Egyik és a másik oldalon (2)

Mikor legközelebb megérkezett észrevettem, hogy alaposan körülnéz belépésekor, de nem azt találta, amire számított. Hagytam időt számára töprengeni, ezért bementem a szobába s ott hagytam egyedül kint. Egy idő múlva kopogott, felszólításomra belépett, de nem ereszkedett le, hanem szinte dacosan állt s várt. Én is ültem s néztem felé. Jó ideig eltartott ez, míg nem mégis csak megszólalt:
- Nem találok semmit sem kint az asztalon, így nem tudom, hogy milyen a mai szereposztásom, - osztásunk.
(Aha, ez volt a baj, jól sejtettem. – gondoltam, de nem szólaltam meg, vártam.) Mivel nem érkezett válasz tőlem, ezért újra megszólalt:
- Nincs előre eldöntött szerep, akár választhatok is?
Vállat vontam, mint akinek közömbös a kérdésre a válasz. Még egy ideig tétlábolt az ajtóban, majd most már határozottabban megszólalt:
- Ha igen, akkor meg is teszem. Most én döntök s dominálni fogok s Te (kihangsúlyozta a Te-t), pedig engedelmeskedsz ma nekem. – hangzott.
A sarokban álló sporttáskához lépett, ahonnan kivett egy nyakörvet, pórázzal és a lovaglópálcát is, majd sarkon fordulva visszajött elém, aki némán nézte ezt és még ült a forgófotelban. Rám ordított:
- Mars ki kutya! - mutatott az ajtóra, majd még a kezembe nyomta a nyakörvet a pórázzal is. Én meg csak ültem nyugodtan tovább és néztem ártatlan szemekkel reá. Ekkor megmozdult, visszavette a nyakörvet a kezemből, mellém lépve felcsatolta a nyakamba, megrántotta pórázt, aminek a végét a vállamra dobta és nyomatékul megsuhintva lecsapott a hátamra a lovaglópálcával, miközben harsogta:
- Ha most sem indulsz el, irtózatos lesz a büntetésed! – hangzott vészjóslóan.
Erre már komótosan felálltam s kiballagtam a szobából. Jó ideig tétláboltam kint, de mivel nem jött utánam, így mégis csak elhatároztam magamat és kopogtattam az ajtón megszólalva:
- Uram, készen állok a szeánszra.
- Gyere be! – hallottam, mire beléptem s az ajtónál térdre ereszkedtem, majd leültem a sarkaimra várva parancsait. Rám nézett és elsötétült a haragtól a tekintete, mert nem elég, hogy a zoknijaim rajtam maradtak, de még alsó és atléta is volt rajtam. Megremegett, mikor fojtott dühvel kimondta:
- Szolga nem kerülhet Ura elé ruhában!
- Ez igaz Uram. – szólaltam meg flegmán, de nem határozta meg az előbb, mikor a nyakörvet a nyakamba csatolta, hogy kutyuskánt, vagy szolgaként, vagy szex-rabszolgaként akarja, hogy ma engedelmeskedjem Önnek.
Láttam, hogy majd szétveti a düh, de igazat kellett adnia nekem, ezért türtőztette magát és csak végigvágott rajtam a lovaglóostorral. Mikor lehiggadt, megszólalt:
- Úgy döntöttem, hogy múltkor én eljátszottam a kutyuska szerepet, jól, azt nem tudnád überelni. Ezért ma a szex-rabszolga szerepet osztom ki rád. Lehajtottam a fejemet és már alázatos tartással megszólaltam:
- Igen, Uram. Élvezni fogom, Uram megelégedésére.
- Állj alapállásba, kis terpeszbe és kezeid a tarkódon legyenek! Húzd ki magadat, mellet ki, hasat be! – hangzott már határozottan az utasítása.
Majd láttam újra a sporttáskához lép, abban kutat s mikor megtalálta, amit keresett visszafordult és gúnyos arckifejezéssel felém nyújtotta azokat: egy női bugyit, egy pár harisnyát és egy melltartót.
- Menj ki és ezeket vedd fel, s úgy gyere vissza! – utasított.
Megtettem s visszatérve ismét kopogtam, majd utasítására beléptem a kapott cuccokat viselve. Láttam elmosolyodik, de azonnal el is fordult, hogy ne vehessem észre s nekem háttal utasított:
- Sétálj csak fel s alá a szobában!
Megtettem s közben láttam, úgy helyezkedik, hogy a tükörből láthasson és nézhessen. Iparkodtam minél kívánatosabbnak tűnni: szexinek, erotikusnak. Sajnos a harisnyán is átütött a lábamat elborító szőrtenger és a női bugyi, vagy inkább tanga alig takarta a farkincám környéki szőrzetemet, hogy a már lassan dudorodó farkincámról ne is beszéljünk.
- No, majd teszünk erről! – hallatszott.
Láttam bőrbilincsekkel közeledik felém, amiket fel is csatolt a csuklóimra és bokáimra, majd azokat hátul karabinerekkel egymáshoz csatolta, így csak a sarkaimon tudtam ülni, de azt is kifeszítve. Most alaposan megdolgozta a feszülő fenekemet, de kaptam a talpaimra is. Láttam, valamin morfondírozik, majd döntött, s elindult ki a fürdőszobába, ahonnan halk zajok hallatszottak, majd kezében habspray-vel és borotvával tért vissza. Megrémültem: csak nem akar megborotválni, azaz leborotválni a szőrzetemet a lábamról, vagy az ölemből. De nem erre készült, hanem csak a harisnyából kilógóakat próbálta volt megborotválni, nem sok sikerrel, így felhagyott ezzel a cselekvésével. Inkább feloldozva, hasra fektetett és alaposan gúzsba kötött úgy, hogy a bokáimat és a csuklóimat kötötte össze, így én ívben hajoltam meg. Észrevette és meghintáztatott a hasamon s látta, hogy nem stabil ez a helyzet, ezért még jobban hintáztatott, míg csak el nem dűltem oldalra. Akkor ott hagyott, elment a lovaglópálcáért, de hozott gyertyákat is, amivel végig csöpögtette az oldalamat vigyázva, hogy a textilekre ne jusson. Mikor megdermedt a pálcával leverte rólam a sztearin cseppeket, amely erősen fájdalmas volt, de szorítottam a fogaimat össze és tűrtem. Egy idő után megunta, mert abbahagyta, majd idővel a gúzsbakötésből is kiengedett s hagyta, hogy kimozgassam megmacskásodott tagjaimat. Ekkor talpra parancsolt és leparancsolt mindent rólam. Élvezettel nézte, ahogyan megteszem, majd mutatta, menjek ki a fürdőbe, ahova jött utánam. Ott beletérdepeltetett a zuhanytálba és elém állva élvezettel végig fürdetett az aranysugarával, majd otthagyott és már lefürödve tértem vissza a szobába mezítelenül, mert nem tudtam mi a terve még. Csodálkozva láttam, hogy Ő is úgy térdel a másik sarokban, a sporttáska mellett és a nyakörv a pórázzal már a nyakában is van.
Nem sokáig hezitáltam, mert rászóltam, hogy öltözzön fel. Kérdőn nézett, de látva elszántságomat, felöltözött. Mikor már minden rajta volt, akkor magyaráztam meg: - Egy nap, csak egy oldal! Nem keverjük, mert összekeverjük!