Találkozás a végeken (6)

Ott állt a pincében az András-kereszthez kikötve Balázs, akit én pálcikáztam fel a kínai evőpálcikákkal az ékszerén és golyóin, de a mellbimbóin már a felesége, mint Domina. Ernő pedig boldogan nyalta ki a barátnőjét, előtte térdelve. Mindenki elégedett volt, csak én nem! Ezért meg is szólaltam:
- Azt gondolom, az Úrnőknek kellene elégedettnek lenniük s élvezniük a lehetőségeiket, kihasználva azokat a végtelenségig, míg csak lehet, s nem a szolgáknak élvezkedniük.
- Igen, tényleg. – erősítette meg a Domina és rákiáltott a barátnőjére azonnal:
- Elég volt így. Fektesd hanyatt és ülj az arcára! Majd úgy ügyeskedjen, hogy élvezetet nyújtson számodra. Ha pedig nem élvezed eléggé, nem eléggé ügyes, nem találja fel magát, ott a lovaglópálca és fenyítsd meg!
A barátnő kissé keletlenül mozdult, hagyatta abba a számára is kellemes nyalakodást a barátjával és mutatott a padlóra, ahova feküdjön, majd kilépve a bugyijából lépett át Ernő felett és ült az arcára. Ernő kicsit izgett-mozgott, helyezkedett alatta s ezért a Dominától kapott párat a belső combjára, amiért összerándult a teste a hirtelen fájdalomtól, de iparkodott s már újra kezdte a nyalakodását, aminek eredményét a barátnője az élvezet hangjaival jelzett is vissza. Az átnyújtott lovaglópálcát meg csak tartotta a kezében.
- Üsd már, ne sajnáld, így biztasd! – sürgette a Domina a barátnőt. Az ütött párat, kelletlenül, érzés nélkül, majd abbahagyta.
- Ez nem megy Neki. – állapította meg a Domina felém fordulva.
Megmozdult, hogy lássam, Ő nem sajnálja a férjét. Újra alaposan többször is végigvágott rajta. Szép csíkok maradtak a nyomában Balázs testén, aki, azonban nem mert sziszegni sem. Most elé lépett a Domina, merőn a szemébe nézett és ezt sziszegte az arcába:
- Több dologért is számolni fogok veled. Azt hitted, nem tudom, hogy itt elkészítetted és berendezted ezt a kis, kies helyet magadnak? Nem jövök rá? Ezen túl használni fogjuk! Nem csak Te mással, de Veled, Rajtad én is. Élvezni fogod, biztosíthatlak. Másrészt pedig azért is számolnivalóm van Veled, mert itt, ma összehoztad ezt a kis csapatot, amiről szintén nem szóltál, mert azt hitted, hogy nem fogsz, fogtok lebukni. Harmadrészt pedig azért kapsz, s talán ez lesz a legsúlyosabb, mert ide, az én házamba is hívni merészeltél egy Domot magadnak, aki előtt meghunyászkodtál, megalázkodtál, miközben tőlem ezt nem akartad elfogadni, eltűrni. Megállj! Azaz nem állj itt kikötözve, hanem… - szólt, de nem fejezte be, hanem odalépett Balázshoz, arcul csapva leoldozta az András-keresztről, majd mutatta, hogy álljon előtte négykézlábra. Balázs iparkodott gyorsan mindent megtenni, de így is a Domina elégedetlensége jeléül többször oldalba rúgta, majd mögé lépve eltalálta a golyóit is. Erre már feljajdult Balázs és fel is emelkedett a törzse, de gyorsan észbe kapott és visszaereszkedett négykézlábra és a fájdalomtól összeszorított lábait, combjait is próbálta szétterpeszteni.
Mindezeket láttam, konstatáltam, de azt is, hogy Balázs felesége tényleg gyakorlott Domina, mert a düh, harag nem vette el a józan ítélőképességét, hanem a büntetésekkor is gondolkozott, ésszel cselekedett. Kíváncsian vártam a folytatást. Egyértelmű volt számomra, hogy a Domina érzi, hogy vizsgázik előttem, s sikeres akar lenni. Végre megszólalt:
- Látom köcsög, megjött az eszed. – nyugtázta Balázs combjainak széttevését az újabb büntetésekhez. Nem csak szóval dicsért, de rúgott újra, de most is ésszel. Balázs ugyan felszisszent erre is, de már a teste annyira nem rándult meg, így nem volt váratlan s talán kisebb fájdalmat is érzékelt.
- Igenis, Úrnőm! Büntess csak, mert megérdemlem.– szólalt meg Balázs is.
- Ne tegezz, szolga! – förmedt rá a Domina, de csak végig vágott a popóján büntetésül. Kisvártatva új parancs érkezett:
- Indulj, előre, fel!
