Articles by time
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Egy új világ kapuja

Deleted user
2013. 04. 28. 19:53 | Published: 930x
Egy szokásos péntek estének indult a történet, haverokkal, bulizással. Néhány óra iszogatás követően a pár utcára levő szórakozóhely felé vettük az irányt. A sor hamar lement, pedig a hely tömve volt. Már-már unalomba fulladni látszott az este, amikor feltűnt 3 lány. Az egyikük gyönyörű volt, de mégsem ő fogott meg, hanem a fekete hajú, barna szemű, latinosabb bőrű barátnője. Tökéletes alak, igéző szemek, hosszú haj, tökéletes alak, elegáns ruha. Sugárzott a lányból valami különös erő, érezni lehetett, hogy nem hétköznapi lány. A gesztusai, a tánca, ahogy lekezelően nézett a mögötte elhaladókra… Engem is így vett észre. Egy lekicsinylő pillantással. Néhány perc táncolás után úgy alakult, hogy egymás mellé kerültünk.
- Egész este csak bámulni fogsz, vagy meghívsz egy italra is?
- Öööö… hát, hogy őszinte legyek, úgy terveztem, hogy egész este csak bámulni foglak, de ha már így felvetetted az ötletet, ihatunk is valami.
- Helyes. – fogta meg a kezem.
Ittunk néhány vodkanarancsot, közben beszélgettünk.. általános témákról, ki hol dolgozik, ki mit tanul. Megtudtam, hogy Annának hívják, 22 éves és pszichológiát tanul. Telt múlt az idő, a barátnői közben hazamentek.
- Nos, akkor gondolom hazakísérsz, ha már rád szántam az estém egy részét.
- Ahogyan azt illik.
Rám mosolygott, kimentünk, leintett egy taxit. A kertváros felé vettük az irányt, azonban néhány utcával a házuk előtt szólt a taxisnak, hogy innentől gyalog megyünk tovább.
Fizettem, kicsit furcsállottam a dolgot, de elmondta, hogy meleg estéken szeret hazasétálni mezítláb a buszmegállótól. Valóban ott volt egy buszmegálló néhány méterre. Úgy voltam vele, hogy mindenkinek megvan a maga hóbortja. A házuk egy gyönyörű, medencés, emeletes ház volt, szinte már palota. Látszott, hogy jó módban éltek. A kovácsolt vas kapu kinyílott, ő pedig belépett. Beinvitált engem is, mondván, hogy lovagiasságomért cserébe egy frissítő kijár nekem. Egy kanapéra ültetett, majd hozott egy jeges teát és leült mellém. Folytattuk a beszélgetést, amikor csak egyszer megemlítette, hogy fáj a lába.
- Ohh, de fájnak a lábaim, ez a magassarkúban táncolás eléggé kikészíti a lábat. Lesz dolga a pedikűrösömnek. Jól esne nekik egy kis masszázs – és rám nézett.
- Rendben, bár nem vagyok profi, de megteszem, amit tudok.
- Ezt el is várom. És hozz egy teát nekem a hűtőből.
Felálltam, kimentem a hűtőért, de amikor visszaültem volna, a lábát a mellkasomnak támasztotta és visszanyomott.
- Ülj a földre, ott kényelmesebb lesz, ha masszírozod a lábamat.
- De…
- Nincs de! Föld. Ülsz!
Kissé meglepődtem, de mivel valami nagyon megfogott benne és vonzott, leültem, elkezdtem masszírozni a talpát.
- Mindig ilyen lelkesen teljesíted a parancsokat?
- Többnyire nem, de elég határozott vagy, van más választásom? – mondtam mosolyogva.
- Jól látod a helyzetet, nincs. Úgy látom elég gyorsan tanulsz.
- Igyekszem.
- Akkor a kezed is járjon, ne csak a szád. Jól masszírozol.
- Jól van, jól van. Én mindig sokat beszélek, ez számos rossz tulajdonságaim egyike – mosolyodtunk el ismét.
- Nos, akkor gondoskodom róla, hogy mostantól kevesebbet beszélj – egy határozott mozdulattal a számba nyomta a másik lábának koszos lábujjait.
A számban a lábujjaival néztem fel rá, kissé értetlenül és kérdően, amit ő egy gúnyos mosollyal jutalmazott.
- Nos.. nem tudom észrevetted-e, de mezítláb sétáltál 3 utcát le.
- Tudom… és azt is, hogy ma már nem fogok lábat mosni. Koszos lábbal pedig nem fekhetek a tiszta ágyba, szóval… láss munkához.
- Munkához? Ezt hogy érted?
- Láss munkához a nyelveddel. Nem fogok vizet pazarolni, ha van egy ilyen okos kutya a lábaim előtt, akivel tisztára nyalathatom – mosolyodott el kihívóan és gonoszan.
- Hm.. tisztára nyalni? Kicsit durva lenne, főleg így az első találkozás alkalmával, nem gondolod?
Puff…. Csattant az első, majd a második pofon.
- A gondolkodást bízd rám, Te csak csináld amit mondok. Nyald tisztára! – és ezzel a lendülettel némiképp arcon rúgott.
Elkezdtem hát a munkát, tisztára nyalni a talpát, keserű volt a sok kosz, ami lejött.
- Ne merészelj köpködni! Nyeld le! Az utolsó falatig, és egy porszemet sem akarok látni a lábamon. A körmöm alatt sem.
A következő 15 percet némán, talpnyalással töltöttem, amit gúnyos mosollyal az arcán nézett, lassú iszogatás közben.
- Tudtam, hogy megteszed – nevetett. A körmeim alatt se feledkezz meg a munkáról.
- De már teljesen kiszáradtam
Ekkora fölém állt, én már előtte térdeltem, szétfeszítette a szám és beleköpött.
- Nesze nyál… csak hogy ne rinyálj. És most folytad a munkát!
Meglepődtem nagyon, de tetszett a dolog, vonzott a gonosz, fölényeskedő viselkedése.
- Na mára ennyi elég lesz, most kotródj haza, add meg a számod holnap hívni foglak.
Búcsúzásnál megölelt, kedvesen megköszönte a munkámat és megemlítette, hogy néha egy kicsit ilyen furcsa. Lassan elkezdett felém hajolni, nagyon lassan, és csókra nyitotta a száját. Becsuktam én is a szemem, de ekkor jött a meglepetés, PÖHHH.. landolt egy csomó nyál az arcomon.
- Csak nem gondoltad, hogy megcsókollak? Na takarodj, holnap folytatjuk. Jah… és jó talpmasszőr vagy.
Hazasétáltam, vegyes gondolatokkal a fejemben. Miért hagytam, hogy ezt megtegye velem? Miért van bennem ez a kettősség? Általában a párkapcsolatokban én voltam a magabiztosabb és én döntöttem. Ő meg csak játszik velem… akar valamit vajon? Nem hiszem. De mégis vonz. Vonz eléggé ahhoz, hogy belemenjek a kis játékaiba.
Vajon mit akar holnap?

Comments (0)

The comments are only available after login.