Articles by time
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Ani bevezetése 2. A kirándulás (megtörtént esemény ez is)

Deleted user
2013. 01. 20. 19:36 | Published: 848x
Ani, elfogadta, hogy a kapcsolatunkban helyet kell adnia ennek az élvezeti formának. Történt egy szombati ebéd után, hogy nagyon nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, és mindenáron valamit tennünk kellett. Beültünk a kocsiba, és elindultunk. Volt egy kedvenc kiránduló helyem Csomádon, és gondoltam, ha más nem, akkor ott kirándulunk egyet. Így is lett. Megérkeztünk, és bevetettük magunkat az erdőbe. Sétáltunk-andalogtunk, de valahogy „unalmas” volt, nem erre vágytam.
Késő ősz volt már, lehetett úgy 10-15 fok, olyan pulóveres idő. Megszorítottam a kezét, és magam felé fordítottam, és megcsókoltam. Érezte, hogy ez nem egy sima csók, hanem valamit akarok, és elkezdte csóválni a fejét, ezzel jelezve, hogy nem nyitott a dologra. Mondtam neki, hogy nyugodjon meg, hiszen nincs nálunk semmi, amivel tudnék kezdeni valamit, hiszen csak kirándulni jöttünk.
Ettől egy kicsit megnyugodott, de szerintem látta a szememben a huncutságot, és nem volt teljesen nyugodt. Megfogtam a derekát, és magamhoz húztam. Érezte hogy keményedni kezdek, és mivel a szeretkezéssel nem volt semmi baja, így tett róla, hogy a merevedetésből, kőkemény izgalmi állapot legyen. Na innen már nincs visszaút, mondtam, és beljebb húzódtunk a sűrűbb rész felé, hogy azért ha nem muszáj, ne csináljunk élő pornót, az arra tévedő kirándulóknak. Elértünk egy talpalatnyi részhez, ahol úgy gondoltam elférünk, és elkezdtük levenni egymás ruháit. (én gyorsabb voltam) mert rajtam még ott volt a póló, de az alatt már meztelen valómban voltam, de Ő, már teljesen meztelen volt, és fáztunk…………. Mellbimbói meredezni kezdtek, a hideg, és az izgalom kettős hatására. Libabőrős volt, de a már jól ismert homály is elkezdte befedni a szemeit. Nekidöntöttem egy fának, lábát a karommal felemeltem, hogy jól hozzáférhetővé váljon, az addigra már meglehetősen nedves pinája. Odanyúltam, és elkezdtem simogatni, masszírozni, amire kéjes hangok hagyták el a torkát. Szemeit behunyta, én meg belehatoltam. Szemét tudok lenni, ha nem az történik, amit én elképzeltem, így csak épp a farkam hegyét adtam neki, amire az volt a válasza, hogy magához-magába húzott, olyan erővel, hogy majdnem elborultunk a fa mellé. De jó érzés volt, mert éreztem hogy akar-kíván, és ilyenkor bármit megtesz, csak hogy az enyém legyen. Na ez volt a z alkalmas pillanat arra, hogy mégis csak „játszunk” egy kicsit.
Kivonultam belőle, és megfordítottam, hogy hátulról tudjak bele hatolni, és elkezdtem hátulról dugni. Közben egy-két „pacsit” kapott a feneke, amik még nagyon gyengék voltak, de ahhoz elég volt, hogy felszisszenjen, és rám szorítson. Az egyik ilyen szorításánál, elpattan valami bennem, és kiszálltam belőle. Megfordult, rám nézett, és megkérdezte: mi van? Mondtam várj egy kicsit, és elkezdtem vadul kotorászni a zsebemben. És hurrá……megtaláltam. Végre a kezemben tarthattam a kis bicskámat, ami mindig a kocsimban van (a mai napig) de ha túrázni megyek, akkor zsebre vágom)
Elindultam, kezemben a bicskával, és vadul keresgélni kezdtem a fák ágai között, míg rátaláltam egy ágacskára, ami megfelelőnek tűnt. Levágtam, és megpucoltam a maradék levelektől. Elégedett mosollyal a fejemen, visszatértem hozzá, aki, amikor meglátta a szerzeményemet, egy kicsit megrémült. Az ágacskám, olyan 3-4 milliméter vastag lehetett, olyan pont jó, suhogtatni való. Bele is csaptam párat a levegőbe, hogy ő is hallja a hangját, és ezzel egy időben meg is rémítsem vele egy kicsit. Sikerült. Villámgyorsan falfehérre váltott a színe, és védőn maga elé tette a karjait, ösztönösen a melleire összpontosítva. Joggal.
