Cs. története XXX.

A leányzó – legyünk visszafogottak – felettébb érdekfeszítő ügyességgel „tette a dolgát”. Milyen érdekes jelenség, hogy bizonyos szituációkban öntudatlan feltételes reflexek veszik át az irányítást a testünk felett…

Pavlov kutyájától eltérően én nem kezdtem el nyáladzani, viszont az ujjaim önkéntelenül is görcsbe rándultak Suzy hajába markolva, az időközben izmos atlétává átlényegült félszemű törpe pedig a lehető legmélyebbre igyekezett hatolni a nedvesség és a kéj barlangjába. Nem is lett volna semmi baj, ha történetesen nincs útban a torka – de útban volt.

Lévén jelentős részben lányos érdeklődésű a hölgy, valószínűleg nem volt efféle igénybevételhez szokva, így aztán beható érdeklődésem nyomán hamarosan fulladozni, öklendezni kezdett.
Cs. félbehagyta a fenyítést és olyan képet vágott, mintha egy tehén épp a szeme láttára ellett volna meg egy kétfejű borjút.
Körbejárta a bűnöst, belemarkolt a hajába, felemelte a fejét, hogy a szemébe tudjon nézni.

- Ugye, EZT nem gondoltad komolyan?!

Suzy olyan arccal nézett fel rá, mint az előbb említett borjú a mészáros taglójára.

- Úrnőm … - Kedvesem arckifejezését látva elakadt a hangja.
- Ezt nem hiszem el! Leéget Ön előtt, Uram, aztán a legelemibb feladatát sem képes teljesíteni! Legszívesebben most azonnal kihajítanám innen!
- EZT remélem, Maga nem gondolta komolyan, Kedves! – mondtam meglehetősen zordon képpel és erre most rá sem kellett játszanom.
- Bocsásson meg, Uram, tökéletesen igaza van!
- Te kis ribanc! Most R E N D E S E N KIELÉGÍTED az Uramat – majd aztán számolunk!

Ettől kezdve ment minden, mint a karikacsapás. Természetesen a továbbiakban én sem erőltettem, hogy a hímivarsejtjeim házhoz szállítva kerüljenek nyílegyenesen a gyomrába. Cs. persze nem fogta vissza magát, barátnénk alighanem többször is meggondolta menet közben, mennyire volt jó üzlet felbosszantani …

Suzy szenvedése annyira feltunningolta az érzékeimet, hogy a szenvedése nem tartott sokáig. Bár Cs. alighanem szívesen folytatta volna még a nevelését, pár perc alatt eljutottam a tűrőképességem végső határáig, sőt azon túl is és megint csak nem voltam képes türtőztetni magam, úgy bántam szegény Suzyval, mint egy guminővel.
Új dimenziót nyert a „megbasztam a száját” kifejezés. A szó legszorosabb értelmében ez történt, egyáltalán nem voltam képes figyelni rá, mire elélveztem, a leányzó se eleven nem volt, se holt, valószínűleg az utolsó néhány pálca ütést sem érezte, csak lecsúszott a félszemű törpéről, mint egy eldobott rongybaba. Arcán, szája sarkában, sőt a nyakán is otthagytam gyönyöröm félreérthetetlen nyomát.

Ám, ha azt hitte, hogy ezzel véget értek megpróbáltatásai, súlyosan csalódnia kellett. Alighanem elfelejtett számot vetni Kedvesem természetével.
Alighogy túlélte a project fül- és toroksértő befejező akkordjait, Cs. hozzálépett, belemarkolt a hajába és rárivallt.

- Letisztogatod, méghozzá alaposan, te lotyó! – azzal odahúzta a fejét a feladat kissé lankadtan hervadozó tárgyához.

Suzy fegyelmezetten tette a dolgát és alighanem abban reménykedett, hogy most már tényleg jut némi élvezet is neki – ám ekkor Cs. a nyakánál fogva megrázta, mint egy illetlen kiskutyát, aki még nem tudja, merre van az alom és mielőtt felocsúdhatott volna, úgy, ahogy volt, anyaszült meztelenül kipenderítette a lakásból. (folyt.köv.)