Egyik és a másik oldalon (4)

Mikor legközelebb megérkezett hozzám, észrevettem, hogy belépésekor alaposan körülnéz, de nem azt találta, amire számított. Csalódottsága kiült az arcára is. Az asztalon megint a bőr nyakörv és azon a rácsatolt póráz feküdt, nem pedig a bőr korbács, amit várt. Hagytam időt számára, ezért bementem a szobába s őt ott hagytam egyedül, kint. Jó idő múlva kopogott csak az ajtón és mikor felszólításomra belépett a szobába, csupasz volt a teste, teljesen mezítelen volt, felcsatolta a nyakára a nyakörvet és pórázt. Már ereszkedett is alázatosan térdelésbe az ajtónál, majd négykézlábon jött elém végig a szőnyegen, ahol odaérve, megcsókolta a lábaimon a cipőimet, körbe is nyalogatta azokat, és megszólalt:
- Uram, készen állok a szeánszra. – hangzott, de hangja csalódottságát nem tudta elrejteni.
- Biztosan készen állsz a mai szeánszra? – kérdeztem tőle, miközben felálltam elé.
Ő, nem mert felnézni reám, csak nyújtotta az egyik kezével a póráza végét felém. Elvettem azt tőle, s valamit adtam cserébe, a kezébe. Mikor megérezte mit fogott meg, megrándult a teste. Nem mert még felnézni, hanem a kezét eresztette le, maga elé. Úgy nézte meg, alaposan, amit kapott. Az nem volt más, mint az egyik bőr korbácsom.
Láttam hezitál, remeg a teste az idegességtől, de nem mert sem feltekinteni, felállni meg pláne nem. Nem tudta mit is tegyen most. Hagytam egy ideig vacillálni, vívódni magában, majd újra megkérdeztem, de már határozottabban:
- Biztosan készen áll, Uram, a mai szeánszra? – hangzott a számból és előtte a földre esett a köpenyem, ami eddig rajtam volt.
Ekkor tekintett csak fel, hitetlenkedve, hogy biztosan jól hallotta-e, amit kérdeztem tőle és jól látta-e, ami elé leesett a földre. Én pedig ott álltam már előtte egy szál faszban, kis terpeszben, kezeim a tarkómon hátul összekulcsolva, de nem sokáig, mert lenyúlva a nyakából lecsatoltam a nyakörvét és felcsatoltam a saját nyakamba. Már térdelve nyújtottam a póráz végét felé. Természetesen már nem néztem rá, hanem lesütöttem a szemeimet és alázatosan szólaltam meg: - Uram, készen állok a mai szeánszra. Tégy, amit elterveztél! Alig várom!
Ő lassan felállt (gondoltam rendezi a gondolatait, összeszedi magát) majd dörrent is már rám:
- A köpenyt add ide, azaz vedd fel onnan, állj Te is fel és segítsd fel rám azt!
Éreztem kihangsúlyozta a Te-t és olyan fölényesen parancsolt, ahogyan csak tudott. Megtettem, felsegítettem rá a köpenyt, amit összehúzott magán és megkötött. Majd beült a székembe, és maga elé mutatott a földre. – Oda, ahova való is vagy, kutya! – hangzott a megelégedettség a hangján. Lekuporogtam elé. Kis idő elteltével felállt és utasított:
- Szedd le a karácsonyfáról az összes díszt, gömböket, lamettákat, szaloncukrokat, de a csúcsdísz maradjon rajta!
Elcsodálkoztam, de szaporán tettem, amire utasított. Mikor minden a földön volt már megszólalt: - Vedd elő a dobozokat és tedd el ezeket innen a helyükre!
Nem sokat csodálkoztam ezt hallva, mert meglegyintett a kezével, meg a popómba is belerúgott, mozgásra nógatva. Mikor mindent eltettem a szekrényekbe, ott állt az ajtó mellett a csupasz karácsonyfa a talpában, tetején a csúcsdísszel.
- Hozd ide az ágy elé! – hangzott az újabb parancsa. Kissé magamban elcsodálkoztam, de mozogtam, s gyorsan odatettem, ahova mutatta. – Most vedd elő és tedd ki az eszközeidet, de szaporán! – hangzott és láttam közelebb lép. Miközben én azokat vettem elő és tettem a kisasztalra, Ő megtapogatta a karácsonyfát. (Az normand fenyő volt, így nem hullott, levelei is álltak még, azaz szúrhattak, mert felszisszent. – Aha, a kis hamis! – gondoltam – ezt eszelte, tervezte el nekem, bár nem tudtam még elképzelni, hogy hogyan. Száguldottak az én gondolataim is közben.)
- Uram, mindent elővettem parancsod szerint. – szólaltam meg s már térdeltem újra előtte.
- Állj fel, nem utasítottalak, hogy térdelj le! – hangzott Tőle és a lovaglópálcával végig is vágott rajtam, de úgy, hogy ráestem a fenyőfára. Felkiáltottam, ahogyan megéreztem a tűlevelek szúrását a testemben, de nem tudtam az esésemet megállítani, mert olyan váratlanul ért az ütése felállásom közben. (Magamban közben egy piros pontot adtam.)
