Dombi (67)
Dominant
Male, Bisex
  • VIP
Articles by time
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kínzódnánk Önnél (II.1)

2013. 05. 05. 17:10 | Published: 838x
Sokáig elténykedtem kint az udvaron, mire a férj kiért értem, hogy már kibékültek. Abban maradtunk, hogy a neje készítsen harapnivalót vacsorára, legyen meleg tea is, bort majd én viszek fel a pincéből. Így is történt. Vacsora alatt nem sok szó esett közöttünk, de utána a nej kizavarta a férjét, hogy mosogasson el kint a kútnál. Míg kettesben maradtunk megkért, hogy most már mindkettőjükkel foglalkozzam a hazaindulásig. Elértettem azonnal.
Amint a férj végre visszajött, hozta az elmosogatott, tisztára törölt edényeket, lerakattam azokat a konyhaasztalra, majd most én zavartam ki a konyhából. Mentem is utána és ott kint ráparancsoltam azonnal:
- Míg ettünk, elnéztem, hogy volt ruha rajtad, de most már nem.
- Igenis, Uram! – válaszolta a férj s kapkodott le magáról mindent s hamarosan egy szál semmiben állt előttem.
Odaparancsoltam a szőlőprés elé, majd alaposan kikötöztem kezét-lábát ahhoz. Vettem egy hosszú szíjú korbácsot is, azzal alaposan elvertem a hátát, fenekét, combjait, de ebben a már konyhából kilépő feleség is segítségemre volt, bár nem szólalt meg, így a férj talán észre sem vette a szerepcserét. A végén megint átvettem a korbácsot és intettem a nejnek, hogy a szobába menjen be. Én befejeztem a férj náspángolását. Ekkor már nagyon sziszegett, néha fel is kiáltott, de főleg próbált tekeregni a testével. Megálltam, mellé léptem s megszólaltam:
- Azt gondolom, jót tenne neked, egy olyan éjszaka, ha lenne alkalmad hosszasabban is töprengeni. Volna min! – kezdtem. A férj felkapta a fejét és próbált hátranézni rám. Itt fogsz aludni. – folytattam, de nem tudtam befejezni, mert belevágott:
- Itt, kikötve, így, Uram? Hogy tudnék aludni?– hadarta egy szusszal.
- Nem. Nem itt, hanem ott. – mutattam a terem sarkába, ahol egy láda állt. Kioldoztam, majd odavezettem, felnyitottam a ládát és mutattam, befelé. Nehezen, de bemászott s ekkor a fejére csuktam a fedelét.
- Jaj, Uram. Klausztrofóbiás vagyok. – hallottam a nyöszörgését abból. Kinyitottam a fedelet, intettem lépjen ki.
- Sok lehetőséged nincs, válassz! Itt a préshez kötözve, mint az előbb; vagy a ládában, de gúzsba kötve s nem csukom rád a fedelet, vagy kint kikötve a diófához. Melyiket szeretnéd? – kérdeztem meg. A férj kicsit vacillált, majd mégis az előbbi hely felé mutatott. Így visszakerült a préshez kikötésre, de már nem szorítottam meg olyan erősen a kötelékeit. Lefeküdni nem tudott ugyan, de nekitámaszkodhatott a gerendának, mert átölelte azt s úgy kötöttem össze a csuklóit.
- Jó éjszakát! – kívántam s kimentem a teremből az udvarra, lekapcsolva a villanyt magam után. Nem sokára visszatértem, de ezt nem hallotta meg már. A kimerültségtől elaludt állva, kikötve.
Benyitottam a szobába, de ott is sötét volt, csak egy mécses égett az ágy mellett s hallottam a nej szuszogását is. Hagytam aludni s én kiköltöztem a ház elé a padra, mert az jó kemény volt. Onnan hallhatom a férjet, meg a nejét is, ha gond lenne netán tán. Nem sok minden történt az éjszaka, mert mindketten a kimerültségtől ájultan aludtak, én félálomban. Mikor pirkadt felébredtem, nyújtóztam s fel kellve futottam egyet a szőlők között. Visszaérve hallom a férj mocorog már. Szomjas volt, ezért megitattam s aludt is tovább. De nyílt a szoba ajtaja és kilépett a nej szabadidő ruhában, amiben alhatott. A férjére nézett és rám kérdőn. Mutatta, hogy az borzong. Intettem, így terített rá egy takarót, amit érezve a férj megmozdult, morgott valamit, majd újra álomba zuhant. A nej kilépett az udvarra s én utána. Betette az ajtót, majd otthagyott, de nem sokára visszatért és alázatos tartásban megkérdezte:
- Jó reggelt Uram. Ma mi a terve velünk mára?
- Veletek? Még nem tudom, de hogy Veled mi, azt már igen! – szóltam határozottan, majd leülve a dikóra magam elé húztam s mutattam szopjon le. Meg is tette, s mikor már mereven álltam, belém ült és úgy „vágtattunk” egy sort kifulladásig, elélvezésig.
