Női vágy-fantázia (3)

Nem sok idő maradt rendet rakni, majd pihenni, mert nyolc órakor újabb autó türkölt és hajtott be egy Audi sportautó az udvarra. Kiszállt belőle két vállas, inas, de mégis szexi srác, hullámos gesztenye szőke hajjal, mélykék szemekkel, napbarnítottan. Nem lehetett letagadni, hogy ikrek. Tudták is magukról, hogy ámulatba ejtő a megjelenésük, de Ők is ámulatba estek Irént meglátva. Próbálták a szokásos macsó dolgokat bevetni (füttyentés, szemkacsintás, széles mosoly, igéző tekintettel), de Irén ezeket látva elnézést kért pár percre s bement a házba. Mi kint a teraszon méregettük egymást. Látszott, hogy Zsombort és Zimányt a fenébe kívánják az ikrek, akik a győzelem tudatában várakoztak. Ez az utálat kölcsönös volt, mert Zsombor és Zimány is szívesen a házon kívül tudta volna az ikreket. Zimány hozzám hajolva hangot is adott e véleményének hozzátéve, hogy eddig nem akarta, de most már igen, Ő akar szexelni Irénnel, nem hagyja, hogy ezek tegyék. (S amilyen lekezelő hangsúllyal ezt mondta!) Azonban hamarosan visszatért Irén a domina felszerelésében. Learatta a babérokat az ikrektől. Igaz, azonnal kézbe is vette őket, keményen megugráltatva, nem csak verbális alázásokkal, de tettlegesen is. Négykézlábon kellett kihozniuk a papucsát a házból, majd leülve az egyik iker szolgált lábtámaszául, míg leült s kényelembe tette magát. Annak hátára tette fel a lábát, de előtte szinte véletlenül még alaposan oldalba is rúgta. A másikat maga mellé intette térdepelni, a hajába túrt és abba törölte a kezeit is meg. Mikor már alaposan bemutatkozott az ikreknek, kérdezte nevüket: Viktor és Vilmos felelték. – Össze foglak Titeket keverni, de sebaj! – jelentette ki nevetve, közben felénk nézett és mutatta, hogy már mi is sorra kerülünk. Kicsit megállapodott tekintete Zimány villámló szemein s elégedetten elmosolyodott ezt látva. Visszatért a tekintete az ikrekre, akiket is mezítelenre vetkőztetett. Intett mi is ezt tegyük újra. Közben megkritizálta hangosan és sértően az ikrek előkerült farkait, amit még alaposan meg is fogdosott, szorított, csavart és ütögetett. Sziszegtek is kellően az ikrek. Majd megkapták a maguk tíz-tíz ütését a lovaglóostorral, megtoldva még tízzel a mezítelen, de gömbölyű popójukra is. De mi sem élvezhettük szabadon ezt a tortúrájukat, mert mi is sorra kerültünk, újra kezdte a hatalmaskodást felettünk is.
Kezébe vette a lovaglóostort, beparancsolta az egyik ikret a vízbe, majd a nyakába ült és a középre vitette magát vele. Ekkor megparancsolta, hogy fussunk körbe-körbe a medence partján, hol magas térdemeléssel, hogy simán, hol gyorsabban, hol csak kényelmes tempóban. A lovaglóostorral azonban mindig végigvágott azon, aki a közelében volt. Jutott mindannyiunknak, de tekintettel volt Zimány kérésére. Ezt láttam, mert mögötte ügettem. Jó pár kör után cserét rendelt el az ikreknél és futottunk újra körbe-körbe, de most látszott, hogy az eddigi tartóját csipkedi meg többször is a kezében lévővel és megpróbálja a lába közé dugni az ostort, hogy elessen. Viktor próbálta kikerülni, átugrani, de egyszer sikerült Irénnek, így Viktor szerencsére nem a kőre, hanem a vízbe esett. Mikor felbukkant Irén kiparancsolta és ráparancsolt, ha nem tud két lábon futni, akkor békaügetésben haladjon velünk. Viktor vörösödött, de nem mert ellenkezni, így ügetett utánunk a parton. Mivel Vilmos kinevette az öccsét ezért, így Irén letetette magát vele és őt is békaügetésre rendelte. Lassult a futásunk, mert akadályoztak minket a közöttünk lévő „békák”.
Irén most lefeküdt a nyugágyára, de hassal és Zimányt rendelte magához, hogy kenje be napolajjal mindenhol. Közben halkan beszélgettek valamiről. Mi, többiek irigykedve néztük Zimányt a kegyért. Azonban hamarosan Zimány felpattant haragosan, valamit sziszegett, majd otthagyta Irént és visszajött közénk. Mindenki megdermedt, ezt látva. Irén lassan hátranézett, majd engem rendelt magához és utasított, hogy folytassam a bekenését. Közben halkan megkérdezte: - Nagyon haragvó és hirtelen a barátunk? – Nem, még nem tapasztaltam, hogy valaki kihozta volna a sodrából! – válaszoltam szintén halkan, de hangosan nevettem, álcázásul. Irén is nevetett velem, majd azt mondta: - Próbáld lecsillapítani dühét és tereld el a figyelmét az ikrekről! – kérte, s újra felnevetett. Én is vele. – Mehetsz, köszönöm. – tette hozzá már hangosan.
