Articles by time
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Olimpia6

Deleted user
2012. 12. 23. 19:56 | Published: 966x
Ott voltam a legjobb négy között. Ez egyrészt jó érzés volt. Egyre izgatottabb lettem abból a szempontból, hogy talán én lehetek az az egy szerencsés, aki egy hetet tölthet a gyönyörű Istennő társaságában nyaralása során. Másrészről viszont egyre jobban féltem. Mivel a teendők nagy részét a ház körül már elvégeztük, a szolgák többsége is hivatalos volt a nappaliba, ahol az elődöntőmet rendezték. Ha veszítek hihetetlen megalázó lesz elszenvednem a büntetést. Persze társaim elvileg nem nézhettek, a fal mellett térdeltek hátratett kezekkel, lehajtott fejjel. A kiesettek számára Istennőm megtiltotta, hogy a szemébe nézzenek. Én még kereshettem Istennőm tekintetében a szánalmat, de ilyet persze nem találtam, nagyszerűen szórakozott.

Az elődöntő előtt a "komornyik" hátrabilincselte a kezünket. A vetélytársam ezúttal egy hozzám hasonló testalkatú, jóképűnek mondható srác volt. Belegondoltam, hogy egyikünk mennyire meg fog szenvedni azután, hogy mindketten jól megalázkodtunk Istennőnk előtt. Egy vonalat húztak Istennőm trónszéke előtt körülbelül két méterrel. Amögött térdeltünk. Fenséges Királynőm megkocogtatta a pezsgőspoharát, a teremben néma csend lett.
- Hasra férgek! - parancsolta. - A barátnőimnek igazuk van, egy kutya ezerszer többet ér nálatok, úgyhogy a következő játék során azok lesztek, amik valójában vagytok, csúszómászók.
Hasra dőltünk. Mivel hátra volt kötözve a kezünk, nem is igen tudtunk volna felkelni.
- A feladat nagyon egyszerű lesz: kérdéseket teszek fel nektek, amire helyesen kell válaszolnotok. A válaszadás joga mindig azé, aki előbb idekúszik csodálatos Istennőjéhez, azaz hozzám - pukedlizett egyet kuncogó barátnői felé -, és megcsókolja fenséges lábamat.

Csodáltam Őfelségét, amiért ilyen kreatív játékokat talál ki a saját szórakoztatására. Már a negyedik eszméletlen megalázó forduló, amin részt veszek. Összeszorult a gyomrom.
- Mikor van a születésnapom? - kérdezte angyali hangján.
Mindketten egyszerre lőttünk ki. Persze a kilövés túlzás volt, egyszerre kezdtünk vergődni a földön és csigalassúsággal közeledni Istennőm vörösre lakkozott körmű lábai felé. Semmi mást nem láttam, csak az áhított lábakat. A három gyönyörű nő hangosan nevetett rajtunk. Az utolsó fél méteren összeért a vállunk, mindketten próbáltuk kilökni a másikat, s végül az én ajkaim érték el elsőnek Istennőm fenséges bőrét.
- Április ötödikén, Istennőm.
- Egy pont ennek a féregnek - hirdetett eredményt Királynőm. Ezután vissza kellett kúsznunk a vonal mögé.
- Melyik a kedvenc színem?
Kicsit elbízhattam magam, mert a második kérdésnél jó harminc centit rám vert az ellen. Ő csókolta meg előbb a fenséges lábujjat.
- A rózsaszín, Istennőm. - Egy darabig csönd volt. Aztán hirtelen Királynőm kezébe került, egy hatalmas ostor. Teljes erejéből megsuhintotta, és a lábai előtt heverő féreg fájdalmasan felüvöltött.
- A kedvenc színem a piros... - vetette oda Istennőm, majd leköpte szolgáját. - Most pedig mond utánam: köszönöm Istennőm, hogy megbüntetett, ezzel is segít jobb szolgájává válnom, kérem csapjon a hátamra még egyet, hogy tanulhassak a hibámból. Önért szenvedni nem kín.
- Köszönöm Istennőm, hogy megbüntetett, ezzel is segít jobb szolgájává válnom, kérem csapjon a hátamra még egyet, hogy tanulhassak a hibámból. Önért szenvedni nem kín. - A második csapás is hatalmas volt és fájdalmas. El is kellett fordulnom.