- Bocsánat, nem így akartam! – kiáltott fel Ő is ezt hallva/látva, majd elkapta a felé eső karomat és segített felállni. Mikor már stabilan álltam, megszólalt: - Ugye nem fájt nagyon? – kérdezte meg aggodalmas hangon. Vállat vontam, de nem feleltem (direkt). Vártam mi fog történni? (Egy fekete pont is! – nyugtáztam. Egy időbe telt, míg rájött, hogy hibázott, mert Mester nem kér semmilyen esetben sem bocsánatot, mert nem hibázik! Nem is segít a Subnak.) Ekkor megdühödött és harsogóan parancsolta, szinte a saját haragját akarva túlkiabálni:
- Térdre! Szélesebben, messzebb egymástól a térdeidet! Most lépegess a fa felé, így ni!
Majd a kezeimet hátra csavarta a testem mögé. A csuklóimra feltette a bőr bilincseket s karabinerrel összekapcsolta azokat. Utána a bokabilincsek is felkerültek, azokat is rögzítette egymáshoz és a már fent lévőkhöz. Most kicsit hátrafeszítve volt a testem, míg a sarkaimon ültem. Közben a lábaim között előre nyúlt, az egyik ágat lehajtotta és beigazította a lábaim közé. Már ütött is a lovaglópálcával a fenekemre, hogy csússzak a térdeimen előre, közelebb a fához, míg csak újra a testemet nem érték a tűlevelek elöl is. Most megfogta a nyakamat és erővel rádöntött az előttem álló fára. Felszisszentem, mert csak a két térdemen támaszkodtam és ezért billegtem. Észrevette Ő is, ezért a nyakörvemnél fogott meg, majd hol közelebb, hol távolabb billentett a fához/fától. Hallva sziszegésemet jól szórakozott ezen egy ideig. Kis idő múlva már nem elégítette ki ez, ezért a lábaim között lévő ágat kezdte a lábával lenyomni a szőnyegre, majd lelépett arról, ezért az felcsapódott, és most a belső combjaimat érték a tűlevelek. Ez sem volt kellemes érzés, de összeszorítottam a számat, és nem sziszegtem. Juszt se! Mivel ezt így nem élvezte, ezért újra előre döntött a fa felé és a másik kezében lévő lovaglópálcával, a popóimat, hátamat csapkodta, hogy az ütéstől előre lendüljek a fa tűleveleire, de már ettől sem sziszegtem. Megdühödött, hogy elrontottam az élvezkedését. Ezért azt találta ki ott, vagy már előre is eltervezte (?), hogy kiment a konyhába, behozott egy kést, s azzal vágott le egy ágat. Azt a köpeny egyik végével megfogva „kenegetett”, főleg a popómon, de jutott ebből az ütésekből a szabad hátamra, talpaimra, vádlijaimra is, már ahol elért. Nagyon kellett szorítanom a számat, hogy ne jöjjön ki hang azon, de sikerült. Egyre dühösebb lett ezt tapasztalva, mert látta, hogy az arcom vörösödik az erőfeszítésemtől. Ezért most a levágott ág végét kezdte a popóim közé erőltetni, gondolom az ánuszomba akarta erőszakolni, de nem sikerült, mert az ág elhajolt, annyira szorítottam az ánuszomat össze. Ekkor felpattant, ellépett mellettem és odanyúlva lekapta a csúcsdíszt s indult vissza mögém.
- Meg ne próbáld azt! – kiabáltam rá határozottan, talán túl határozottan is. Láttam megakadt a lépése, megállt mellettem, hezitált, majd egy idő múlva megszólalt halkan:
- Köszönöm, Uram, hogy megmentettél magamtól, meg Magadat tőlem!
Még állt egy kis ideig, majd kioldotta és levetette a köpenyt magáról, odadobta a székre. Letérdelt mögém, kioldozta a karabinereket, levette a bilincseket és a nyakörvet a pórázzal rólam. Mikor végzett, felvette a székről a köpenyt és tartotta, hogy feladhassa, de azt már magam csomóztam meg magamon, miközben ő a nyakörvét tette fel és nyújtotta felém a póráza végét térden állva, szemét lesütve, alázatos tartásban. Mint akit kicseréltek. Elgondolkoztam, hogy mit tegyek, vagy mondjak. Végül erre jutottam, amit ki is mondtam:
- A harag és a düh rossz tanácsadó. Jegyezd meg! Egy Dom sohasem engedheti meg magának, hogy elfelejtse egy pillanatra is, hogy a Subjáért Ő felel, mindig és mindenkor a szeánsz alatt, beleértve annak testi épségét, egészsége megóvását is. Másrészt viszont megdicsérlek, mert kreatív ötlet volt a még álló karácsonyfa felhasználása a szeánszra.
- Uram! Nem lenne szemtelen a megjegyzésem, ha azt mondanám: - Ma dom és sub volt egy szeánszon!
- Igen, így van! Dom és sub, de nem sub és dom! Nagy különbség! – erősítettem meg.