- Még másképpen is részed lesz ebben ma! – bíztattam meg s intettem mosakodjon, de előttem a kútnál. Élvezettel végignéztem, különösen kecses alakját, idomait, popsiját.
- Remélem, tetszik Uram! – incselkedett velem felém jöttében, de elkaptam a csuklójánál, a térdemre rántottam és alaposan kipirosítottam kézzel. Kényeskedve vonaglott, ezért kapott párat a végén erősebben is. Arra már feljajdult. Ekkor hallottuk meg a férj kiabálását bentről:
- Majd kapsz tőlem is még, ha nem engedelmeskedsz az Urunknak, Te szajha!
- Magaddal törődj, ne mással megint! – intettem meg a férjet.
Beléptem, húztam be magam után a nejét is s kötöztem ki mellé szintén. Most hátrébb lépve lovaglóostorral vágtam végig rajtuk, így mindketten kaptak abból. Fel is jajdultak egyszerre. Jó párszor még végigcsíkoztam a hátukat, feneküket s élvezettel hallgattam a jajgatásukat. Most sima vizes ruhával törölgettem meg hűsítőül az elvert részeiket. Leoldoztam, kivezettem őket az udvarra és megkötött csuklóval kellett szaladniuk körbe, mert különben lecsapott a lovaglóostor. Ügettek is nekiveselkedve, de a kanca dőlt ki hamarabb, a pej csak később.
A kancát utasítottam, hogy készítsen nekünk reggelit, meleget, addig a férjet felvezettem a szőlőtőkék között a háztól távolabbra és ott térden állva hozzákötöztem egy gyümölcsfa törzséhez. Egy nagyobb plugot is belenyomtam, amit a törzs tartott benne. Sziszegett, vonaglott, mert nem volt szokva ilyenhez. Elé léptem s mutattam, hogy szopjon. Fogtam a fejét, erős ütemet diktáltam, párszor meg is mélytorkoztam, amitől öklendezni kezdett, de nem engedtem el, folytattam, míg csak el nem mentem belé. Undorral kiköpte s még köpött is párat, de erre kapott is felváltva jobbról-balról egy-egy nagy pofont. Csúnyán nézett, szinte felöklelt a szemével, de megszólalni nem mert. Eloldoztam, de előtte rögzítettem benne a plugot.
Lementünk és megreggeliztünk. Reggeli végeztével megtöröltem a kezemet a mellkasa szőrébe s alaposan meg is markolásztam a farkát, golyóit. Még az asszonykát is áthúztam az asztalon egy nagy csókot váltva azzal s visszanézve láttam már dudorodik a farka a férjnek. Alaposan megint megkötöztem a bőr pertlikkel. Majd kapott még csipeszeket is azokra, no meg végül kisebb súlyokat is akasztottam a csipeszekre. Így felállva, csak erősen széttett lábakkal, tudott elindulni. Olyan volt, mint egy lomha medve, ahogy imbolygott körbe az udvaron. Jót nevettem ezen, de láttam a neje is. A férj szeme szűkült, végül már nem bírta, megszólalt, persze engedelmem nélkül:
- Várj csak Te szuka, még fogok én is nevetni rajtad! – fenyegetőzött dühösen.
- Te előbb kapsz „valamit” – nevetett erre a feleség, arra célozva, hogy megbüntetem ezért az engedetlenségért, de arra nem gondolt, hogy ő is ugyanazt elkövette.
- Igen, de nem csak ő kap, hanem kaptok mindketten! – állapítottam meg tárgyilagosan. A büntetésetek az lesz, hogy kaptok egy-egy ostort és egymásnak kell kimérnetek a büntetést helyettem. – szólítottam fel őket cselekvésre.
A nej kezdte, de a férj is ütött, majd a nej erősebbet, mire a férj szintén. Hamarosan, ahogyan lenni szokott eldurvultak a dolgok és mindkettő már arra koncentrált minél nagyobbat adjon vissza és szinte jajgatni, szitkozódni is elfelejtettek a magukon csattanó ütésekért. Teljes erőből csépelték egymást, nem hagyva ki szinte semmilyen testrészét sem a másiknak, így elkövetkezett az is, mikor már a düh annyira elvakította őket, hogy nem csak fájdalmat, de kínt, szenvedést is akartak a másiknak okozni, ezért válogatás nélkül csépelték egymást. Jutott ütés a srác farkára, golyóira is, de kapott a csajszi is a csiklójára, melleire. Közben persze artikulátlanul üvöltöttek már, így ideje volt véget vetni ennek. De nem ment könnyen. Ezért először a csajt kaptam el hátulról és fogtam le, igaz ekkor a srác alaposan végigvágott rajta, ami engem is elért, nagyot csattant rajtam. Nem kiáltottam fel, mert számítottam erre, de a srác elejtette a saját korbácsát és térdre hullva bocsánatért esedezett tőlem. Felkaptam a földről a korbácsát és megsuhogtattam, de ekkor a csaj bújt ki mellőlem s húzott nagyot a védtelen férjére. (folyt. köv.)

Comments (0)

The comments are only available after login.