Boldogkő vári eset, „boldog” kifejlettel (1)

Nem régen ismerkedtem meg itt egy sráccal, aki igazából „kettő” volt, mert akadt társa is, a rejtőzködő. Már a reglapján is felkeltette az érdeklődésemet, hogy archaikusan kínzó- és tortúra mestert keresett magának, aki kiismeri magát a középkori kínzóeszközök között, sőt használni is tudja azokat, akár delikvensen is. Nem sokat leveleztünk. Megismertem valódi vágyai(kat), mert addigra a rejtőzködő srác is „előlépett a homályból. Ők együtt élnek, közösen dolgoznak és valódi vágyuk az, hogy egy valódi, középkori hangulatban, eredeti kínzóeszközök használatával kerüljenek tortúrázásra közösen, egymás tortúrázását is látva, átélve, megélve, de úgy, ahogy annak idején megtörténhetett. Azaz véres, valóságosan. Nem könnyű a feladat, de nem lehetetlen. Csak a keret-történetet és a fedő történetet kellett kitalálni. Több várnak is írtunk, ahol az internet szerint a vár-túra része a kínzókamra megtekintése, és ott megfelelő felszerelés is található, de kezdetben sehonnan sem jött kedvező, beleegyező válasz.
Így felfedező útra szántuk el magunkat és néhányat végigjártunk. Azok nem jöhettek számításba, ahol nagyobb volt a nép- és látogató sűrűség, viszont találtunk kettőt is, ahol alig akadt látogató, viszont idősebbek voltak és kevesen a felügyelők. Azok is nénikék, akik szívesebben eltraccsoltak az árnyékban, napon, mind sem végig kísérték volna a beeső látogatókat a magas falakra. Így jutottunk el a „terep-szemlén” Boldogkőváraljára is, a Boldogkő várához. A vár meredek kaptatón közelíthető meg, a várkapu után is több út vezet a magasba és a látnivalókhoz. Igaz a kínzókamra a bejárathoz közel van, de nagy, fa ajtóval csukódik, lakattal zárható, s onnan nem nagyon hallatszik ki semmilyen zaj, hang. Ez egy négyrészes pince. Van másik tömlöc része is a várnak, a torony alatti részen. Meglátásunk szerint ez alkalmas lenne a vágyak meg- és átélésére, ezért megkezdődött a tervezés.
Ennek részeként, ide többször is visszatértünk – változó személyi összetételben – így a „fogadóbizottság” megszokta látogatásainkat, hamarosan már csak a jegyvásárláskor találkoztunk. Szabadon kószálhattunk fent és bent a várban, míg ők a kapunál élvezték a késő őszi napsütés áldásait. Még azt is megengedték, hogy a hátizsákjainkat be- és felvigyük, hogy a kamerákkal, fényképezőgépekkel és látcsövekkel ne kelljen a kézben kapaszkodni a meredek lépcsőkön a várfalakra, veszélyeztetve azok épségét.
Talán már hatodszorra is voltunk ott, mikor akcióba léptünk. A két delikvens, no meg a két társammal én lementünk először a kínzókamrába, a fent maradt, hatodik társunk ránk csukta a faajtókat és egy magunkkal hozott lakattal be is zárta, amit zsebre tett, majd feljebb sétált és onnan figyelte a várfalról, jönnek-e újabb látogatók. Mi meg addig lent a pincében munkához, azaz a tortúrához láttunk. Először a két srácról minden lekerült, csak egy szál, erre a célra varrt darócba lettek öltöztetve, alatta sem a mai kor alsóneműje, hanem egy vászoncsíkból készített, font, csavart alsóruha került. Lábukra falábbeli, zokni s minden nélkül. Nyakukban vasból készült szorítót csatoltunk, majd egymáshoz láncoltuk őket és úgy kellett lebotorkálniuk az ajtótól a rossz állapotú lépcsőkön a pincébe, bíráik elébe. Az egyik srác volt a börtönőr, aki nem csak vezette, de rángatta is őket, közben nagyokat rúgott beléjük a kor szokásainak megfelelően, nem finoman. Az utolsó lépcsőfoknál akkorát rántott a vezető láncon, hogy megbotlottak s szinte beestek a pincébe. Fel is jajdultak pechükre, mert már kapták is az ütlegeket ezért. A bevezető ütlegelés után végre bíráik elé álltak és meghallgathatták az ítéletet, mely három órás tortúráról szólt.
Ennek első részében az egyiket a nyakánál fogva kiláncoltuk az ottani cölöphöz, hogy nézzen, lásson és okuljon, míg a másik lett kezelésbe véve. Ő mokányabb, izmosabb volt, de azért a félelem látszott a szemében már. Kezdetben segédeim a derest hozták előre a pince végéből. Mielőtt arra lett rádöntve – a kor szokásainak megfelelően – a többi, ezen pincerészben látható eszköz elé is elvezettem, elmesélve, mi, mire szolgál és hogyan roppantja össze a csontot, marja fel a bőrt stb. A leírás kellően élményszerű és valósághű szöveggel történt.