Szóltam neki, hogy álljon a fához, és ölelje, mintha a szeretője lenne. Ő kényszeresen így is tett, szorította, és remegni kezdett. Ez betudható volt a hidegnek, és a félelemnek egyaránt.( de utólag elmondta, hogy a félelem erősebb volt. ) Ott állt, szerelmesen ölelkezve egy fával, és várta a sorsát. Ekkor elkezdtem finoman végig vesszőzni a testét, kezdve a combjaitól, felfelé, a fenekén át, egészen a lapockáig. Egyre csak próbált elhúzódni, de minden próbálkozását letörtem azzal a mondattal, hogy ha félreállsz, itt hagylak meztelenül, és úgy jössz haza, ahogy akarsz. Tudta, hogy megtenném, így maradt……… Az ütések egyre erősebbek lettek, amit én észre sem vettem, csak abból következtettem, hogy egyre hangosabban könyörög, és egyre erősebbek a csíkok a fenekén, és a hátán. Odabújtam hozzá, és éreztem remegését, megcsókoltam a nyakát, és a fülébe súgtam: Szeretlek. Ez hatott. Megnyugodott kissé, ekkor visszaléptem a „helyemre” és folytattam a vesszőzést, egyre jobban összpontosítva a fenekére. Már kezdett úgy kinézni, mint Magyarország vasúthálózata, csak éppen annyi különbséggel, hogy itt a vonalak, vérvörösek voltak. Volt egy két hely, ahol a vér is kiserkent, de nem volt vészes (nekem) Megkértem, hogy mondjon egy számot, 20, és 40 között, amire kérdéssel felelt: Minek? Erre egy csapás volt a válaszom, ami a hátán futott végig, és nem volt gyenge. Erős sikítás követte a műveletet, majd azzal a lendülettel, letérdelt, és zokogni kezdett. Odamentem hozzá, és utasítottam, hogy mondjon egy számot!
Zokogva kibökte:21 ! Ismertem már, és számítottam erre a válaszra, ezért volt a minimum a 20.
Jól van mondtam. Akkor most állj vissza a fához, de a hátaddal neki támaszkodva. Remegve, zokogva, de megtette. Utasítottam, hogy emelje fel a kezeit, a feje fölé, és kapaszkodjon a „szeretőjébe”
Mondtam: hogy ezeket most te fogod, hangosan számolni. Ha leteszed a kezed, elhúzódsz, nem számolsz, akkor kettőt kapsz helyette. Érted? Igen, volt a válasz. Megfogtam a vesszőcskémet, és néhány próbasuhintást csináltam a levegőben. Majd elkezdtem a kezelést. Az első, még lazább volt, de jó helyre ment, mert a reggel borotvált szemérem dombján csattant. Vad sírásba kezdett, és kibökte: Egy! A következő csapások, már erősebbek voltak, és szépen haladtak felfelé, vörös csíkokat hagyva a hasán. A hatodik után szóltam hogy ez most fájni fog. Újat markoltam a vesszőmbe, és egy hatalmasat csaptam a bal mellére, ami túl jól sikerült, mert végig csapott a bimbóján, amiből elkezdett a vér is csordogálni. Iszonyatos sikítás, és utána melléhez kapva, térdre rogyott. Megcsókoltam, átöleltem, és visszaállítottam a fához. Ugye tudod mi jön most? kérdeztem.
