Határtalanul (2)

Stefannal hozattam magamnak egy pohár vizet, majd folytattam a szeánszot. A szolgát hasra fektettem a szőnyegen, majd a lovaglópálcával, bottal s végül az egyik hosszabb szíjú korbáccsal is megkenegettem mindenhol a hátát, fenekét, lábszárait, végül már egyenletesen pirosodott. Ekkor intettem Stefannak és feltetettem vele a bokabilincseket is. Térdelésbe állíttattam és megparancsoltam Stefannak, hogy a karabinerekkel csatolja össze a szolgánkat, ne tudjon mozogni. Kicsit gondolkozott, majd egy karikára fűzött fel négy bőrdarabkát a végükön lévő karabinerekkel és azokkal próbálta hátul összekapcsolni a bőrbilincseket. Nem járt sikerrel, mert nem értek össze. Egy ideig hagytam próbálkozni, majd elvettem a kezéből. A szolga talpára ütöttem párat a lovaglópálcával, mire az megpróbált ráülni a talpaira, hogy ez ne sikerülhessen nekem. Nem nyert, mert így már be lehetett kapcsolni a karabinereket, s ott maradt erősen megfeszített, hátrafeszített állapotban. Egy ideig bírta, de lassan próbálkozott ide-oda mozogni, nem sok sikerrel. Láttam kezdenek az izmai is görcsölni. Hagytam egy ideig, majd megfogtam a vállainál és előre döntöttem a térdein át. Most más helyzetbe került, így enyhült a görcs, megnyugodott, de hamarosan újra jelentkeztek a görcsök. Most a pórázt átvetettem a szolga farkán, majd kihúzva a lábai között, a karabinereket tartó karikán átfűztem s hozzákapcsoltam a nyakörvéhez meghúzva laposan. Ha most próbált összébb húzódni, hogy enyhítsen a görcsein, akkor fájt a farka, mert azt húzta meg a póráz, ha meg azt kivédeni próbálta, akkor görcsölt. Csapdahelyzet. Egy ideig próbálkozott, de nem jutott jó megoldásra, nem is volt. Közben azonban ingerlésül és bíztatásul még kapott egy plugot is az ánuszába, amit kicsit felpumpáltam, míg nem feszült már nagyon a teste s bekapcsoltam a rezgést is hozzá. Mi élveztük, a szolga kevésbé. Mivel megoszlott a figyelme, így még kényelmetlenebb lett a helyzete. A plugon időnként Stefannal pumpáltattam, hogy jobban feszüljön az a szolgában, de azt is megmutattam, mikor elég már, mi annak a jele. Hagytuk kínlódni s végül leállíttattam a rezgést és kivetettem a plugot Stefannal. Intettem dugja meg itt, előttem. Végül kiengedtettem a karabinerekből is. A szolga elfeküdni a szőnyegen. Eltűrtem. Stefan leült.
Mikor folytatni akartam a játékot, hanyattfekvésbe parancsoltam a szolgát s feltettem a spéci mellcsipeszeket a mellbimbóira, majd spéci kis bőrszíjakkal át- elkötöztem a farkát, zacsijait. Megvártam, míg a zacsik bőre megfeszül a kötözés hatására és kicsit ingereltem a farkát is, hogy megkeményedjen. Peche volt, mert ekkor azokra is kapott csipeszeket, sőt a csipeszekre mély súlyokkal ellátott csipeszeket is. Mikor így szépen kidíszítettem, akkor talpra parancsoltam. A csuklóit hátul összekapcsoltam és ráparancsoltam járjon vidám táncot, ugrándozzon, fusson magas térdemeléssel stb. Kezdetben nem is volt baj, de később kezdett sziszegni, egyre érzékenyebb lett. Én meg a fapaskolóval bíztattam. Jó ideig bírta. Stefan élvezettel nézte a szolga mozgását, szenvedését. Végezetül Stefan elé parancsoltam s vele szedettem le mindent a szolgáról. Láttam még kicsit megkínozza, mert nem ügyel arra, hogy kellően kinyissa a csipeszt, így az meghúzta a szolga bőrét, fájdalmat okozva azzal is. Mikor mindet leszedte, akkor odaadtam a bőrkesztyűket, hogy simogassa meg, indítsa meg a vérkeringését. Stefan nem csak simogatta, de alaposakat oda is csapott az egyébként is pirosló bőrre, amit sziszegés, feljajdulás nélkül nem bírt ki a szolga. Elküldtem őket lezuhanyozni.
Visszaérve tornamutatványokat parancsoltam, törzshajlítást, törzsdöntést, törzskörzést, és guggolást, felállást, majd kezdve elölről. Mikor láttam, hogy már a szolga fárad, megint letérdeltettem s most egy bőrpertlit Stefan kezébe nyomva utasítottam, hogy kötözze meg, szét annak farkát és golyóit. Észrevettem, hogy most sem ügyelt arra, hogy a szőrszálait ne húzza meg közben. Szinte még élvezte is, ahogyan kínokat okozhat, míg a szolga tekeredett, vonaglott közben, mert ki akart térni Stefan kezei közül. Mikor megelégeltem, akkor adtam Stefan kezébe még egy derékszíjat, s két darab, rövidebb bőrdarabot, a végeiken egy-egy karabiner volt. Stefan értetlenül nézte a kezébe adottakat és várta az utasításomat, ami ez volt:
- Használd az eszedet, fantáziádat kreatívan! Bdsm s dom módra kell gondolkodnod!