Irén felállt, nyújtózkodott, mint egy macska, majd lassan elénk sétált, végig előttünk oda-vissza, közben mindenki szemébe nézett előbb, majd alaposan végigvizslatta a feje tetejétől a talpáig és vissza, középen megállva a tekintete, de a keze is előrelendült és mindenki ékszerét kézbe vette, méregette, majd lépett tovább. Az első Zsombor járt a legrosszabbul, mert még nem állt teljesen, mereven, míg a többieknek mire elénk ért, már igencsak. Irén ezért az utolsó, Vilmos után, visszanézett és visszament Zsomborhoz, aki szintén már igen meredezett előre és a farkát így is megtapogatta, huncutul nézve a szemébe. Meg is kérdezte: - Első, vagy utolsó akarsz-e lenni? Zsombor tétovázott, majd kinyögte: - Lehetne mindkettő? Irén elnevette magát: - A kis telhetetlen. Majd meglátjuk. – szólt és visszament az ágyához. Felénk fordult, újra végig jártatta a szemét rajtunk oda-vissza, majd Vilmoson megállapodott és megszólalt: - Gyere, utolsóként első lehetsz, aki levesz rólam valamit. – nézett rá, majd odaérve megfordult s utasította: - Kapcsold ki, vedd le a pántokat a vállamról, de ne vedd utána le, hanem menj a helyedre! – hallottuk. Vilmos megtette, majd mikor visszaért Irén megfogta és levette a felsőjét, és tenyereit rátéve fordult meg felénk. Szó és lehelet bennszakadt, majd mégis kifújtuk, egyszerre. Sssszzzz. Ekkor újra megszólalt Irén: - Viktor, Te jössz! Leveszed a nadrágomat és visszalépsz! – hallottuk, miközben megfordult. Viktor ugrott, teljesítette a parancsot, de visszafelé nagyobb svunggal érkezett s valamiben megbotlott, mert egy csobbanás hallatszott. Erre Irén is hátranézett a válla fölött és látta Viktor fejét a vízből felbukkanni, majd Zimány elégedett, majdnem röhögő képére nézett. Szó nélkül visszafordult és ráfeküdt a napozóágyra. Viktor kikapaszkodott és Zimányhoz lépett volna haragosan, de a hang megállította: - Viktor a helyedre állsz! Zimány pedig gyere ide hozzám! – hangzott s folytatta: - Térdelj le mellém ide! Nyald, szopd, ahogy szeretnéd! – utasította s Zimánynak sem kellett kétszer mondani, tette, amire utasították s élvezettel tette. Mi, többiek nyeltünk s néztük. – Elég! Nagyon kellemes volt. – hangzott, majd újabb név következett, az enyém. – Gyere s tedd, amit szeretnél! – hallottam s én is nyalakodtam a teste teljes felületén. – Elééééég, naaa. – hallatszott és intett, hogy mehetek. Most Vilmos léphetett a helyemre s ő is végignyalta-falta, amíg tudta. Még Viktor is sorra került egy nyalintásra. Mikor Zsombort hívta már hasra fordult közben, így az hátulról nyalhatta meg Irént. Kéjes nyögések hallatszottak, majd – Ujjaz! – hangzott. Zsombor meglepődött, de tette. Hamarosan azonban elküldte Irén és ezt hallottuk: - Elölről jöjjön, sorban mindenki!
Zimány arca felderült, székesen mosolygott és már rohant is oda Irénhez, majd pár nyalintás után rá is feküdt és élvezettek gyömöszölte Irént. Hamarosan váltást rendelt s én, majd Vilmos, Viktor és végül Zsombor került sorra. Utána Irén hátára feküdt és úgy mondta: - Zimány elölről, Te meg a számba gyere! Nem kellett kétszer mondania, tettük, szívest örömest a dolgunkat kellemesen és kéjesen. Irén is kéjesen nyöszörgött alattunk. Ekkor hirtelen összezárta a lábát és ellökte magától Zimányt, aki oldalra fordulva spriccelt is ki. Engem még kicsit szopogatott, majd újabb párként az ikreket rendelte magához. (Mi közben Zimánnyal bementünk a házba, nem néztük ezt végig.)
Az ikrek is alapos munkát végeztek, sőt még cseréltek is egymás között, de Viktor gyorsan lemosta a farkát a medencevízben s csak úgy lépett Irénhez és dugta a szájába a magáét. Közben már Vilmos ugyancsak nagy sebességgel járt ki-be Irénbe. Talán hosszabban bírták, vagy jobban beosztották, de több idő múlva lépett csak gyorsan oldalra Vilmos és spriccelt is már a nedűje. Viktor is kikapta a magáét és oldalra fordulva követte ikrét. Összenevettek. Irén felnézett s a medence partján csak Zsombort látta, egyedül. Magához intette és annyit mondott neki: - Választhatsz, még sorrendet is. Zsombor először leszopatta magát jó keményre, majd átment a másik oldalra és alaposan meg is tolta Irént, de őt nem engedte elfordulni, hanem a farkát megfogva magára irányította a gecijét. Alaposan beterítette Zsombor Irént. Mindketten elnevették magukat, majd Irén felállt s kézen fogva egymást ugrottak a medencébe. De ekkor már az ikrek és mi is ott landoltunk és vidám zsivaj támadt a vízben.
(vége)