Sportcsarnokban történt (1)

Az őszi szezon, többek között, azért is szép, mert megkezdődnek a különféle sportversenyek, ahol érdekes, küzdelmes játékokat lehet látni, vagy azokban részt is „venni” .
Történetünk egy ilyen sportverseny nyitó napján kezdődött. Sok csapat nevezett az idei bajnokságba, így több napon keresztül is tartott, míg minden csapat az első versenyén túleshetett. Mivel mindenki igencsak kíváncsi volt az ellenfelekre, azok erejére, tudására, így szinte a teljes csapat felvonult, még azok is, akik különben nem szerepelnek a kezdő csapatban, mert így több idejük jut mások és „MÁS”-ok megfigyelésére.
A pályán kezdetben az egyéni versenyzők küzdöttek, mérkőztek meg egymással. A többi csapattag mögöttük ülve nézelődött, drukkolt, szurkolt és mérte fel és „mérte fel” a többieket, az ellenfeleket. Mint lenni szokott ilyen hosszabb versenyek alatt többször mentek ki a sportolók is cigarettázni, de szép számmal voltak a büfé vendégei is, különösen, hogy ahhoz külső, szabadban lévő terasz is tartozott, ahova a tűző nap sugarai nem értek el, árnyékban volt. Ott iszogattunk, kávéztunk s közben figyeltem fel az egyik srácra, aki többször is rám nézett, oda-odapislantott, míg a többiekkel beszélgetett. Mivel maga is sportoló volt, így a formás test, kidolgozott izomzat adottság volt, de a szőke, göndör, félhosszú haj, élénk, vidám kék szem is vonzotta a tekintetemet.
Hamarosan a csapattársai visszatértek a csarnokba, mert újabb meccsük következett, Ő azonban kint maradt és nézelődött még. Az én sporttársaim is szétszéledtek, ki vissza a terembe, ki bagózni, ki csak csajozni, így én maradtam, illetve szemmel intettem a srácnak és elindultam a közeli kerítés felé, amely mögött tenisz partyt játszottak. Nem a party izgatott, hanem azt nézve gondoltam sikeresen szóba elegyedhetünk egymással. Nem is csalódtam. Hamarosan odalépett mellém és mutatott valamit a pályán, de igazából bemutatkozott, én is, majd beszélgetni kezdtünk. Ki, honnan jött, melyik csapattal és merre van szép „hazája”. Kiderült, hogy a kétnapos verseny alatt nem utaznak haza, hanem itta közelben fognak lakni az edző által szervezett sporttáborban.
Nem sokáig maradtunk kint beszélgetni, de megbeszéltük, figyeljük egymást, és ha a másik kifele indul, megyünk mi is utána. Majd visszatértünk, hogy ne tűnjön fel a távollétünk. Jó ideig figyeltük a többiek játékát, majd a srác is sorra került. Jól mozgott a pályán, ügyes volt, de még látszott, hogy nincs elég gyakorlata és némi technikai hiányosságokat is felfedeztem Nála. Ezeket elraktároztam magamban, majd figyeltem saját csapatomat és a leendő ellenfeleket. Mikor lehetett tanácsokkal szolgáltam a sorra kerülőknek a szóba jöhető ellenfelekről. De persze közben nem veszítettem a srácot sem szemem elől, s hamarosan láttam, hogy végez a meccsével, levonul a pályáról. Kicsit üldögélt a többiek között, gondolom megvitatták a meccs tapasztalatait, majd kifelé indult. Néztem utána és újra a teraszra ment, de nem állt ott meg, hanem a teniszpályához tartott. Én a másik ajtón mentem ki, megkerültem a csarnokot, majd ugyanoda érkeztem mellé. Folytattuk szinte ugyanott a félbe maradt csevejünket. Közben már egyre több mindent elmondtunk nem csak magunkról, de vágyainkról is s kezdett körvonalazódni, hogy azok nem átlagosak. Egyre nyíltabban beszélt fetisheiről is, majd megkérdezte egyenesen, hogy lehetséges-e ezek kielégítése, ha csak részben is. Mondtam, természetesen, akár már ma, a verseny után is. Sőt, ha az sem gond, akkor nálam is aludhat s reggel egyszerre, de nem együtt érkezünk majd vissza a folytatásra. Felderült a képe, ezt hallva és biztosított, hogy megoldja a rugalmas elszakadást a többiektől. Lehet, hogy nem azonnal, itt a csarnoknál, de a sporttáborból biztosan el tud jönni.
