Articles by time
2024. 04. (39)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A parkettázó 3

Deleted user
2013. 05. 05. 17:25 | Published: 1107x
A megbeszéltek szerint mentem ujdonsült úrnőmhöz dolgozni. Terméseztessen megvettem a parkettát, meg a különböző anyagokat ami szükséges volt a munkához. Habár nem én voltam a bűnös a parketta félpúposodása miatt. De úrnőm elég meggyőző volt, így hát beláttam jobb ha nem vitatkozom. Meg az erényöv viselése is nagyon kellemetlen volt.
Szóval megérkeztem, kipakoltam, nekiláttam volna dolgozni. De jött Katalin és rám szólt.
-Csak nem így akarsz itt nálam dolgozni?
Persze néztem mint akinek fogalma sincs mit rontottam el.
-Hát hogy dolgozzak? Fejen állva? Kérdeztem vissza szemtelenül.
-Nem kell fejen állva dolgoznod, de nálam meztelenre vetkőzöl. Csak az erényöv lehet rajtad amit én adtam rád. A feleselésért pedig büntetést kapsz három órakor. Ha addigra nem végzel ezzel a szobával. Akkor plusz bünti. Most pedig vetkőzz! -Megértetted?
-Igen úrnőm. Válaszoltam lehajtott fejjel.
Nem mertem feleselni, mert féltem, hogy ez az őrült nő soha nem veszi le rólam az erényövet. Hát levetkőztem meztelenre és nekiálltam dolgozni. Áldottam a szerencsémet, hogy minden szerszámot még reggel behordtam a kocsiból. Amikor még volt rajtam ruha. Nagyon ciki lett volna a ház előtt parkoló autóhoz kimenni meztelenül. Szóval dolgoztam rendesen, egy picit igyekeztem is nehogy kifussak az időből. Katalin néha bejött ellenőrizni, ilyenkor mindig végignézett rajtam mint valami vásári portékán.
A gyors munka eredménye meglett mert két órára végeztem.
-Na látod tudsz te szépen is dolgozni. Mondta vidáman Katalin.- Ezért most kapsz egy kis jutalmat amiért ilyen szép munkát végeztél. Gyere utánam.
Bementünk a nappaliba, elém állt kihúzta magát. Majd egy mozdulattal levette a szűk toppot ami rajta volt. Úgy állt előttem félmeztelen mint egy istennő. A mellei keményen álltak mint két hegycsúcs.
-Szeretnéd? Szólt kéjesen.
-Igen. Válaszoltam, habár alig jött ki belőlem a hang.
Farkam kegyetlenül fájt ketrecébe zárva.
-Feladatod a következő. Kezedet hátrabilincselem. Lefekszem a kanapéra, te pedig a nyelveddel nyalogatod a melleimet. Tíz perced lesz rá. Ha én közben elélvezek, akkor leveszem az erényövedet és leszoplak. De ha csak felhúzol és nem élvezek el, kegyetlen büntetést kapsz.
Persze igent mondtam, szinte biztos voltam, hogy sikerül.
Kezemet hátrabilincselte, hanyatt dőlt a kanapén, én pedig mellétérdeltem, majd nekiálltam a feladatomnak. Szépen lassan körbepusziltam mindkét mellét, körkörösen haladva a meredező bimbók felé. Nem siettem tíz perc azért sok idő. Lágyan cirógattam nyelvem hegyével a bimbóudvart körbe, körbe. Majd aprón pusziltam a hegyes bimbót, megnyálaztam. Finoman megszívtam mint a csecsszopó gyermek. Fogaimmal finoman végigszántottam. Katalin légzése felgyorsult, testén apró remegések futottak végig. Én pedig dolgoztam rendületlenül a gyönyörű melleken. Mikor azt hittem rögtön felér a csúcsra. Erélyesen rám szólt és lelökött magáról.
-Te semmirekellő hát erre sem vagy képes. Majd olyat taszított rajtam, hogy eldőltem mint egy liszteszsák.