Tudom, mondta. Na akkor szedd össze magad, és kapaszkodj erősen.
Megragadtam a vesszőmet, és újra végig csaptam egyet, ugyanazon a mellén. Ez is jól sikerült, de a vér elmaradt, csak a sikítás,és a vörös hurka jelezte hogy sikerült. Karjai megfeszültek, ahogy fogta a fát, de nem engedte el. Most jön a második, szóltam, és azzal a lendülettel, hatalmasat húztam a másik mellére. Ez is jól sikerült, mert átcsapva a melle domborulatán, becsapott a hóna alá, ahol szintén egy szép vérömleny keletkezett. na meg a dráma………. Ismét elengedte a fát……hiba volt.
Mondtam hogy na ebből elég. Feküdj le a földre. Lefeküdt, mert látta rajtam, hogy nem viccelek. A föld hideg volt, amitől vad remegésbe kezdett. Fogtam a felsőjét, és az ujját összegyűrve, betömtem a szájába. Tedd szét a lábad, és a kezeket a tarkód alá. Széjjelebb húztam a lábait, hogy teljes szélességében lássam kinyíló szemérem ajkait. Megfogtam a vesszőcskémet ismét, és egy hatalmasat csaptam a hasára. Vonaglott, de nem nagyon mozdult. Egymást követték az ütések, és szépen számolhatóan rajzolódtak az újabb vonalak. Ütöttem a szeméremdombját, a hasát felváltva. már csak 4 ütésem maradt, a 21 ből. Ezt gondoltam hasznosítanom kell. Harapj rá a felsődre szóltam, és abban a pillanatban hatalmasat csaptam a kinyílt, láthatóan lucskos pinára! Lábak össze, térdek fel, és fájdalmas vergődést eredményezve. Ojajj. Ez megint kettő lesz, szóltam, és visszafeszítettem az eredeti pózba. Aljas módón, megismételtem az ütés, ugyan arra a helyre, ahol az előző csapás landolt, és időt nem hagyva, csaptam a következőt, ami már nem oda ment, mert közben ismét magzati pózba került, így az ütés, már a fenekére ment. Sírt-kiköpte a ruhát a szájából, és könyörögni kezdett. Mondtam hogy már csak 4 ütést kell kibírnia, mivel megint hibázott. Ha azokat kibírja, akkor szent a béke, és elnézem a szófogatatlanságot. Visszafeküdt a pozícióba, és „várta” a világ végét. Az utolsó négy csapást már a melleire mértem, jó nagyokat, nem túl gyorsan, hogy múljon mindig az előző fájdalom, és újra érezze a fájdalmat. Végeztem. Megvolt az összes csapás, letettem a vesszőt, felé térdeltem és csókolni kezdtem. Lenyúltam a pinájához, ami még így is nedves volt, elkezdtem simogatni, masszírozni, majd bele hatoltam. Szeretkeztünk, bár nem sokáig tartott, mert az addig látottak, nagyon kemény hatást fejtettek ki rám. Miután végeztünk, lehetőségeinkhez mérten, megtisztítottuk a testét, felöltöztünk, és elindultunk vissza a kocsihoz. Csendben telt az út hazáig, ahol bement a zuhanyzóba, hogy lemossa magáról az avar maradékát. Miután végzett, rafinált módón, meztelenül jött ki, mert tudta, hogy így nem fogok tudni ellenállni, látva megkínzott testét. Ahova néztem, mindenütt a vérvörös hurkák voltak, amitől izgalomba jöttem, és zuhanyzást kihagyva, mentünk a szobába. ledobtam az ágyba, és szeretkezni kezdtünk. Úgy gondoltam, ennyi „jár” neki, a kirándulás gyötrelmei után.

Folytatás van, még, ha kéritek. Kéritek? :)

Comments (4)

The comments are only available after login.