Ebben maradtunk, majd ki-ki visszatért újra az övéihez és kora délutánig nem is találkoztunk, bár néha, lopva egy-egy pillantást vetettünk egymásra. Az egyik meccsén sorozatos hibákat követett el, ez is mutatta, hogy nem arra koncentrál. A forduláskor odamentem hozzá, nyíltan a többiek előtt bemutatkoztam, elmondtam, hogy edző vagyok s pár szóban összefoglaltam a megállapításaimat és rögtön tanácsokat is adtam azok kijavítására. Alig tudta megköszönni, mert indulnia kellett a pályára már, én meg visszatértem a csapatomhoz.
Onnan láttam, hogy összekapta magát, már a játékra összpontosított, s ez meg is látszott, mert sikerült a játékot, meccset, főleg annak második részét – ha nehezen is, kis különbséggel – de megnyernie. Örömmel intett nekem utána s mikor már lehetett, oda is jött megköszönni. Még beszélgettünk pár szót, továbbiakra is felhívtam a figyelmét, majd újabb szünet a kapcsolattartásunkban.
A délután hátralévő részében én is csapatomra koncentráltam, nekik is sikerült jól szerepelniük s vezető helyen végeztek az első napi eredményeik alapján. Láttam közben a másik csapat is végzett, szedelőzködik. Kifelé menet az ajtónál „véletlenül” újra találkoztunk és megemlítettem, hogy mi sörözni megyünk, ide nem messze s meghívtam tartson velünk, ha kedve van. Persze volt kedve, megbeszélte a többiekkel, hogy velünk jönne, mire azok is csatlakoztak, így a két csapat már együtt tért be a közeli kerthelyiségbe, tolta össze az asztalokat és vidám baráti beszélgetés vette kezdetét. Egy idő múlva már – a holnapi versenyre tekintettel – kezdtek elszivárogni, így mi is a távozók közé vegyültünk s csak kint hívtam meg a kocsimba és mentünk már együtt hozzám.
A kocsiban is érdeklődött a lehetőségekről, eszközeimről, de ekkor már nem nagyon részleteztem, hanem - Majd meglátod! Szöveggel ütöttem el, viszont ráripakodtam, hogy innentől nincs tegeződés, hanem Dom – Sub kapcsolat kezdődik közöttünk. Kissé megszeppent ezt hallva, de alkalmazkodott. A házhoz érve a kocsiból nyitottam a garázs ajtaját, majd egészen beálltam s nem csak a kapu, de a garázsajtó is csukódott. Ki akart szállni, de csak akkor engedtem, mikor már bezárult az ajtó is, viszont rászóltam keményen, határozottan:
Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egy Sub felöltözve legyen a jelenlétemben.
Tessék? Mit tegyek? – kérdezte értetlenkedve tőlem, kilépve a kocsi mellől.
Nem egészen értettem világosan a mondat végét! – dörrentem rá haragosan.
Mit tegyek, Uram? – kérdezte meg újra és lesütötte a szemét, úgy állt a kocsi mellett.
Talán kapkodd le a gönceidet! Kinyitom a kocsi csomagtartóját és mindenedet vidd be a házba onnan! Ott várj meg a nappaliban illő testtartással! Megértettél? – néztem rá.
Igen, Uram, máris. – hadarta s tette is.
Hamarosan semmi sem volt rajta csak a sportcipői s már hordta is be a cuccait a házba. Élvezettel néztem végig az izmos testén, örültem pihe szőreinek s annak, hogy a farka környéke szőrösebb, meg a mellkasa is. Előre élveztem, hogy ezen test fölött fogok uralkodni a továbbiakban. Közben megkerültem a házat és elölről mentem be, de közben leengedtem a redőnyöket az ablakokon. Belépve a nappaliba, ott állt kissé tétován, de mikor meglátott összekapta magát és ki is húzta a testét, megfeszítette az izmait, sőt ugráltatta is azokat a siker reményében. Rászóltam, hogy ne tegye, mert megugráltatom, hogy attól kódul. Lelohadt a kedve, de azért már fel is csillant a szeme, mikor ezt hallotta:
Ki itt beléptél, hagyj fel minden reménnyel! Legalább is holnap reggelig! - tettem még hozzá. - Most lemegyünk az alagsorba, mert ott van a tornaterem, ami Neked ma a kínzótermed lesz éjszaka. Ott lent találsz fürdőt is mellette. Zuhanyozz le és úgy várj meg! – utasítottam.
Igen, uram! – jött azonnal a gyors, vidám válasza és a mutatott ajtón leszaladt az alagsorba. Hallottam a zuhanyozás zaját, a vidám prüszköléseit s elmosolyodtam magamban. - Igen, így kell élvezni ezt is, de remélem a folytatást is fogja! – gondoltam magamban és elterveztem mit, hogyan tegyek, hogy élvezze, maradandó legyen az élménye, de ne legyenek maradandók a nyomai. Főleg holnap ne lehessen látni azokból semmit.
(folyt. köv.)