Érdekes találkozás a Ligetben (3)

Gabi a fotelban ülve, én a lábait simogatva ezt mondtam:
- Így van. Bárkiben nem bízhatsz meg, de ha majd találsz valakit, akiben megbízol, akinek csukott szemmel is megengeded, hogy vezessen arra, amerre gondolja, hogy Neked is jó lesz, amit átélsz, akkor hunyd be a szemed, bízd rá Magadat! Indulj el arra, amerre vezet s hagyd vezetni, vezettetni Magadat! Bizalommal.
- Igen, az jó lesz. – szólt Gabi, majd kis gondolkozás után lehunyta a szemeit és felém nyújtotta a karjait: - Vezess akkor, Benned megbízom már. – szólalt meg halkan.
- Köszönöm, Gabi. – nyugtáztam a kezdeményezését, de hozzátettem: - Ha nem haragszol, akkor nem Veled tenném meg, azaz nem Veled mutatnám be Neked, hogyan lehet ezt másképpen is tenni, mint ahogyan Veled anno tették, hanem ehhez segítséget hívnék, engedelmeddel. – fejeztem be. Gabi kinyitotta a szemét, rám nézett kérdőn, majd egy idő után bólintott a fejével és ennyit mondott:
- Tégy, ahogyan jónak látod! – egyezett bele, de kis idő múlva hozzátette még: - Viszont tudd, hogy sok időm nincs. Mennyi idő alatt érne ide a bemutató „tárgya”?
- Negyed óra alatt biztosan. – válaszoltam. – Hívhatom akkor? – kérdeztem meg Gabitól. Most már szaporábban bólogatott erre, én pedig felvettem a mobilomat, tárcsáztam és beleszóltam: - Ráérsz Tamás most? Mennyi idő alatt tudnál gyorsan átérni hozzám? Egy bemutatóról volna szó. Igen, rendben, siess! Egyik lábad ott, a másik itt legyen! – hallotta még Gabi tőlem, majd befejeztem a beszélgetést és kikapcsoltam a mobilomat. Közben azonban meglódult a fantáziám és a bemutató „tárgya” felkeltette érdeklődésemet és működésbe lépett máris a fantáziám, de erről Gabinak nem akartam szólni.
Gabi kicsit várt, nézett rám, várta talán, hogy megszólalok, mondok valamit, de mivel ez nem következett be, így majd mégis csak feltette a kérdését:
- Ki lesz az a srác? Hány éves, milyen testalkatú? Mit fog bemutatni nekem?
- A srác alig múlt harminc, magasabb, mint Te, talán izmosabb és sportosabb is Nálad testalkatra. Fekete fürtjei vannak, de olyan hullámosak, mint Neked. Viszont – bár még nem láttalak Téged, de Őt igen – Ő szőrösebb mindenhol. Fekete, hosszú, hullámos, de vékonyszálú szőrzettel borított, mondhatnám igazi gorilla-fajta. Tetszeni fog Neked. Ugyan kezdetben hinned kell nekem, mert Te mindezeket nem fogod látni, de a végén, ha megkérjük, talán megmutatja magát Neked - tettem hozzá még lassan s ezzel tovább csigáztam Gabit.
Gabi elgondolkozott a hallottakon, s látszott, valami nagyon foglalkoztatja abból. Érlelte magában, majd mégis csak megszólalt:
- Hogy fogod Rajta bemutatni, hogy milyen domináns hím vagy, ha nem fogom látni a testét, a mellkasát, de még a fanszőrzetét sem? Azt akarod mondani, hogy végig nem fog levetkőzni előtted, no meg persze így előttem sem? Ezt nem értem. Velem nem így tette az öreg faszi. – nyögte ki végre Gabi és nézett rám magyarázatért.
- Igen, ez más lesz, nagyon más, mint ahogyan Veled anno történt. Nem fog levetkőzni, végig ruhájában marad Ő! – hangsúlyoztam ki az Ő-t.
- Csak a végén fog levetkőzni, de csak akkor, ha Te kéred meg Őt erre! – erősítettem meg ezt is kihangsúlyozva Gabinak. Értetlenül rázta a fejét ismét ezt hallva és tovább kérdezett tőlem:
- Én kérjem meg? Te megparancsolhatod Neki. Akkor Neked, a Mesterének, Domjának, vagy, hogy is mondjátok, meg kell tennie, nem? Ha nem teszi meg a parancsodra, akkor engedetlen szolga lesz és büntetést érdemel. S kell is kapjon büntetést, ehhez ragaszkodom, ha idáig jutunk. – szólt harciasan Gabi s kissé felemelkedett félig fektéből. Végig nézett rajtam és megszólalt: - Kérlek, Te is állj fel! Nagyon kellemes, ahogy a lábaimmal foglalkozol, de ne heverj itt a lábaimnál! Félreértheti Ő. – szólt.