Balázs ugyan a parancsra felkapta a fejét, majd újra lesütötte, a padlót nézve elindult kifelé a kínzószobából.
- A póráz ott lóg a bejáratnál. – szólaltam meg halkan s láttam a Domina felkapja a fejét, leveszi onnan, felcsatolja Balázs nyakörvére, majd pár lépés után odanyúl, lecsatolja és megfordítva a póráz kézbe vevő részét teszi be, majd akasztja be Balázs összekötözött ékszeréhez és úgy húzza meg, engedi meg a pórázt. Balázs meg-megállt erre, de mikor érezte, hogy mehet, mégis csak megindult ki a szobából.
A barátnő és Ernő még ugyan egymással voltak elfoglalva, de azért látszott mindketten figyelték közben a történteket.
- Folytassátok csak! – szóltam rájuk.
Ellépve mellettük, én is felfelé indultam a”kutya” és idomítója után a házba. Felérve azonban nem láttam őket a folyosón, így a konyhába mentem, de ott sem találtam meg őket. Tétováztam, merre induljak, mikor kinéztem az ablakon. Láttam, ahogyan lassan haladnak le a hátsó lépcsőn, ki a kertbe. Az is látszott, hogy Balázs makacskodik, de a felesége igen szorgalmasan „bíztatja” a kezében lévő lovaglóostorral. Ekkor vettem azt is észre, ahogy a lovaglóostor érte a popóját, hogy Balázs kis, fekete, bőr kunkori farkincát visel az ánuszában.
- Ejha, ez igen. – csettintettem látva ezt.
Ez alatt körbe járták a kertet a kerítéshez közel haladva, már kicsit túl is haladtak a szomszéddal közös kerítés felénél, mikor láttam, hogy egy labda esik át a kertbe. Balázs és neje megdöbbenve nézett a labdára, de én gyorsan kiugrottam a konyhából és már a lépcsőn lefelé haladtamban: - mindjárt átdobom a labdádat – kiáltottam és mutattam, húzódjanak a kerítéshez szorosan. Ők nem, de én láttam a korábbi gyerek fejét, aki elcsodálkozott engem meglátva. Én már elértem közben a labdát, a feje fölött visszadobtam és hozzátettem:
- Úgy is játszhatnátok, labdázhatnátok fiúk, hogy ne kelljen állandóan sem átmásznotok azért ide, sem nekem itt szobroznom, hogy visszadobjam az átjött labdátokat.
- Bocsánat szomszéd érte, már itt vagyok, figyelek rájuk. – hallottam egy férfi hangját a kerítés fölött.
- Semmi gond, jó szórakozást továbbra is. – kiáltottam vissza.
Közben mutattam a Dominának, Balázsnak, hogy siessenek vissza a házba. Beérve megálltunk és kifújtuk magunkat. Mind Balázson, mind a nején látszott az ijedtség.
- Nincs semmi baj, már. – nyugtattam meg őket. – Jól tett mindkettőjüknek ez a figyelmeztetés. Talán vissza kellene menni a többiekhez. – indítványoztam.
- Igen, menjünk le. – bólintott a Domina is. – Kérhetem Uram, hogy látva a barátnőm tétovaságát és az én mostani ijedtségemet, hogy vegye át-, vissza a gyeplőt tőlünk?
- Igen, megteszem, nem lesz gond ezzel. – feleltem készségesen.
- Menj le, sipirc! – küldte el Balázst, majd mikor hallótávolságon kívül került már, rám nézett és megkérdezte:
- Hogy szeretné? Maradhatunk, vagy menjünk s hagyjuk magára a fiúkkal?
- Nekem mindegy, engem nem zavarnak. A fiúknak talán nem mindegy, őket zavarják, feszélyezi, ha ott vannak, mert maguk előtt kell elviselniük, ami reájuk még vár. Azt gondolom, lemegyek, felküldöm a barátnőjét, akivel beszéljék meg, s ha úgy döntenek, nem jönnek le, ha úgy, akkor igen. – szóltam és elindultam le a pincébe, ahova belépve hallottam, hogy Balázs ecseteli a fenti affért a többieknek.
- Elég a felesleges dumából! – szóltam belépve. – Kérem, menjen fel, a barátnője látni akarja! – szóltam a csajhoz és mutattam kifelé, felfelé. Megvártam, míg elindult, de már így szóltam a fiúkhoz: - Nem pusmogunk, hanem szolgálunk! Megértve? – szóltam dörgő hangon. Ezt hallotta az elmenő. Mikor már elment, hallótávolságon kívül volt, hozzátettem: - Lehet, hogy ezzel megússzátok a mai egész cirkuszt, de lehet, hogy nem. Majd elválik.
(folyt. köv.)