Felkelt, visszavette a szűk kis toppot. Majd a fülemnél fogva felrántott, és nagy léptekkel elindult a hátsó bejárat felé. Felállni teljesen nem tudtam, csak előredőlve követtem mérges úrnőmet. Aki magában hangosan dohogott.
-Egy egyszerű dologra kértem, hát azt sem volt képes tisztességgel megcsinálni. Hát majd én móresre tanítom akkor.
Közben kiértünk az udvar közepére ahol egy hatalmas diófa állt. Az egyik ágra egy csörlő fel volt készítve. A bilincset levette a kezemről, de a testem előtt újra összezárta. Majd felakasztotta a horogra ami a csörlőből lógott. Épp csak annyit húzott rajta, hogy megfeszüljön a testem. Majd visszament a házba. Egy picit körültudtam nézni, az udvar közepén a diófa amihez kivagyok kötve, az egyik sarokban egy kis medence. Az egész udvar körbekerítve kétméteres paravánnal. De a mellettünk lévő házak ablakaiból simán látni ami az udvarokban történik. Kegyetlenül szégyelltem maga, hogy valaki az ablakból néz.
Közben megjött úrnőm. Egy, egy hegyes fogú krokodilcsipeszt a mellbimbóimra csíptetett. A könny persze egyből elöntötte a szemem.
-Ezt azért kapod mert semmitérő volt amit velem műveltél.
Majd rákötött mindegyikre egy vékony kötelet. A bilincs láncszemén áthúzva le a hátam mögött. Térdben behajlítva felemeltette velem a bal lábamat és a nagy lábujjamra kötötte. Egy lábon állva igencsak egyensúlyoznom kellett. Persze amikor egy picit is lejjebb akartam engedni a lábam. A bimbóimba kegyetlen fájdalom hasított.
-Most pedig kiszabadítjuk a kerített farkadat, és megkapod a büntetésed. Amiért reggel feleseltél.
Levette az erényövet, A farkam rögtön meredeken állt mint a cövek. Majd szembe állt velem, marokra fogta hímtagomat.
-Úgy fogsz visítani mint egy malac! És jobbra megtekerte úgy tartva keményen. Közel hajolt szinte az orrunk összeért.
-Húszat fogok rávágni lovagló ostorral, te pedig hangosan számolod. Nyugodtan ordíthatsz közben, már a szomszédok úgy is hazajöttek. Legalább lesz nekik egy kis műsor.
Hátrébb lépve elengedte a farkamat. Legalább egy kis levegőhöz jutottam, de nem sokáig. Mert már le is csapott a lovagló ostor a vékony bőr rátekeredett a farkamra. Én pedig ordítottam akkorát mint akit nyúznak. Katalin ütött rendületlenül én pedig hangosan bőgve kiabáltam, hogy hol tartunk. Mire megkaptam a húszat a farkam vöröslött, égett, mint amin tüzet gyujtottak a duplájára meg volt dagadva. Taknyom, nyálam egybefojt, a lábam is már görcsben állt, a bimbóim kegyetlenül égtek.
Katalin ledobta az ostort a földre.
-A bimbóidon még tíz percig maradnak a csipeszek emlékeztetőül!
Majd otthagyott. A tíz perc kegyetlenül hosszú volt. De egyvalamire megtanított. Ha nem veszem kézbe a sorsomat és nem lépek keményen. Kikészülök mire befejezem a parkettázást.
Közben letelt a tíz perc Katalin visszatért, hozott valami krémet is. Bimbóimról levette a csipeszeket, ami talán még jobban fájt mint amikor felrakta. Kezébe vette lüktető farkamat, lágyan masszírozva bekrémezte. Én pedig közben egy hatalmasat élveztem.
Miután lelankadt a farkam az erényöv újra felkerült rá. Leakasztott a csörlőről, levette bilincseimet. Felöltöztem, megköszöntem illedelmesen a leckét. És elindultam hazafelé, de tudtam, hogy a holnapi nap más lesz.

Folyt.

Comments (5)

The comments are only available after login.