Articles by time
2024. 11. (46)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Esti vendég

Deleted user
2014. 03. 29. 21:22 | Published: 910x
Egyedül élsz, nincs senkid. Fiatalok vagyunk, és vár ránk a világ. Egy zöldövezetben, gazdag negyedben laksz. Csak egy kutyád van. A házad gyakorlatilag átjáró ház. Szinte soha nem vagy egyedül. Van, amikor csak pár haverod van ott; van, amikor hatalmas bulit tartasz; van, amikor csak meghitt pillanatokat töltesz valami lánnyal. Több száz km-re lakok tőled, éppen Belgiumban tartózkodom. Tartjuk még a kapcsolatot, de már csak e-mailben és nem is túl gyakran váltunk levelet.
Csodálatos napra ébredek. Csiripelnek a madarak, hétágra süt a nap, és kipihenten kelek fel. Megreggelizem, majd gondolok egyet, hogy elmegyek sétálni a közeli erdőbe. Azonban amikor kinyitom a bejárati ajtót, hogy elinduljak, az ajtó előtt egy csomagot találok. Meglepődök, aztán beviszem a házba. Megnézem kitől kaptam. Amikor látom, hogy tőled, nedves leszek. Már szinte sejtem, hogy miben lesz részem. Izgatottan feltépem a dobozt, szabályosan szétmarcangolom, akárcsak egy vadmacska az áldozatát. Nem csalódok. Ruhákat küldtél benne. És egy levél. Szokásodhoz hűen, egy időpont, és egy cím. Nem írtál semmilyen kommentárt hozzá, fölösleges.
Pontosan tudom, hogy csalódott lennél, ha nem jelennék meg és nem a küldött ruhában mennék. Amikor széthajtogatom a ruhát, elég szolidnak tűnik. Azonban mégis írtál mellé egy levelet, amit belehajtogattál a ruhába. Az áll rajta, menjek el egy szabóhoz és szabassam olyan rövidre amilyen rövidet bemerek vállalni azért, hogy te örömöd lelhesd benne. Tudom, hogy azt akarod, a lehető legrövidebbre szabassam. Nincs mit tenni, elviszem hát. Olyan szinten rövidre csináltatom végül, hogy nem is takarja el teljesen a fenekem. Egy pár centi éppen hogy, de kilátszik alóla akkor, amikor állok. Ha leülök ennél már csak rosszabb a helyzet rám nézve. Annak ellenére, hogyha rágondolok, hogy ebben kell elmennem elpirulok a szégyentől, azért meg vagyok magammal elégedve. Tudom, hogy nem fog elmaradni a hatása.
A következő, amit teszek, hogy megtanulok a cipőben járni, amit küldtél mellé. Nem hamarkodtad el a választást, biztos vagyok benne, hogy hosszú keresgélés után találtál rá arra a cipőre, amire már jóformán rá kéne írni, hogy lehetetlen járni benne, de még akkor is gusztusosan magasnak tűnik a sarka, mert úgy van kialakítva a cipő formája. Egy teljes napig közlekedek benne a lakásba, de sikerül megtalálnom benne az egyensúlyt. Nap végére profi vagyok. Ezeken kívül még egy harisnyatartó és egy csipkés combfix van a csomagban, más nincs. Se bugyi, se melltartó. Gondolkodom, hogy felhívjalak-e, hogy azzal mi a terved, de inkább nem teszem. Félmegoldást választok. Csak bugyit veszek. Végre elkészülök. Nem nagyon pakolom össze a cuccom, el sem köszönök a helyi barátaimtól. A repülőjeggyel elindulok a reptérre, amit szintén te küldtél nekem.
A reptéren vársz rám. Amikor meglátsz a döbbenet és az öröm vegyes érzései ülnek az arcodra, elvégre álmaidban sem gondoltad volna, hogy ilyen rövid ruhában járulok eléd. Végig mérsz rajtam, majd kézen fogva félre vezetsz a mosdók felé. Amikor senki nem látja, egyszerűen letéped rólam a bugyim, mire iszonyatosan elvörösödöm. Mintha mi sem történt volna, kötetlen társalgást kezdeményezel velem, hétköznapi dolgokról és kézen fogva vezetsz a kocsidhoz. Eközben rengeteg szempár szegeződik ránk/rám, te pedig rendkívül élvezed mennyire piros az arcom tőle. Aztán időközben nyugodtan közlöd velem, hogy te megírtad, olyan rövidre szabassam a ruhám, amilyen rövidre én akarom, úgyhogy magamat hibáztassam, ha most esetleg nem vagyok teljesen elégedett a helyzettel. Tudom, hogy igazad van, és az életbe se vallanám be neked, hogy csak a szabó után jutott eszembe hogy bugyit nem is küldtél hozzá.