- Ezt Neki nem kell látnia! Semmi köze hozzá! – tette még hozzá foghegyről Gabi.
Már nem tudtam válaszolni, mert megszólalt a csengő. Felállva indultam beengedni az érkezőt, Tamást. Jó ideig kint maradtunk, egyeztettük, hogy mit gondoltam el, majd beküldtem a nyakörvért és pórázért.
Gabi azt tapasztalta csak, hogy nyílt az ajtó, Tamás belépett, köszönt Gabinak. Bemutatkozott, majd elnézést kért, hogy mindjárt jövünk és közben a sarokba menve valamit kivett a szekrénykéből, a pulóvere alá rejtette és kijött újra a szobából, vissza az előszobába, de maga mögött gondosan becsukta az ajtót. Kiérve felém fordult és megkérdezte:
- Igen, érdekes a srác. Tényleg elsőre nem lehet tudni, hogy csaj, vagy srác. Éppen ezért biztosan ezt akarod? Így akarod megmutatni Neki, hogy hogyan lehet másképpen is tenni a bdsm-et. Te fogod bemutatni? Jól meggondoltad? Nem lesz túl nagy trauma Gabi számára, amit látni fog felkészítetlenül?
- Igen, jót fog tenni Neki! Egy kis sokk, az nem sok!  - feleltem nevetve és készültem.
- Ne feledd Félix, hogy Ő a megmentőjét, egy idősebb urat lát benned, aki domináns hím. Dom, Mester s nem szolga! Ez sok lesz, hidd el nekem!
- Ne jártasd a szád, gyerünk, csináljuk! Nincs sok ideje és még kel, idő a sokkra is!  - sürgettem Tamást.
- Csak a nyakörv, póráz és a bőr tanga lesz Rajtad bemenetkor? Nem kellene egy köpeny is rád? – kérdezte még meg Tamás tőlem. Elgondolkoztam és bólintottam:
- Nem, vagy mégis, legyen köpeny rajtam. De akkor nem vezethetsz be pórázon. Hanem ……öööö beérve Gabi kérdőn fog rám nézni, én parancsolok Neked valamit, Te akkor előrébb lépsz, rám kiáltasz, hogy – Szolga, tudd a helyedet! Ezért büntetést kapsz! – valami ilyesmit s már lekapod rólam a köpenyt, kézbe veszed a nyakamból lógó póráz végét és úgy vezetsz a karosszékig. Ott ráhasaltatsz, s megvesszőzöl. Nem nyim-nyám módon, hanem komolyan. Csattanjon! Megértetted Tamás? A többit tudod! Gyerünk be! – szóltam s elindultam a szobába.
Az ajtón én léptem be elsőnek, majd utánam jött Tamás. Gabi csodálkozva nézett ránk. Furcsállotta a rajtam lévő köpenyt, s azt is, hogy Tamás eddigi ruhájában jött mögöttem. Nem bírta megállni a látványt, mert megszólalt:
- Mi ez? Mintha Ő lenne a domináns, s nem Te?
- Ez most ugyan játék lesz, de komoly játék, mint meglátod majd! Kérlek légy kis türelemmel! – válaszoltam Gabinak.
- Mi ez a játék? Milyen játék ez? – kérdezte pergőn Gabi tőlem tovább. Én láttam, ahogy Tamás állt a háttérben és mosolygott. Erre én is elmosolyodtam. Gabi erre hátranézett, ránézett Tamásra és elvörösödött látva a somolygó arcát.
- Nézd, kinevet. Ő Téged! A szolga az urát. Miért hagyod? – sürgetett Gabi cselekvésre.
- Hiszen csak áll és mosolyog. Jobb lenne, ha morcos lenne, netán tán dölyfős? – kérdeztem meg Gabitól, de az ezt meg sem hallotta, úgy sziszegte:
- Ne hagyd ezt! Büntesd meg, azonnal ezért! Töröld le a vigyort a képéről! Kérlek! – szólított fel Gabi újra cselekvésre már.
Tamás továbbra is hetykén állt, várt. Még szélesebben mosolygott, de most már rajtam is. Várta mit, hogyan teszek. Hogyan oldom meg a helyzetet, amibe lavíroztam magamat, tanácsa ellenére. Az igazat megvallva, magam is kíváncsi voltam erre. Már éppen mozdultam volna, hogy az előzetes megbeszélés szerint rádörrenjek - Gabi kívánságának megfelelően is - Tamásra, ami kiváltja majd az Ő válaszát, leleplezi a szerepeinket Gabi előtt, de erre nem került sor.
Bizony, nem került sor, mert egyikünk sem számított arra, ami következett.
(folyt. köv.)