Délutáni kis játék

Délutáni játékhoz volt kedvünk.
Nem tudtunk mit kitalálni, ezért összehoztuk, amit rég képzeltél el, ami mindkettőnk számára izgatóan hangzott, szerettük volna megvalósítani, de nem volt rá ellengendő időnk, most adódott rá, nem szerettük volna elpazarolni az időt sem…
Így bele kezdtünk, nem bántuk meg.


1 - 1 nyakörv rajtunk, a nyakörvek lánccal összezárva 10 cm van az orrunk között. Kezeink összebilincselve. A lábaink is. Derekunkon öv mely összezár minket. Rajtad a pecek, rajtam pedig egy szemfedél. Csiklóm izgassa az öved. Ahogy izegsz mozogsz, egyre jobban nedvesedem.
Sóhajtozok, halkan megjegyzem, még van időnk mire a jég fogságából, előkerülnek a kulcsok. Több méretű tálkák rejtik a szabadulásunkat. Nem tudni, mikor mely kulcsot tudjuk megkaparintani. A szex várat magára. Az öved közelségétől egyre jobban akarlak
magamban érezni.
Telik az idő az első kulcs a miénk. A lábaink a fogságból szabadulnak, elég nehezen tudjuk kiszabadítani lábaink, a karom rövidebb, mint a tiéd, elég kényelmetlenül vagyunk, mire szabadulhatnak lábaink.. Fordulunk egyet, te alattam én az övedhez dörzsölődöm, ajkadhoz egész közel szuszogok. Csak arra tudok gondolni, hogy mikor hatolsz belém!
Vad csókolózásba kezdünk, vagyis inkább én csókolom a pecket a szádba, de egyre jobban és jobban felizgulunk, testünk remeg, egyre csak egymást akarjuk érezni.
Szorosan a farkadra akarok tapadni, de nem megy, ki kell várnunk a sorunk.
Majd megharapom a szád, újra fordulunk, széttett lábaimmal átkarolom csípőd mely mozgásba indul, egyre csak belém akarod tolni!
Nem nagy mozgást tudsz tenni, de azért néha majdnem sikerül belém csúsznod, de mindig sikerül kicsúsznia, elmozdulnia a kellő pozícióból.
Simogatnánk egymást de, nem megy. Mikor már majdnem belém hatolna övbe zárt farkad, újra kicsúszik.
Felizgulva egymás testéhez láncolva várjuk a következő kulcsot, mely nem más, mint a szemfedelem, nehezen letudjuk venni rólam, de amire megtaláljuk, mely pici lakat kulcsa, sok idő eltelik, már majdnem miénk a következő kulcs is, így már látlak, látom az eltorzult arcod, ahogy te is arra vágysz, hogy megkaphass.
Eljön lassan a következő kulcs, keressük, mely lakat, vagy bilincset nyithassa, de most a nyakunk szabadulhat meg az övtől, méghozzá nem mind két nyak, hanem csak az egyik, mos te, szabadulsz én még várhatok, a kulcsomra.
Még így is egészen közel vagy hozzám, szorosan, a nyálad a nyakamba csöppen, ahogy próbálnánk szabadulni, a magunk által állított csapdához.
Közelebb hajolva hozzád, súgom a füledbe mennyire kívánlak, újra szorgosan próbálkozásba kezdesz, hátha belém tudsz hatolni, legalább én érezzem „farkad”!
Elolvad a következő jég, vagyis nem teljesen, de már kitudjuk venni a jéghideg vízből, nagy izgalommal, először az öv lakkatkáján teszteljük, hogy minél hamarabb belém hatolj, de sajnos ez a kulcs sem az a kulcs, a várva várt kulcs, most a kezeink szabadulhatnak, simogatásba kezdünk. Egymás testét hevesen tapizzuk, a lábaim között átnyúlva öved markolom, izgatottan a puncimhoz dörzsölöm, akarom, hogy érezhessem legalább az öved, tudom neked fájdalmas, de ahogy kicsit is belém hatolsz, felnyögök. Izgat ottan kérlelek dugj még, akarlak érezni, hevesen. De nem tudsz heves lenni, alig mozdulhatsz, mert a derekunk össze van zárva még.
Fordulunk én rajtad, nehezen, de rád csúszok, azaz az övedre mozogni kezdek, de több kudarc után feladom, várom az öv kulcsát, hogy érezhessem a hím tagod.
Eltelik még kis idő, a következő a nyakörvem kulcs a, csalót arcod bámulom, én sem vághatok jobb arcot, de majdcsak eljön a mi időnk is.
Elkezdem csókolni újra a szádba a pecket, puszilgatom az arcod és a nyakad… felizgulva várjuk a következő kulcsot, mely egy fél órán belül a miénk. Ami nem más mint a derekunk összezárójának a kulcsa, lekerül rólunk a deréköv, mely össze kötött minket mint két sziámi ikreket.
Újabb fél óra és miénk az erényöved kulcsa, már csak a pecek van, amitől téged nem tudtunk megszabadítani.
Elkezdek vadul lovagolni rajtad, egyre jobban lüktetsz bennem, érzed ahogy a nedvem a zacsidig folyik, egészen mélyen rád csúszva élvezek el többször is, sikítozva testem remegve, felülsz és átkarolsz, csókolnálak, de nem megy, mikor észre veszem kiolvadt az utolsó és vad csókolózás közepette váltogassuk a pózokat. Mikor egészen bennem vagy a zacsid a csiklóm paskolja a ritmusos mozgásunk közepette, hatalmasat ütsz a fenekemre, majd bele markolsz és egyre mélyebbre tolod belém a hím tagod, zihálsz és hallom, nem sok van hátra neked sem, előre hajolsz, a melleimbe markolsz, a hátamon érzem, hogy egy puszit adsz…
Majd a hajamba túrsz, bele markolsz, és még párat löksz belém, mielőtt elmész.