Megvalósult balatoni kaland (1)

Két szép hetet töltöttünk az elmúlt időszakban a Balcsinál. Nagyon kellemes időnk volt, kánikulai meleg zömmel s csak pár nap volt szeles, viharos idő. A kölcsön kapott üdülő jól felszerelt, több szobás volt, nagy kerttel és a kertben is számtalan dolog, mint úszómedence, nagy napozó rét, grillező stb. A szomszédságunkban már a camping volt, ahol még zömmel sátoroztak, de láttunk pár lakókocsit is a villamos energia csatlakozóira kötve. Közvetlen közelünkben egy népesebb, fiatalokból álló vegyes csoport táborozott. Időnként hangosak voltak ugyan, de nem zavaróan. Viszont a telekhez tartozó stég hosszan benyúlt a tóba, ott volt kikötve a vitorlásunk és a csónakunk is. A camping szabad strandja messzebb volt tőlünk, így engedélyünkkel a fiatalok használták a mólónkat a fürdőzésre bemenetkor és kijövetkor.
Míg napfürdőztünk, vagy napoztam egyedül, sokszor végignéztem a fürdésre vonulókat, hiszen alig volt valami textil rajtuk. Csinosak, fiatalok és vidámak voltak, de egyben udvariasak is. Mindig köszöntek, majd már pár szavas csevej is kialakult közöttünk az idő múlásával. Kezdetben is felfigyeltem rá. Ő húszas évei közepén túl járt, magas, csinos, jó alakú, sportos testű srác volt. Napbarnított, de nem csoki barna, szoláriumban szerzett. Szerencsémre nem a ma divatos hosszú gatyaszárú fürdő holmikat viselte, hanem slip úszónadrágot piros színben, vagy sötétkék nagyon passzentos fürdőnadrágot, ami igencsak simult a formás fenekére és kiemelte az elülső csomagját is.
Általában ugyan többen jöttek egyszerre, de észre lehetett venni, hogy egyedül van, nincs párja a lányok között. Talán azért is, mert kicsit félszeg volt, szemüveges, igazi tudós alkat.
Egyik délután hamarabb jött ki a vízből, mint a többiek, akik nem messze tőlünk még labdáztak a vízben, egy ideig ült a legfelső lépcsőfokon, majd engedélyt kért, hogy leterítse a törülközőjét és napozzon a mólón. Megkapta. Alaposan bekente magát és elfeküdt.
Elnéztem, ahogyan ott feküdt kívánatosan és nem vettem észre, hogy már nem alszik, hanem a karja alól engem néz, kémlel. Nem jöttem zavarba, hanem néztem továbbra is őt. Majd mikor már kettesben maradtunk megkérdeztem, nem szomjas-e, mert a hűtőtáskában van hideg üdítőm is. Kicsit zavarba jött, elsőre elhárította, majd kis gondolkozás után mégis elfogadta, de udvariasan előbb bemutatkozott. Érdekes neve volt: Richárd. Elfogadta az italt, törökülésbe ült, úgy kortyolta. Megszólaltam, magam is bemutatkoztam, majd társasági csevejre váltva először az időjárásról beszélgettünk, de hamarosan már foglalkozásunkról is esett szó.
Kicsit csodálkozott a foglalkozásomat meghallva, de maga is elmondta, hogy elsőre mit végzett s most mit tanul, hányad éves. Még egy éve lesz a diplomájának kézhezvételéig – fejezte be, majd érdeklődött a munkámról, annak tartalmáról. Kérdéseiből látszott vannak ilyen ismeretei. Jól elbeszélgettünk erről, s másról is, mikor jöttek ki a többiek. Kicsit csodálkoztak azon, hogy csevegünk, de hamarosan mind odatelepedett, leterítették a törülközőiket, s míg tartott a hűtőtáska tartalmából, folyt tovább a csevej, már csoportosan. Idővel ugratták is egymást, s nem vették zokon, mikor én is bekapcsolódtam a viccelésbe, viccmesélésbe. (Közben konstatáltam, nem tévedtem, mert a többiek párban voltak, de Richárd egyedül s ez kiderült a beszélgetésből is.)
Lassan kezdett kiürülni a tó, a csapat is megköszönte a hideg üdítőket és elindult vacsorázni. Még közben megjegyezték, hogy már csak három napig maradnak, majd mennek vissza a fővárosba. Kicsit nehezen, de Richárd is elköszönt és ment a csapattal, bár a partról még visszanézett rám. Mivel két napig egyedül maradtam a villában, így nem volt kedvem főzőcskézni, magam is átöltöztem s mentem vacsorázni. A vak szerencse ugyanabba az étterembe vezetett, de nem volt már szabad hely, viszont a társaság egyik tagja észrevett és meginvitált az asztalukhoz, hogy jut nekem is hely. Így is történt. Vacsora közben vidám beszélgetés kerekedett, majd kijőve az étteremből még sétáltunk hazafelé a parton. Hol itt, hol ott tűnt el egy pár, a végére kettesben maradtunk Richárddal. Nem is vettük azonnal észre.
