Airbus III.

Az alapozás tehát egész jól sikerült. Vanda selymes, puha bőrét piros csíkok tarkították – és kezdett kellőképpen érzékennyé válni ahhoz, amit szerettem volna elérni.
A piros popsi a természet több pontján, így a majmoknál is a „hajlandóság” jele – jutott eszembe. Ez most így volt az én kedvesemnél is. Szórakoztatónak találtam a gondolatot, bele is suttogtam az Édes fülébe.

- Ez esetben Uram gyengécske alfa hím: nem képes kielégíteni a nőstényét – suttogta, kéjesen megborzongva a pimaszsága nyomán rá váró büntetés gondolatától.

Hm … igaza volt. Már ami a borzongást illeti. Civilizáltságom már így is egy páviánéval vetekedett, ez újabb lökést adott lefelé a szakadékba.

- Ezzel feliratkoztál egy EXTRA fenekelésre!
- És mivel kívánja kiosztani, Uram?
- Mondhatnám, hogy meglátod – de nem fogod. Érezni persze annál inkább!

Hadd furdalja a kíváncsiság, a blúza ujjával bekötöttem a szemét.

- Ötven – kezdetnek és SUTTOGVA számolsz!

Azzal kézbe vettem a nyeles, fa hajkefét és amilyen keményen csak tudtam, rásuhintottam vele Vanda hátsójára.
Kedvesemnek a meglepetéstől a még lélegzete is elakadt. Valószínűleg nem szerepelt az általa mérlegelt lehetséges következmények között találékonyságom eme újabb gyümölcse.
Kiosztottam még vagy öt jó lendületes, csípős csapást a már amúgy is pirosló popsira, aztán a fülébe suttogtam:

- Én a helyedben számolnék! Addig ugyanis nem kezdődik el a büntetés!

Ezen a ponton Vanda mintha kicsit kezdett volna szelídülni. Úgy tűnt, valahogy elfogytak a nekem címzett jópofaságok, közeledett a behódolás ideje.

- Egy, Uram! – suttogta elhaló hangon
- Kettő!

Szépen haladtunk a matematika leckével és úgy tűnt, egyidejűleg Vanda pimaszkodhatnékja is takarék lángra állt.
Ötven csapás, mindegy milyen eszközzel osztják ki, lehet kellemesen izgató – ám a „kivitelező” szándékától és energia befektetésétől függően lehet nagyon kínos is.
Én most a „nagyon kínos” variáció mellett foglaltam állást. Ennek megfelelően
a kefe feje igazán csinos kis nyomokat hagyott maga után kedvesem hátsóján.

- Hu…huszonöt … fhuuu – úgy tűnt, a fenyítés Vanda megítélése szerint is túllépett a „kellemesen izgató” határon

Egyre nehézkesebb lett a számolás és egyre mélyebb a visszatartott lélegzet. Kedvesem körme is egyre fehérebb lett, amint kétségbeesetten kapaszkodott a mosdó szélébe … de állta hősiesen.
Imádtam érte, de a bennem tomboló, felgerjedt hímgorilla egyre több szenvedést követelt.
-

- Neeeegyven … ki… kilenc!
- Ööö-ötven!
- Van még mondani valód, Édes? – suttogtam a fülébe kéjesen
- Köszönöm a büntetést, Uram.
- Hm … hogy is volt azzal a gyengécske alfa hímmel?!
- Nagyot tévedtem, Uram! – ez már egészen őszintének hangzott.

Most láttam elérkezettnek az időt a legújabb titkos fegyverem bevetésére.