Római történet 2.
2013. 01. 13. 18:37 | Published: 1833x
Gertrudis tudta, hogy mit kell tennie, hisz úrnője igazi római Domina volt. S mint minden előkelő római, márpedig ő tényleg a legelőkelőbbek közé tartozott, szerette az eszményi rendet. Nem csak a rendet, hanem a fegyelmet is, és természetesen a rendszert. Claudia minden napja egyformán kezdődött, pontosan ugyanúgy, mit ez a bizonyos nap. Így nem csoda, ha rabszolganői igen gyorsan megtanulták, mi a dolguk, és úrnőjüknek jóformán még szólnia sem kellett, hogy mit tegyenek. Rómában akkoriban ez volt a rend.
De a rendhez tartozott, amint már említettük, a fegyelem is. Claudia a maga kifejlett esztétikai érzékével sokkal szebbnek találta a női testet, mint a férfiakét, ezért belső szolgálatra használt rabszolgái inkább a női nemhez tartoztak. Nem mintha megvetette volna a férfiakat, ó nem, egyáltalán nem, de úgy gondolta, sokkal inkább lát maga körül fiatal és szép testű lányokat, inkább őket nézi, mint a férfiakat. Nem volt ebben semmi más szándék, pusztán esztétika. A házban a férfi rabszolgák inkább a komolyabb fizikai erőt igénylő munkákat végezték, s bizony jól tették, ha félreálltak, amikor meglátták úrnőjüket. Claudia azt ugyanis végképp nem állta, ha egy férfi rabszolga az útjába akadt. Ilyenkor gyorsan csattant a korbácsa.
Amúgy is jobban szerette, ha ő maga idomítja rabszolgáit, ezt a feladatot nem szívesen bízta másra. Úgy gondolta, a saját igényeit ő maga ismeri a legjobban, így a nap bizonyos részét rabszolgái idomítására szánta. Persze nyilván nem a gyaloghintó hordárait és egyéb külső feladatokat ellátó rabszolgáit nevelte ő maga, arra megvolt a jó és megbízható kiképző iskola, de akik a személyes szolgálatát ellátták, azokkal ő foglalkozott.
Említettük már, hogy Claudia egyáltalán nem volt kegyetlen, de a kor szokásainak megfelelően ő is szigorú volt, az ellentmondást vagy engedetlenséget nem tűrte ő sem, amint ez akkoriban Rómában egyáltalán nem is lett volna elképzelhető. Szerette amúgy is a kényelmet, és az engedetlenség fárasztotta volna, így természetes, hogy azt a legszigorúbban büntette. Már ha egyáltalán büntetnie kellett volna, mert elképzelhetetlen volt, hogy bármelyik rabszolgája, akár nő, akár férfi engedetlen legyen. A keze ügyében mindig ott volt a korbácsa, ami annak ellenére, hogy kecses, karcsú, igen finom és légies teremtés volt, kellő hangsúlyt adott akár parancsoló tekintetének, akár a szavának.
A rabszolgák iránt amúgy nem érzett semmiféle érzelmet. Sem szeretetet, sem megvetést, sem gyűlöletet. A szép lányok a szolgálatára álltak, azonfelül rövid, ujjatlan tunikájukban a palota díszei is voltak. Semmi más. Az, hogy ők is emberek lennének, egy rómainak nem fordult, nem fordulhatott meg a fejében, annak ellenére sem, hogy persze tudták, hogy azért mégis emberek. De rabszolgák. És ez már csak így van. Így rendelték a capitoliumi istenek, márpedig az istenek akaratával szembeszállnia senkinek nem lehet. Igaz, a rómaiak nem is igen akartak volna, a rabszolgáknak pedig egyáltalán nem állt módjában.
Claudia is így volt evvel, rabszolgáit tehát hasznos és szép használati tárgyaknak tekintette. Okos nő volt, a saját tulajdonára vigyázott, lett légyen az akár egy szép váza, akár egy szép rabszolga, eszébe nem jutott volna, hogy a javai közül bármit is tönkretegyen. De mivel úgy gondolta, hogy a rabszolgák fejében néha botor gondolatok fogalmazódhatnak meg, bevezette hát, hogy a belső körökhöz tartozó, legszűkebb környezetében szolgálatot teljesítő rabszolgáit minden héten egyszer nevelő célzattal megkorbácsolja. Úgy gondolta, a rabszolgák is jobban járnak azzal, ha nem dühből, büntetésképpen kapják a korbácsot, hanem azért, hogy a dolgok a maguk rendje szerint menjenek. Claudia úgy gondolta, ezzel kegyet gyakorol, hiszen a rabszolga sem a feladatát, sem a helyét, sem a helyzetét nem felejti el, jó rabszolgája marad úrnőjének, így a Domina nem kényszerül arra, hogy megbüntesse. Így hetente egyszer minden rabszolgának, körülbelül húsz lánynak és tíz férfinek jelentkeznie kellett és alázatosan megkérnie a Dominát, hogy a heti adagot kimérje. A heti normál adag huszonöt korbácsütés volt, amit a Domina maga végzett el, hiszen mint már említettük, a belső körökhöz tartozó rabszolgákat maga nevelte. Ráadásul vigyázott is, hogy rabszolgalányai szép bőre ne sérüljön meg, hiszen az rontott volna az esztétikai élményen. A férfiakat egy kicsit mindig erősebben ütötte, hisz az már nem zavarta, hogy ha csíkok és nyomok maradnak a férfitesten.
Mindezeket a szabályokat figyelembe véve, egyáltalán nem volt csoda, hogy a sudár, szőke germán rabszolgalány, Gertrudis úrnőjét parancsszó nélkül követte a medencébe, egyáltalán nem volt csoda, hogy készen állt, és jól tudta, mikor mi a dolga.
Comments (0)