Szilveszter

Az Úrnő 50 éves, gyakorlott, kedveli ezt a különös életet. Úgy 25-26 évvel ezelőtt még szokatlan volt a számára, hogy mindenféle korú férfiak ugráltak előtte az óhaját lesve, és boldogság sugárzott róluk már attól is, ha rájuk nézett. A sok átlagos között akkor még a kezdeteknél volt két különleges szolgája: egy 21 éves suhanc és egy 59 éves öreg szolga. A nagy korkülönbség ellenére igen hasonlóak voltak. Ha mellettük elmenve csak úgy szórakozásból rájuk ütött, vagy szándékosan a meztelen lábukra lépett, vagy csak megütögette őket, ahogy az ember megütögeti kedvenc háziállatát, azonnal felragyogtak a boldogságtól. Akkor még nem értette ezt, vagy talán csak nem akarta elhinni. Önmaga meggyőzésére is, meg talán azért, hogy keresse a határokat rászállt erre a két szolgára. Kíváncsi volt, meddig mehet el úgy, hogy még megmaradjanak bennük az alázatnak és a szolgai hűségnek ezek a nyilvánvaló jelei. Hónapokig kísérletezett velük. A többi szolgát időnként használta, majd elbocsátotta, de ezt a kettőt megtartotta állandóra. Bevezette, hogy mindig meztelennek kell lenniük. Hogy éjszaka az ágya két oldalán, a padlón alhatnak csak, és reggel, ahogy ébredezett, nekik már ott kellett térdelniük várva, hogy teljesen magához térjen. Akkor az, amelyiknek az oldalán aznap éppen kedve volt kikelni az ágyból a földön hanyatt fekve lépcsőt alkotott a testéből, majd négykézláb követte a mosdóhoz. Kint illedelmesen és az ajtó felé fordulva térden állva várta, hogy végezzen, tovább kísérhesse Úrnőjét reggeli készülődéseiben, ha pedig szólítja, akkor azonnal odamehessen hozzá és elvégezhesse azt, amire éppen parancsot kapott. Lehetett ez bármi, amihez éppen kedvet érzett. Néha azt akarta, hogy a szolgája fürdés után megtörölje, néha egy szükséges ruhadarabbal kellet odaszaladnia, de előfordult az is, hogy fürdés közben kedvet érzett arra, hogy a szolga nyelvével kényeztesse. Kedvelte az ilyen napközbeni és maga számára is váratlanul jött élvezéseket. A másik szolga ilyenkor a reggelijét készítette el, hogy mire Úrnője végez a készüléssel, minden rendben legyen. Várta, hogy fellázadnak, várta, hogy megunják szolgái ezt a játékot, de azt tapasztalta, hogy egyre jobban ragaszkodnak hozzá.
Mára már ez az Úrnő számára a természetes, és egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy ahány szolgával eddig dolga volt, mindegyik számára nemcsak természetes, de igen erősen vágyott állapot is a szolgaság.
Az Úrnő barátnője fiatal, erőskezű és erős akaratú domina. Ahhoz a korosztályhoz tartozik, akiknek már természetesek azok a dolgok, amelyeken még annak idején ő csodálkozott. Természetesnek veszik a szolgákat, de egy kicsit talán még szertelenek.
A fiatal Úrnő ötlete volt, hogy szilveszterre szerezzenek maguknak egy új szolgát, és búcsúztassák azzal az óévet, hogy közösen betörik, közben pedig elszórakoznak vele. Hosszasan válogattak a jelentkezők között. Olyant kerestek, akiben elég erős az elszánás, nem kell attól tartani, hogy menet közben meggondolja magát, elrontva ezzel a mulatságot, de még teljesen tapasztalatlan. Végül találtak egyet. Levélben adták neki az első feladatokat, de arról, hogy mire számíthat szilveszterkor, nem írtak semmit. Fényképeket kértek a meztelen testéről, nyugalmi és izgalmi állapotban is, és részletes leírást arról, hogyan látja ő a saját testét. Minden egyes látható testrészéről külön bekezdésben kellett írnia. Majd, néhány nappal szilveszter előtt feladatul kapta, hogy vásároljon be: hidegtálat, italokat kellett vennie. December 31-én 18 órára kellett megérkeznie az idősebb Úrnő otthonába. A fiatalabb Úrnő még nem volt ott. A szolga feladatul kapta, hogy menjen a konyhába, rendezze el a hozott ételt-italt, hogy szükség esetén azonnal tálalhasson, és, ha végzett, akkor térdeljen a konyhaajtóhoz és úgy várja, hogy szólítsák. Ha pedig csengetnek, akkor nyisson ajtót, és mint a ház inasa, fogadja a vendéget.