A házadban vendégül látsz, finom vacsorát kapok. Elmondod, hogy nem készültél nekem másik ruhával, a nap hátra levő részében is ebben kell majd lennem. Ezt hallva ismét elpirulok, de nem foglalkoztat téged a dolog. Megcsókolsz, majd felsegítesz és kivezetsz. Egy bárba viszel engem, ahol vannak kis asztalok, élő zene van és elég drága hely. Veszel nekem egy koktélt, majd a fülembe súgod, hogy a tőlünk balra levő asztalnál egyedül ül egy szőke lány, aki rám vár. Ijedten nézek rád, hiszen nem szívesen mennék oda hozzá egy ilyen ruhában egyedül, hogy felszedjem magunknak estére. De te aznap nem tűrsz ellentmondást, beletúrsz a hajamba, finoman meghúzod, hogy éreztesd, ha nem teszem meg, akkor a szőke lány adagját is én fogom megkapni, megcsókolod a nyakam, mire én teljesen átázok, és elkezd csillogni a puncim, amit nem egészen takar a ruha. Nagyot nyelek, felállok. Végig folyik a combon a nedvesség, majd odamegyek a másik lányhoz.
Körülbelül velem egy magas, és velem egy idős. Bemutatkozok neki. Kedves, mosolygós lány, hamar összebarátkozik velem. Fokozatosan a lényegre térek, közben pedig fürkészem a kék szemeit. Eddig nem nagyon néztem végig, de nem sokkal hosszabb a ruhája, mint az enyém. Ezen az estén ő és én nézünk ki azon a helyen a legjobban. Az ajánlatomon hosszasan gondolkodik, majd beleegyezik. Leül mellénk. Még egy darabig ott maradunk a bárba beszélgetni. Csak annyit tud. hogy te és én a bdsm világát nem vetjük meg, de egy szóval sem kerül szóba, hogy vele nem csak egyszerű szexet, de bdsm-es játékot is akarnánk játszani. Amikor felállunk és indulnánk, csak akkor tudatosul benne, ugyanis elkéred tőle az ő bugyiját is. Kérésnek hangzik, de mindhárman tudjuk, hogy ez parancs. Elgondolkodik. Most már tudja, hogy ez az utolsó alkalma meggondolnia magát, viszont ha velünk tart, abszolút engedelmességet kell tanúsítania. A placc közepén állunk, bárki láthatja, mi történik, de végül leveszi ott a bugyiját és átadja neked.
Megérkezünk a házba. Megkérdezed, hogy feltétel nélkül megbízunk-e benned és abban, hogy nem okozol nekünk komoly sérülést. Én azonnal rávágom az igent. A lány gondolkodik, de aztán ő is igent mond. Felragyognak a szemeid. Meztelenre parancsolsz minket, én már alig várom, hogy levehessem a cipőmet. Miután levetkőztünk, a kanapé elé térdeltetsz minket és felhasaltatsz rá. A kezeinket hátra bilincseled, a szánkat pedig betömöd a saját bugyinkkal, hogy esélyünk se legyen ellenkezni. Ezután kihúzod az öved a nadrágodból, és félbe hajtod.
Közben beszélsz hozzánk. Elmondod, hogy nagy csalódást okoztam neked. Először is engedély nélkül több ruhát vettem fel, mint amit szabadott volna, ezen kívül pedig elég gyatra időeredménnyel sikerült meggyőznöm a másik lányt. Majd a monológod azzal folytatod, hogy mivel a meggyőzés nem csak rajtam állt, hanem Rékán is, ezért a másodikért nem csak én kapok ki. Amíg beszélsz, jóformán megfagy bennünk a vér. A légzésünkből hallatszik, hogy mennyire eluralkodott rajtunk a bizonytalanság, és persze azzal együtt az izgatottság.