Kicsit értetlenül nézett, majd látszott elgondolkozik, de nem juthatott ötletre, mert ugyan a derékszíjat kézbe vette és rácsapott párszor a szolga fenekére, de ennyi volt. Segítségkérőn nézett rám. Ekkor intettem, leült s én átvéve a kezében lévőket a derékszíjra – egymáshoz közel – kis bőrpertlikkel felkötöztem a bőrszíjak végeit, hogy a másik végükön lógtak a karabinerek, majd feltérdepeltettem a szolgát, felkötöttem a derekára a derékszíjat. Úgy igazítottam, hogy elől lógjanak a bőrszíjak. Ekkor újra Stefanra néztem. Megnézte, de jelezte, nincs továbbra sem ötlete. Ekkor elé léptem s a takarásban a karabinereket előre húztam s a szolga farka két végén a bőrt becsíptettem a karabinerekbe s oldalirányba széthúztam a rögzítéseket. Azok már megfeszítették a bőrt a farka végén. Elléptem Stefan elől, ekkor látta meg, amit tettem. Elszégyellte magát, lehajtotta a fejét és felsóhajtott.
Most egy gyertyát vettem elő a táskámból és Stefannak nyújtottam. - Gyújts meg! Megtette. Átadtam a kezébe. Felvillanyozódott s kis idő múlva már több helyen: hátán, vállain, combjain megpöttyözte a szolgánkat. Sokat sziszegett közben a szolga, Stefan a gyertyát túl közel tartotta a bőréhez. Lassan elhúztam a kezét, mutatva a szükséges távolságot. Még párat csöppentett, majd felén nyújtotta a gyertyát. Ekkor megkérdeztem: - Elég volt? – Igen, azt gondolom, igen. – jött a válasza. – Akkor minek kellett az előkészületem, amit előtte tettem? – kérdeztem meg merőn nézve Stefanra. Az elgondolkozott, de ingatta a fejét, hogy nem tudja. Megmutattam. Igaz előtte még magasabbra emeltem a gyertyát, de iparkodtam így is pontosan célozni és harmadik csöpp már telibe is találta a szolga farok bőre által képezett „tölcsért”. Stefan is felkiáltott a meglepetéstől, de a szolga is annak érzéstől, amit a meleg, de nem forró viaszcsepp okozott nála. Most Stefan segítségével hanyatt fektettük a szőnyegre és a gyertyával megcsöpögtethettem a farkát kívülről is. Hamarosan a bőréből már nem sok látszott, eltűnt a sztearin cseppek alatt. Hagytam megdermedni, majd rövidebb hosszúságú, de több szálas korbácsot vettem elő. Átnyújtottam Stefannak. Átvéve, ügyesen célozva próbálta leverni a rátapadt cseppeket a szolga bőréről. Ami nem ment hang nélkül, mert néha a szőr, amibe beleragadt, nehezen engedte ezt meg. Sokat sikerült levernie. A végét a bőrkesztyűvel – marokra fogva, vagy dörzsölve – távolította el a maradékot. Mikor mindet eltávolította megakadt, rám nézett kérdőn. Bólintottam. Erre odanyúlt, kiengedte a karabinerekből a farok bőrét és hátra, lehúzta a bőrt, majd a makkon lévő cseppet is lefejtette. Fellélegeztek mindketten, mire végzett. Felnézett reám és pajkos fényt láttam villanni a szemében. Várt, én is, majd mégis csak bólintottam lassan s vártam mire gondolt, mit akar tenni. Jól számítottam, mert marokba fogta a szolga kissé ernyedt farkát s már verte is, egyre erősebben, ütemesebben. Míg csak ki nem spriccelt kis felkiáltásokkal a szolga. Jött belőle ekkor is. Most Stefan ráparancsolt, hogy nyalja is fel, amit okozott. A szolga rémültem rám nézett ezt hallva, de én mereven álltam, vártam. Meg sem moccantam. Stefan újra rádörrent a szolgánkra, így az lassan lehajolt és kezdte felnyalni a parkettáról, szőnyegről a saját spermáját. Még nem is végzett ezzel, mikor azt érezte, hogy valami meleg éri a fülénél. Felkapta a fejét. Telibe találta Stefan újabb spermafröccse, amiből jutott a mellkasára is. Stefan újra fel nyalatta a szolgával a sajátját is. Majd tisztára takaríttatta a farkát, azt sem bánva, hogy a szolga tövig bekapva alig kapott levegőt. A mélytorkozás miatt pedig öklendezett. Végezetül a szolga mellkasáról is összeszedte az oda jutottat és az ujjáról nyalatta le, alaposan megforgatta az ujjait a szolga szájában. Látszott elégedett az eredménnyel s a cselekedetével. Önelégülten ült le a puffjára.
Rájuk néztem, de a szolgától kérdeztem meg, hogy van-e itthon a vízen kívül valamilyen üdítőital, lehetőleg nem szénsavas. A szolga ingatta a fejét. – Akkor menj le a közeli boltba és hozzál! Lehetőleg kajszi, vagy őszibarackosat. 100 %-os gyümölcslevet. – adtam ki az utasítást a szolgának. Az rémültem felkapta a fejét és riadtan megkérdezte: - Így? Mutatott végig magán. – Nem, dehogy is. Öltözz fel, úgy menj le! Ha visszajöttél maradj kint, ne gyere be, de kopogtass, hogy tudjam megjöttél! – bocsátottam el a szolgát.
(folyt. köv.)