Már túlmentünk a camping bejáratán és visszafelé újra odaértünk, mikor észleltük, hogy a többiek le-, elmaradtak. Ekkor Richárd kicsit félszeg lett s búcsúzkodni kezdett, hogy sajnálja, amiért feltartott egész este és megy aludni s hagy engem is. Megnyugtattam, hogy egyedül leszek, ha hazamegyek, majd megálltam, kicsit gondolkoztam s megkérdeztem Tőle: - Hogy alszanak a sátorban? Közösen, vagy szeparáltan? Szinte azonnal felelte, hogy a sátor több részes, a részekben kettesével alszanak a párok (ezt a szót használta), de ő a sátor közepén alszik, a közös részben, egyedül. S sóhajtott a végén. Egy ideig álldogáltunk, nem akart senki sem megszólalni, majd mégis erőt vett magán és megszólalt:
- Ha tudná, hogy ugrattak már a többiek Önnel a vacsorakor, hogy jól összeillettünk, ahogyan ott beszélgettünk a stégen délután.
- Velem? Igen, miért? – kérdeztem meglepetéssel.
- Mert én öööööööööö egyedül vagyok, nem párban, de nem csak itt, hanem Pesten sem. Ezt Ők tudják s azt is miért. – mondta, de már fordult is el s úgy szólt vissza, hogy megy. Még hozzátette: - Viszont látásra!
Elnevettem magamat, szívből jövő kacagással, majd gyorsan bocsánatot is kértem Tőle, megfogva a karját, visszafordítottam magam felé.
- Nem is beszéltek butaságot a társaid este. Jó a szemük. Tényleg összeillhetünk.
- Mi? Miért, hogyan? – lepődött most Ő meg.
- Mert sok a közös érdeklődésünk, van témánk, sok a hasonlóság is bennünk. Én is ilyen voltam ebben a korban, mint most Te! – válaszoltam a kérdésére őszintén. Még jobban meglepődött ezt hallva.
- De hiszen Ön családos, nős ember, nem lehet magányos. – jelentette ki egy szuszra.
- Dehogyis nem! A társas kapcsolat mellett még lehet az ember magányos. – válaszoltam. Majd én kérdeztem: - Ha nem mennél haza, az gond lenne a többieknek?
- Dehogyis, nagyon örülnének, mert nem kellene kerülgetniük engem. – nyögte ki őszintén a szívéből jövő választ.
- Akkor itt az alkalom, aludj nálam, nálam nem zavarsz senkit. Lesz külön szobád ehhez. Addig alszol, ameddig jól esik. – nyugtattam meg s tegeztem már.
- Az jó lenne! – fejezte ki a vágyait.
- Hozz, ami kell és gyere át, tudod az utat. Felkapcsolom a terasz lámpát, így látni fogod a célt. – nevettem el magamat. - A többieknek meg hagyj üzenetet, hogy holnap vitorlázásra, majd kora este grillezésre vannak hívva. – fejeztem be.
Richárd nagyon örült s elsietett összeszedni a halmijait és hamarosan már a teraszon toporgott, míg kimentem elé és beinvitáltam. Ittunk egy stampedli pálinkát, majd úgy döntöttünk, hogy azzal koronázzuk a napot, hogy éjszakai fürdést tartunk. Törülközővel a kezünkben szaladtunk végig a stégig s ott nem csak a törülközőmet tettem le, de a fürdőgatyámat is rá s úgy lépdeltem le a vízbe. Nem néztem, de Richárd elkerekedett szemekkel nézhetett rám, de hamarosan hallottam a lépcső nyikordulását, tehát jön utánam. Caplattunk a vízben, majd már fröcsköltük is egymást. Mikor derékig érő vízbe értünk lassítottam, s hagytam beérjen. Odaért mellém, rám nézett és már csókra is nyújtotta a száját. Alapos, nyelves puszikat váltottunk, de közben járt a kezünk is a másikon. Kitapogattuk a másik már duzzadó szerszámját is. Ekkor Richárd kézen fogott, kicsit visszahúzott a part felé, majd az alacsonyabb vízben elém térdelt és leszopott. Igen jól csinálta, látszott nem elsőre, mert nem fuldoklott a mélytorkozáskor sem. Nem engedte, hanem megkövetelte, hogy a szájában menjek el. Én természetesen viszonoztam élvezettel, majd úsztunk egyet egymás mellett.
Mikor visszaértünk a stégre, leheveredtünk a törülközőkre és néztük az eget, a csillagokat. Fogtuk egymás kezét, majd megjártattuk a másik testén a kezünket, s nyelvünket újra a másik szájában. Ekkor hirtelen gondoltam egy merészet és átfordítottam a hasára, hátrahúztam a kezét, amit a gatyájával átkötöttem s kijelentettem: - Fogtam egy tilosba tévedt horgászt!
(folyt. köv.)