Alighogy végzett a konyhai teendőkkel és letérdelt az ajtó mögött, csengettek. A fiatal domina érkezett. A szolga ajtót nyitott ugyan, de nem tudta, hogyan kellene viselkednie. Zavarban volt.
- Az ajtót én csukjam be magam után? Mindig ilyen bambán állsz? Vagy csak az én tiszteletemre vágsz ilyen hülye képet?
Majd jobb kezével a szolga hajába markolva lenyomta a fejét és a dereka magasságában tartott bal kézfejéhez igazította a száját. A szolga elszégyellte magát, belepirult. Bár kellemetlen volt egy kicsit, ahogy a hajába markoltak, ennél sokkal rosszabbul érintette, hogy ilyen esetlenül mutatkozott be. Gyorsan kezet csókolt, remélve, hogy helyrehozhatja a hibáját. Ekkor csattant el e nap első pofonja. És az ütéssel egy időben egy éles felháborodott hang:
- Nyalni te szerencsétlen. Finoman, érzéssel és tisztára. Fázik a kezem. Nyald, és közben leheld is. Ha nem melegíted fel gyorsan, akkor abba fogok kimelegedni ahogy megkorbácsollak.
Miután az úrnő elhúzta a kezét, jelezve ezzel, hogy már megelégelte a nyalást, a szolgának eszébe jutott, hogy lesegítse a kabátot. Most már összeszedte egy kissé magát, gyorsan mozgott, kezdett ráérezni a feladataira. Felakasztotta a kabátot, majd a szobaajtóhoz ugrott, hogy még az Úrnő előtt odaérjen, kinyitotta, meghajolt a belépő Úrnő előtt, és becsukta utána az ajtót. Visszament a konyhába és az ajtó mögé térdelt.
Körülbelül 10 perc után hallotta, alig hallhatóan (a két csukott ajtó elnyelte a hangot), hogy szólítják. Felpattant, belépett a szobába és megállt. Várt. A nők is vártak. Nézték, de nem szóltak semmit. Először a fiatalabb domina szólalt meg:
- Gyere a szoba közepére! … Fordulj meg lassan!
Hátat fordított nekik és várt. Nem tudta mi történik, percek teltek el így, csak azt hallotta, hogy halkan beszélget egymással a két Úrnő, de nem értette a szavukat.
- Fordulj felénk! Vedd le a cipőd és a zoknid! – gyorsan teljesítette a parancsot.
- Vedd le a nadrágod! … Az alsógatyád is!
Ott állt a szoba közepén, pulóverben, ágaskodó farokkal és nem tudta mitévő legyen. Eltakarja? Végül nem mert semmit sem tenni, mert nem kapott rá parancsot. A két Úrnő pedig várt. Kiélvezték a zavarát, nem szóltak hozzá, de most már úgy beszéltek egymással, hogy minden szavukat hallhatta. Róla beszéltek, mintha ott sem lenne. A fiatalabb Úrnő kicsinek találta a farkát. A házigazda úgy gondolta, pont jó a mérete, elég szép az alakja is, egészen kellemesnek ítélte az idei szilvesztert. A fiatalabb Úrnő szerint jobban meg kellene nézni.
- Vedd már le a pulóvered is, mire vársz? Nagyon szerencsétlenül nézel így ki.
Teljesen meztelenre vetkőzött és visszaállta a szoba közepére.
