggel verőfényre ébredtem, s egy halk kocogtatásra is.
- Bújj be! – kiáltottam, de majd fel is kellett kelnem, ajtót nyitnom. A Sub neje állt ott.
- Vissza kellene jönnie a Subnak hozzánk, ha lehet, most! – szólt halkan s hadarva.
- Menj! – szóltam hátra. Hagytam magam mellett kilépni a folyosóra. Távoztában még ráhúztam a feszülő és domborodó popójára egy alaposat. Visszanézett rám nevetve.
Elment. Ott maradtam egyedül. Ábrándoztam kicsit még heverészve az ágyon, majd megfürödtem és mentem le reggelizni. Már majdnem megreggeliztem, mikor jöttek le a többiek is. Odaértek az asztalomhoz, mutattam, hogy üljenek csak ide. Mester6van megkért, hogy ne siessek el, mert be akar mutatni valakiket. Akkor értek oda. A két Dom volt és a Subjaik a folyosó végi szobából. A Subok már mentek is sietve és hozták a reggeliket Domjaiknak, mint ahogyan Mester6van Subjai is az Uruknak, vagy a harmadik Sub a Dominájának. Tőlem is megkérdezték, hogy én is kérek-e még valamit. Igent intettem s elmondtam mit hozzon még. Sietett, hamarosan ott is volt azzal. Hozzáláttunk. Majd a Subok is leültek, de gyorsan ettek, s ha Uraik, vagy Úrnőjük kért valamit, máris ugrottak, szaladtak, hozták. Közben mi beszélgettünk. Elmondtuk a Domoknak, hogy tegnap mivel telt az előkészületünk, mit végeztünk, miket próbáltunk el. Ők nem annyira, de a Subjaik igen érdeklődően hallgatták. Különösen akkor figyeltek fel, mikor arról volt szó, hogy lesz róka-vadászat s ki lesz a róka azon. Rá is bámultak erre Mester6van Subjára. Többen is észrevettük ezt. Még a Domina is, mert megszólalt dorgáló hangon a saját Subjához:
- Ne reménykedj, nem neked fog pont sikerülni a róka-elfogás. De más „fogásra” se számíts!  - szólt rá és nevetett fölényeskedőn.
A „róka” is megengedett egy mosolyt magának, mire Mester6van őrá szólt:
- Ne igyál előre a medve bőrére, mert pórul járhatsz! – figyelmeztette Subját. – Nagyon kell figyelned, ha meg akarod úszni épp bőrrel, azaz épp „róka”- bőrrel a vadászatot.
- Igen, Uram! Nem vagyok eltelve magammal, de tudom, amit tudok. Azt is, hogy én tegnap gyakoroltam, míg az agarak többsége nem, mint ahogyan ők sem. – szólt magabiztosan nézve közben és mutatott az asztalnál és távolban lévő „agarakra”
A Domina közben engem kezdett kérdezgetni a versenyekről, főleg az újabb versenyek szabályairól. Egy idő után világos lett számomra, hogy valamit hiányol, de nem tudtam mit, vagy kit (?) Sokadik kérdésére rájöttem, főleg mikor visszaemlékeztem az I. Sportnap leírt és általam olvasott eseményeire. Ő is szívesen lenne „agár”, ha üldözhetné a siker esélyével a „rókát”, vagy mást a vadászaton, mert be-”fogása” után azonnal meg is „nyúzná” magának.
Fölébe és „fölébe” kerekedve .
- Jó lesz vigyáznom, mert még én is szingliként a „róka” sorsára juthatok. – futott át a gondolat az agyamon, de későn, mert már a Domina is rájött erre, így rám szállt.
- Akkor, ha ilyen tájékozott, lenne a kísérőm a hétvégén? – kérdezte bűbájosan tőlem.
- Igen, természetesen. – csúszott ki meggondolatlanul a számon, de Mester6van ezt hallva a segítségemre sietett, mert ismerte a Domina rejtett vágyait a szingli férfiakról:
- Persze, miért is ne, hiszen szingli vagy, de csak holnapig! – bökte oda, de nem nekem. A Domina elcsodálkozott ezt hallva és rám nézett durcásan:
- Hogyan, hát nem egyedül jött ide? – kérdezte meg.