Hatalmasat kapok a fenekemre hirtelen, mire rendkívül hangosan felnyögök. Közlöd, hogy ez az erősségű ütés ma az alap, ennél már csak nagyobbat kapunk. Majd Réka is kap egy ugyanakkorát, amit ugyanúgy reagál le. Erre te csak annyit mondasz, hogy nem szeretted volna bizonytalanságban tartani és nem akartad, hogy annyi előnyöm legyen, hogy én tudjam, mire számítsak az éjszaka folyamán, ő meg ne. Aztán előhozol egy viszonylag nagy análplugot. Elkezdesz mindkettőnket tágítani, de csak egyet hoztál. Egyszerre dolgozol rajtunk, így nem lehet tudni kinek szánod. Hangosan nyögünk a fájdalomtól, majd elkezded feltolni Rékának. Csak annyit fűzöl hozzá, hogy új vendég mosogat. Ő ellesz vele egy darabig, hiszen még soha nem érzett ilyet. Nyüszög, nyögdécsel. Ez idő alatt kimérsz rám egy jó adagot az övvel. Sokszor direkt ugyanarra a helyre célzol, hogy minél jobban égjen és fájjon a fenekem. Nem tudom mennyit adtál, te pedig nem akarod megmondani, csak annyit mondasz, nyugodjak meg, biztos lehetek abban, hogy ennyire sokat még soha nem mértél ki rám. Aztán mondod, hogy akkor áttérhetünk a közös bűnünkre is.
Leteszed az övet, pontosan az orrom elé, és közlöd, hogy tartsam figyelemmel, nehogy ne tudjuk hová lett, amikor szükség lenne rá. Aztán elkezded a tortúrát. Tenyérrel folytatod. A másik lány valamivel előbb elkezd könnyezni a fájdalomtól, ordítana, a puncijára kimért ütésektől, amiket tőled kap. Biztos vagyok benne, hogy tudnál nagyobbakat is ütni, de edzettségem ellenére még én is rendesen fájlalom az ütéseket és hasonlóan nyüszítek. Amikor elkezd folyni Réka könnye a fájdalomtól, végigsimítod a hátát, elkezded csókolni a nyakát, a gerincét végig, a fenekét. A jobb oldaladon vagyok, így kézre áll a puncim neked, és amikor abszolút nem számítok rá, kapok rá egyet, amíg Rékát nyugtatgatod. Aztán Réka mikor lenyugszik, visszatérsz hozzám és közlöd, hogy nekem is addig kell elviselnem az ütéseket, amíg nem látod az első könnycseppjeim. Mikor ezt eléred nálam is, megszabadítasz minket a szánkba tömött bugyiktól. A hajunknál fogva „felállítasz” minket, hogy már nem hasalunk a kanapén. Ekkor azt a feladatot kapjuk, hogy közösen elégítsünk ki. És amikor már annyira beindulsz, hogy mélytorkoztatsz, amelyikünk nem fér a farkadhoz, annak a feladata a másikunkat nyalni, annyira pucsítva amennyire ez csak lehetséges, hogy jól láthasd a csupasz fenekünket. Rékára kerül a sor, neki nyomod le a farkad a torkán. Majd egyszer csak kirántod a farkad a szájából, odatérdelsz mögém és a fenekemben mozogva fejezed be az aktust. Közben persze nyalnom kell. Nem hagyhatom abba egy percre sem, hiszen ha abbahagyom azonnal hallod, hogy Réka nem adja már ki az élvezkedős hangokat. Ez alapján pontosan végig tudod követni a folyamatot. Nem okozok csalódást, végig nyalom, egész idő alatt. Mikor végzel, kiveszed Rékából is az análplugot. Nagyon megkönnyebbül, rendkívül kényelmetlen volt már neki az elejétől fogva. Réka közben több ízben elélvezett.
Eloldozod a kezeinket, de csak egy kis időre. Engem hanyatt fektetve kötözöl össze megint, a lábaimat felhúzva, a bokáimat a combjaimhoz kötöd, Rékát pedig fölé hajoltatva kötözöd össze, hogy most ő nyaljon engem. Mindkettőnk combja szabaddá válik. Az utolsó tortúrát levezetésnek nevezed, hogy ne érezzük úgy, hogy csak hirtelen vége szakad, ezért elpálcázod a combunkat. Semmi más ok nem szól emellett, csak ennyi. Iszonyatosan nagyokat kapunk, de már nem túl sokat. Mikor végzel, lefektetsz minket magad mellé az ágyba, és addig cirógatod a testünket, amíg el nem alszunk.

Comments (0)

The comments are only available after login.






 
aaaaaaaaaaaa