- Emeld föl a farkadat, és ugorj terpeszállásba!
Látod? Mondtam, hogy kicsi. A tenyere egészen eltakarja. De a tökei úgy látom elég feszesen tartják még magukat. Kevés súlyt akaszthattak eddig rá. Meglátjuk, mennyire lógnak majd, ha kezelésbe vesszük.
- Gyere ide és hozd magaddal az asztalról azt a pálcát!
Nem tudta, hogy elengedheti-e már a farkát, vagy a hasához szorítva menjen a pálcáért. Végül elengedte. Szerencsére nem szóltak miatta. A pálcát át akarta nyújtani a fiatalabb Úrnőnek.
- Hogy kell átadni valamit?
Zavartan állt, nem értette a kérdést, nem tudta mit mondjon.
- Térdre!
És miközben ereszkedett a térdére, és arca éppen az Úrnő kezének magasságában volt, megkapta a második pofont. Arca az ütéstől félrebillent, éppen a házigazda Úrnő felé. Onnan érkezett a következő pofon. Vendéglátója eddig nem szólt hozzá, most is átnézett rajta, de ütése gyakorlottabb, erősebb volt. Alig tudott a térdén maradni. Most is a fiatalabb szólalt meg:
- Most nyitott tenyerekkel a pálca alá nyúlva nyújtsd ide!
Elvette a pálcát és ugyanazzal a lendülettel mindkét tenyerére ráhúzott egyet-egyet.
- Mit kell mondani?
- Köszönöm Úrnőm!
- Nna! Fog ez menni! Tetszik a csizmám? Csak elég piszkos. Magadtól is észrevehetted volna. Valakinek csak ki kell tisztítani.
Megértette, mit várnak tőle, előre hajolt, és módszeresen végignyalta a fiatalabb Úrnő jobb lábán lévő csizmát. Tűsarkú volt, a sarkához nehezen fért hozzá, arcát egészen a földre kellett szorítania. Közben a pálcával ütögették a fenekét, a combjait. Hamar rájött, hogy az ütések célja, hogy a testét beállítsák egy kívánt pózba. Követte az ütések által diktált mozgást. A végeredmény, fejével, vállaival a földön volt, csak kínlódva érte így el nyelvével a csizmát. Csípőjét, fenekét megemelt, térdeit a lehető legtávolabb vitte egymástól. Így feneke kinyílt, megfeszült, farka a földet érte. A pálca pedig sűrűn csapkodta. A kis ütések között (ezek nem fájtak) néha egy-egy erőset is kapott. Az elsőnél – váratlanul is jött, csípett is – felkiáltott. Ekkor az idősebb Úrnő halkan és kedvesen csitította, közben nyílván átvehette a pálcát, mert az apró ütögetések most úgy állították be, hogy a feneke nyílása épp neki essen kézre. Tovább nyalta a fiatalabb Úrnő csizmáját. Az ütögetések is folytatódtak, már teljesen hozzászokott. örült is neki. De néha lesújtott egy egy keményebb ütés. Ezek fájtak ugyan, de már nem kiabált. Ekkor az ütögetések arra ösztönözték, hogy jobban emelje meg a fenekét, hasát, jobban homorítson. Már a térde sem érte a földet. Csak könyökével és fejével támaszkodott a földön, fenekét pedig úgy megemelte, hogy az a fotelban ülő Úrnőknek majdnem a derekuk magasságában volt. A póz kényelmetlen volt, kezdett zsibbadni, de az ütögetések megszűntek. A pálca a hasa alá nyúlt, és hátrafelé böködte a heréit. Amikor a pálca vége egyiket telibe találta, az a kis nyomás is iszonyú fájdalmas volt. Majd mindkét Úrnő fölállt, körbesétálták, megnézték alaposan. A fiatalabb visszaült a fotelba, az idősebb pedig a pálcával módszeresen végigvágott rajta, a háta közepétől indult, a combja közepéig haladt. Utána a feje fölé állt, innen jól kézre esett, hogy a fenekén keresztül a heréit érje a pálca. Ebből a fajta ütésből is kapott néhányat.