- Hány állandó szolgám van összesen? - hangzott a harmadik kérdés. Valahogy mélyebb volt a csend. Kétszer is meggondoltam, mielőtt elindultam, hiszen láttam, milyen következményekkel jár egy esetleges rossz válasz. Istennőm hangosan felkacagott, amikor egyik barátnője súgott neki valamit. Aztán elindultam, elvégre úgy gondoltam, tudom a választ. Ellenfelem el sem indult, tehát nem kellett kapkodnom, a vergődésem így is nevetséges volt.
- 46, Istennőm.
Azt hittem ott helyben végem. Az elviselhető fájdalom százszorosa hasított végig a testemen.
- 47, kis férgecske - mosolygott le rám, majd köpött egyet. Ahogy nézett le rám, tudtam, mit kell tennem.
- Köszönöm Istennőm, hogy megbüntetett, ezzel is segít jobb szolgájává válnom, kérem csapjon a hátamra még egyet, hogy tanulhassak a hibámból. Önért szenvedni nem kín. - Ő pedig nagy kegyesen elképesztő kínokat okozott nekem másodszor is.

- Melyik a kedvenc virágom? Melyik a kedvenc édességem? Melyik a kedvenc fiúnevem? Melyik a kedvenc éttermem? Melyik a kedvenc filmem? Melyik a kedvenc számom?
Csak úgy záporoztak a kérdések. Néhány ostorcsapás is elcsattant, de a többségére tudtuk a választ.
Úgy alakult, hogy én vezettem eggyel, amikor az utolsó kérdéshez érkeztünk. Istennőm elmosolyodott.
- Ha ezt eltalálod, kis csicska, akkor mondok még egy döntő kérdést - nézett ellenfelemre. - Melyikre gondolok, a zöldre vagy a kékre? - mosolygott fölényesen és gonoszan.
Eszem ágában sem volt elindulni. A másik féregnek viszont nem volt választása. Abban a tudatban indult el, hogy egyedül Istennőnk jóindulatán múlik, hogy enged-e neki még egy döntő kérdést vagy nem.
Szép lassan odakúszott, alázatosan megcsókolta a lábát.
- A kékre, Istennőm.
Hosszasan, fölényesen nézett re alázatos talpnyalójára. Én ott helyben el tudtam volna élvezni, annyira fenséges volt akkor Istennőm. Aztán hatalmas csattanás...
- A zöldre gondoltam - mondta negédesen. Várta, mit reagál vajon a szolgája. Nézett le rá hosszan. Ő nyelt egyet, vett egy nagy levegőt:
- Köszönöm Istennőm, hogy megbüntetett, ezzel is segít jobb szolgájává válnom, kérem csapjon a hátamra még egyet, hogy tanulhassak a hibámból. Önért szenvedni nem kín. - Mind a három nő a hasát fogta a nevetéstől. Aztán Istennőm jól odacsapott neki sokadszor is.

- Gratulálok kis férgecském - fordult felém. Én újra odakúsztam és megcsókoltam imádott lábait. - Bejutottál a döntőbe.
- Te pedig - fordult ellenfelemhez. - Csalódást okoztál az Istennődnek. Mi történik ilyenkor?
- Bűnhődnöm kell. - Szegény srác majdnem sírt.
- Bizony. Itt van Zsanett barátnőm, aki még sosem rúgott tökön kíméletlenül egy férfit sem. Rajtad fogja ezt a vágyát egyszer és mindenkorra kiélni. Te döntöd el mennyit engedsz neki. De a helyzet az, hogy a büntetésed a következő: 50 hétig nem találkozhatsz velem. 50 hétig felfüggesztelek a szolgálataid alól. Ezt minden egyes tökönrúgással csökkentheted a ma este során. Szóval így döntsd el, hogy mennyit engedsz Zsanettnek, kutyus...

Comments (0)

The comments are only available after login.