Majd, mikor már kellően megrémült, vacogott, nem csak a lent lévő hidegtől, de a reá váróktól is, visszavezettem a dereshez és intésemre a társaim lerántották a fején át a darócot róla és eléggé durván a deresre fektették. Mivel próbált helyezkedni, testhelyzetét kedvezőbbé tenni, ezért az egyik segéd tarkón vágta, így elernyedt. Most csatolták rá a deréknál a vasat és a lábait is lebéklyózták. A másik segéd a beáztatott nádpálcát suhogtatta, majd akkurátusan kiszámolta a huszonötöt a fenekére. Hogy a delikvens ne tudjon ordítani, a lábáról levett kapcáját a szájába tömték. A verés után végig öntötték egy vödör vízzel, majd felrángatták a deresről és a másik helyére akasztották s az került lekötözésre és kapta meg a maga huszonötét.
Mikor már mind a kettő kiakasztva lógott egy szál gatyájában, akkor a fogók kerültek elő és itt-ott megcsipkedték, csavargatták a bőreiket azokkal. (Igaz, csak hidegen.) Most a kilencágú macska (korbács) került kézbe és a mellüket, hasukat, de a lábukat el elverték alaposan. Az egyik segéd tartotta, a másik ütötte a talpukat is.
Innen az oszlopról az ott lévő egyik kerékre lett leültetve a mokányabb és lábainál odakötözték, majd előre hajlították és a kezeit is rögzítették. Most a beáztatott kötél került elő és azzal dolgozták meg a hátát. A vizes kötél csattogott, s lenyúzta a bőrt is egy részen, de óvatosak voltak, mert a víz után fertőtlenítőt is öntöttek a lemart részre, ami még fájdalmasabb volt a delikvensnek. Addig a másikat felhúzták a magasba a kezeinél és lábainál fogva kötéllel, onnan nézhette társa kínzását. Azután vele is foglalkoztak, mert rá aggattak mindenfélét, különösen olyan ágakat, melyek szúrtak.
Kis pihenő után következett a csigázás. Ezt két módon is eljátszottuk. Az egyik csiga a pince födémjére lett rögzítve és a lelógó kötél végét a delikvens hátratett csuklóihoz kötözték, majd kezdték a segédek húzni, míg csak kellően előre nem hajolt, majd „pipiskedett” a lábain, de végül már lógott a kötélen. Ekkor már nagyon sziszegett is. Egy darabig így maradt függve.
A másik csigázása úgy történt, hogy a bakot a falhoz állították, majd ráfektették a falapot és arra háton a delikvenst. Lábait a falap aljához kötözték, kezeit a feje fölött össze, majd azt vezették a felső rúdhoz, amit kezdtek forgatni. Itt lassabban lehetett csak nyújtani, de ez is izgalmas volt, mind a delikvensnek, mint a nézőnek. (Mivel a fáklyákkal nem lehetett csepegtetni, így a magunkkal hozott nagy gyertya került bevetésre.) Lassan gyűltek a stearin cseppek is a testén, amiért vonaglott is tisztességesen. Ő volt a fiatalabb, de a szőrösebb is, ezért mikor a nyújtás végére értünk, kicsit visszaengedtük azt s a már megszáradt sztearin darabokat a szőréről a macskával vertük le.
A mokányabb közben lekerült a függesztett helyzetéből és helyette egy megvasalt bakot „lovagolhatott” meg, de úgy, hogy a lábait bokájánál összebilincselték az ott található nehéz, fém bilincsekkel és még egy nagy kődarabhoz is kikötötték. Egy ideig tűrte, de csak bevágott a vasalt rész az ágyékába, vágatába, így egy idő után már vonaglott erősen.
A fiatalabb pedig közben a „vasszűzet” próbálhatta ki. Oda, beleállították, majd az előlapját kezdték becsukni. Így a hátába is hatoltak az ottani szögek, de a mellkasába és hasába is az elülsők.
Hamarosan mindkettő szabadult kényes helyzetéből, kaptak alaposan a fertőtlenítőből, ami szintén nem ment sziszegés, vonaglás nélkül, majd visszakapták fel a facipőket a lábukra és irány a pince másik része. Ott az itatás, telítés volt műsoron, ehhez sok víz kellett volna, így csak imitálni tudtuk leginkább. Ennek végeztével visszakapták a testükre a darócot és közben az egyik segéd kiment figyelmeztetni a hatodik társunkat, hogy kimennénk.
Mivel senki sem járt arra, így kinyitotta a lakatot és kisorjázott a társaság az udvarra, majd a fal árnyékában végigmentünk és a torony alatti tömlöchöz tartottunk. Ott a falból kiálló karikákhoz láncoltuk a delikvenseket, míg mi szétszéledtünk és ketten le is mentek valamit kérni, hogy a mozgásunkat és meg”létünket” is lássák a nénik.
(folyt. köv.)