- De igen, egyedül jöttem. Még ma is az vagyok. Csak holnap jön az én Subom le, mert csak akkorra tud ideérni. Ma még fent van dolga. – adtam meg a magyarázatot.
- A Sub dönti el, hogy mikorra jön? Ezt nem értem! – háborodott fel, mert volt min.
- Igen, nálam a Subok is dönthetnek. – feleltem magyarázóan. – Most is csak a férj Sub jön le egyedül holnap, a subrina nem. Az nem ér rá. – feleltem.
- Ott is férj, feleség a Subok, mint Mester6van-nál? – kérdezte tovább a Domina fejcsóválva, értetlenkedve.
- Nem, dehogy is. Csak a Subom férj, míg a subrinám pedig szingli. Így alakult. Nálam kerültek össze a szolgaságban. – cukkoltam már a Dominát ezzel.
- Ja, vagy úgy. – reagált erre. – Akkor ma még rám érhetne. – szólalt meg reménykedve.
- Igen, természetesen. Szívesen is. – válaszoltam.
Láttam, hogy a Domina ezt örömmel hallja, de a Subja, valamint Mester6van Subja is neheztelve. Az utóbbi még bánatos is lett erre. Ezt meg is értettem, de azt még nem értettem, hogy a Domina Subja miért neheztel ezért. Később jöttem csak rá, hogy mert a velem töltött időben sem vele foglalkozik a Dominája. - Aha, így már érthető lett. A Mester6van Subját pedig lesz még időm megvigasztalni. – gondoltam. Nem volt sok idő azonban ábrándozni, mert jelezték, hogy hamarosan kezdetét veszi a péntek délelőttre tervezett zsákban futás, és páros futás összekapcsolt lábakkal, többféle csapattal. Elsőnek a tiszta Sub, majd tiszta subrina s végül a vegyes csapatok indulnak, versenyeznek hirdették ki.
Mind a Domina, mind Mester6van és a másik két Dom is benevezte a Subjait az első versenybe, így drukkoltunk nekik. Én kicsit zavarban voltam, mert a Domina mellett az Ő Subjának kellett hangosan drukkolnom, azaz azt bíztatnom, de magamban Mester6van Subja győzelmét szerettem volna szívemből. Már zajlott a verseny, mikor szerencsére a Domina Subja rosszul léptett, elesett, majd felállva mikor indult tovább, kiengedte a zsákját a kezéből. Így kiesett a további küzdelemből, a Domina nagy bánatára. Így már nyíltan drukkolhattam Mester6van Subjának. A verseny első részét elég nagy fölénnyel meg is nyerte a többiek előtt.
A második verseny-rész előtt a Domjaiknak kellett rögzíteniük Subjaik farkára, farkához a zsákot. Mester6van két erősebb csipesszel és abból induló pertlikkel oldotta meg a feladatot. A Domina a segítségemet kérte, így Subjánál én csak annyit tudtam tenni, hogy a Domina által feltett mell-csipeszekre, melyek szerintem nem voltak ehhez elég erősek, hozzákötöztem a zsák száját összefogó zsinór végeit. A másik két Dom is küszködött, akárcsak a többiek a megoldással. Mikor mindegyik Sub készen lett, indult az újabb futam. Most már lassabban haladtak, s sok volt közben a sziszegés, később a fájdalmas kiáltás is. Főleg akkor, ha leváltak a mell-bimbókról a csipeszek, leestek a zsákok és azon még hasra is esett a Sub lendületében. Igencsak megtizedelődött a versenyzők létszáma. Alig harmada ért célba sikeresen, zsákban. Az egyik reggelinél megismert Dom szemrevaló Subja nyerte a verseny második részét, Mester6van Subja csak harmadik lett most, de összesítésben mégis győzött. Siettünk neki gratulálni. Így alkalmam nyílt a gratuláció közben megnyugtatni a Domina felől.
Már a subrinák készülődtek az újabb versenyhez, akik kevesebben voltak, így hamarabb le is zajlott mindkét része a versenyüknek. Már együtt drukkoltunk a reggelinél megismert Domok két subrinájának, akik indultak ebben a versenyben, de nem voltak sikeresek, dobogóra sem kerültek. Mester6van subrinája nem indult, így neki nem drukkolhattunk.
(folyt. köv.)