Egy álom

Magadhoz térsz... Megpróbálsz feltápászkodni, de kezeid hátrakötve. Riadtan forgatod a fejed, de csak pár félmeztelen és koszos lányt látsz körülötted; némelyik a földön ül, mások már állnak egy oszlop mellett. Egy kövér, de szépen felöltözött ember néhány néger szolgának dirigál, ügyet sem vetve Rád... "Szóval elkaptak! Mégis áttörte a várfalat a robbanás, és attól ájulhattam el; és most mindenki rabszolga lett - de legalább még élek!" - villan át fejeden. Hallottál már sokat az efféle rabszolga-vásárokról; az arabok nagyon szeretik az ilyet! Nem hisztizel, hisz nem tehetsz itt semmit, tudod jól; hallottál épp elég sztorit... Engedelmesen felállsz, amikor melléd érnek és felsegítenek a szolgák. A szégyen fut át rajtad, amikor ruhád koszos-szakadt foszlányait egyetlen rántással letépik rólad. Ott állsz meztelenül, lehajtott fejjel, amikor kis szolgálólányok futnak be, kezükben tál és kendők. Sorban mindegyik lányt lemossák, téged is; jólesik a forró víz a jéghideg testednek; a horzsolásoknak, amiket talán a robbanásban szereztél. Elbódít a finom illatszer is, amelyet a vízbe öntöttek, hogy igazi nőies illatod legyen. Majd a hajadat is átfésülik, hogy kinézz valahogy; közben arcodra kennek egy kis vörös port, hogy élettelibben nézz ki. Némán tűröd, abban bízva, hogy így életben maradsz talán. Aztán amilyen hirtelen ott teremtek, egy hátsó ajtón át ki is futnak; Teészre sem vetted a jelet, amire ők azonnal ugranak. A kövér ember is kimegy a nagy ajtón; ott maradsz ötödmagaddal. Rettegsz, mert félsz az araboktól, akik állatként bánnak majd Veled... Hallod, ahogy csizmák kopogása közeledik, és érthetetlen, de egyre hangosabb beszédet hallasz, mintha üzletelnének a folyosón; egyszercsak szélesre tárul a félig kinyitott nagy ajtó, és bevonul pár harcos, fényes csillogó páncélban; és ahogy félrelépnek az ajtó két oldalára, meglátod a hatalmas Nagyurat! Mellette eltörpül a köpcös, kövér alak, aki a kezét szélesen kitárva rátok mutat: "Válassz hát Uram egyet, ahogy megegyeztünk! Ezek a legszebb lányaim Neked!" A Nagyúr előre lép; és Te meglepődsz: De hisz nem is arab! Hófehér, európai arcán mosoly fut keresztül, szemében mégis pokoli erő és hatalom látszik; oldalán pedig ott lóg a széles pengéjű kard, amellyel életeket vesz el egy szempillantás alatt... Végignéz rajtatok lassan, alig látható apró fejmozdulattal; de Te hiába fürkészed szemét, nem látsz benne semmit sem. "TÉRDRE!" - kiált! És Te térdre rogysz azonnal, fejedet lehajtva! Harsány nevetés csendül fel, a Nagyurad nevet: "Azt hiszem, csak egy jó lányod van, Szelim!" Lassan felnézel, és egy ujj mered rád; és ahogy lassan körbenézel, mindent megértesz: a másik négy lány csak zavartan álldogál, nem tudván mit tegyenek... És ahogy ott térdelsz, visszhangzik fejedben a búcsúszó:

"Ezt a nőt akarom itt, Szelim! Estére vitesd palotámba!"