- Most vedd le a barátnőm csizmáját! Kézben tartva tisztábbra nyalhatod.
Le akarta húzni, de a fiatalabb Úrnő rákiáltott:
- Ne így! Nem láttad még, hogyan kell ezt? Fordulj meg, hajolj előre!
Az Úrnő hátulról a szolga lábai között előrenyújtotta a lábát, de előbb alulról megrugdosta gyengéden a lógó heréit. A szolga megértette, mit akar, és gyorsan odanyúlt, felemelte a farkát, hogy ne legyen útban, könnyebben eltalálhassa az Úrnő csizmájával a heréit. Miután végzett a rúgásokkal, a szolga két kézre fogta a csizmát, hogy lehúzza, az Úrnő a másik lábát is megemelte, a csizma sarkát beleillesztette a szolga fenekének lyukába, és így tolta el magától.
Az este további részeiben először felszolgálta a vacsorát, majd az italokból töltött, ott térdelt az Úrnők mellett, figyelte, melyiküknek mire van szüksége, és igyekezett minél jobban kiszolgálni Őket. Minden porcikája fájt már, mégis örült, hogy ott lehet. A vacsora után játszottak vele. Lovagoltak rajta, pálcával és szájába tett kötéllel irányítva, pingponglabdát dobta neki, amit a szájával kellett elkapnia és kutya módjára visszavinnie annak, aki dobta. Ilyenkor vagy megdicsérték egy egy pálcaütéssel, vagy erősebbet húztak rá, ha ügyetlen volt. Az erősebb ütéseket meg kellett köszönnie és elnézést kellett kérnie az ügyetlenségéért.
Éjfélhez közeledve két farúdat kötöztek össze a herezacskóján a golyói mögött, majd négykézlábra állították, a fadarabokat hátul keresztbe tették a combjain, így hátrafeszítették vele a heréit. Amíg négykézláb maradhatott, nem is volt semmi baj. Kicsit kellemetlen volt ugyan, szégyellte is, ahogy kinéz, de nem fájt. Az óévet viszont úgy kellett búcsúztatnia, hogy mindkét Úrnőnek kezet csókol, és megköszöni, hogy együtt lehet velük szilveszterkor. Utána beszédet kellett mondania arról, hogy mit kíván az Úrnőknek az újévre. A kézcsókhoz az Úrnők felemelték a kezüket. Tehát neki is fel kellett emelkednie a földről. De a hátrafeszített heréi nem engedték kiegyenesedni. Minél magasabbra kellett emelkednie a kézcsókhoz, annál erősebb fájdalmat okozott saját magának. De kezet kellett csókolnia. Végül már úgy érezte, leszakítja a heréit. Nagy nehezen túljutott a kézcsókokon, és belekezdett volna kicsit visszaereszkedve a jókívánságokba, de ekkor:
- Nem gondolod, hogy pofátlanság ilyen hülye pózban beszélni hozzánk? Hogy nézel ki? Mint egy tojógalamb. Húzd ki magad!
És újabb pofon csattant. A megszokott sorrendben. A fiatalabb Úrnő kezdte. Ütésétől feje a másik Úrnő keze elé lendült. Onnan jött a másik pofon, amitől arca visszakerült a fiatalabb ütéséhez. Most a heréit feszítve és félig meggörnyedve állt, és fogadta két oldalról az ütéseket. Már égett az arca, feszült a heréje. Nem tudta meddig tarthatott ez a tortúra, de hallotta a rádióból, hogy éjfél van. Ekkor hagyták abba a verését. Kiakasztották a combjai mögül a rudakat, végre felegyenesedhetett, és elmondhatta jókívánságait. A két Úrnő elfáradt, kizavarták a szobából, vihette a ruháit is, felöltözhetett, és elmehetett.
Véget ért számára élete legkülönösebb szilvesztere. Hazafelé menet arra gondolt, maga sem érti, de nagyon örül, hogy ott lehetett, és boldog lenne, ha újra a két Úrnő keze közé kerülhetne.