Articles by time
2024. 04. (59)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Ajtók

Deleted user
2012. 12. 16. 18:29 | Published: 774x
Az ajtó torz üvege csak egy homályos sötét alakot mutatott a másik oldalon álló férfinak, ám ő mégis gondolkodás nélkül megfogta a kilincset és szinte feltépte az ajtót. Mikor kinyílt és valóban az ott állt előtte akire számított, elmosolyodott és elengedvén a kilincset kezét nyújtotta a másik felé. Tekintetét a lányéba fúrta. Látva férfi mosolyát ő is megengedte magának és jobb kezét a férfi tenyerébe helyzte, az pedig gyengéden megszorította és behúzta a lakásba a vendégét. Mikor a lány a lakáson belülre került a férfi egyik lábával meglökte az ajtót az pedig szinte magától becsukodott. Még mindig fogva a lány kezét határozottan maga felé fordította és most már szemből tudott rá nézni. Tudott volna ha az erre kiválasztott személy nem fordítja el a fejét. A férfi azonban nem illetödött meg és szabad kezének egy ujját a lány állához érintette és visszafordította annak fejét maga felé. Az felpillantott rá és halkan felkuncogott. A férfi felhúzta a szemöldökét, kicsit talán jobban mint a szituáció megkövetelte volna és így szólt:
Mi van?
Semmi. - válaszolta a lány. Csak jó újra látni. Hiányoztál.
A tegnap délután nem volt oylan régen. És különben sem szoktál ilyen vallomásokat tenni. Azokhoz mindig jobban meg kell kínozzalak.
A lány úgy csinált mintha elgondolkodna.
Ki tudja – kezdte- talán már elég volt a kínzásokból.
Miközben ezt mondta tekintetük ismét találkozott. És mikor a lány az utolsó hangot is kiejtette a száján a mondatból mindketten egyszerre nevettek fel.
Látom, ma vicces hangulatodban vagy. Igazán szerencsésnek érezheted magad hogy ilyen jó humorú társaságod van.
Tudod, ez nem szerencse kérdése.
A férfi erre nem válaszolt, még egy pillanatig figyelte a lány- vélhetően a hidegtől kipirult, ugyanakkor sugárzó arcát – majd elengedte annak kezét. A lány mintha rögtön kitalálta volna gondolatát, elkezdte levenni a kabátját, a férfi pedig segített neki. Néhány pillanattal később már gazdát is cserélt a ruhadarab. A férfi pedig felakasztotta a mellette lévő falifogasra. Ám mielőtt a lány tovább folytathatta volna a szükségtelen ruhadaraboktól való megszabadulást a férfi megállította.
Várj- mondta. Ülj ide le, kérlek. És az előszobában lévő kis székre mutatott.
A lány meglepődött a kérésen. És abban sem volt biztos hogy aza szék korábbi alkalmakkor is ott lett volna. De hát sosem az előszobát jött feltérképezni, voltak a lakásnak sokkal érdekesebb és sokszor rejtélyesebb részei. Azonban nem vitatkozott és helyet foglalt ahogy a férfi kérte. Az megállt előtte és játékosan beletúrt a hajába, majd leguggolt a lány elé, így arcuk szinte egy magasságba került.
Miért?. Kérdezte a lány.
Azért – válaszolta neki a férfi halkan- mert nem tudunk továbbmenni.
A lány először gyanakodva nézett rá. Óvatosan balra fordult a szobaajtók irányába, és valóban mindkettő kilincsre volt zárva. Visszafordult a férfi felé aki őt figyelte. Tekintete furcsán csillogott, mintha felmérné őt.
Akkor, most mitévők legyünk?- kérdezte.
Nos, - kezdett a másik a mondandójába- mi nem tehetünk semmit. Egyedül te tehetsz. Neked kell választanod melyik ajtón szeretnél belépni. De figyelmeztetlek, csak egyet választhatsz. És ha beléptél, már nincs visszaút.
Miközben az utolsó szavakat mondta egyre közelebb és közelebb milliméterről milliméterre közelített a lány arcához, így mikor az utolsó szót is kiejtette szája már csak egyetlen hajszálnyira volt a lány szájától.
Óh, nahát. . Mondta a lány miközben nyelt egy nagyot. És milyen választási lehetőségeim vannak? Ezzel a mondattal együtt kicsit hátrébb is húzódott a férfitól. Az azonban nem követte.
Emögött az ajtó mögött itt- a mutatott a férfi a hozzájuk közelebb lévőre vannak a vágyaid, nem, nem ne örülj nem csoki. Viszont minden más ami a kis fejedben kavarog, amit a szíved követel és a lelked vár és amitől a tested megőrül. Ezek mind ide vannak bezárva e mögé az ajtó mögé. Persze nem fogod ma mindent megtalálni odabent ha ezt választod, de újra és újra kilehet nyitni és hidd el nekem mindig szolgál meglepetéssel.
A lány ámulva nézett a férfira. Majd megrázta magát gondolatban és már majdnem kimondta hogy ezt az ajtót választja és nem érdekli mi van a másik mögött csak engedje már be, de mégsem tette. Ehelyett visszahúzódott arcával a férfiéhoz és újra ugyanabban a távolságban voltak mint az előbb. Ám a férfi most sem mozdult sem felé, sem távolabb.
- és a másik? - suttogta a lány?
A másik ennek a testvére. Csak az az enyém.
A férfi ekkor megváltoztatta guggoló testhelyzetét anélkül hogy a lánytól érdemben távolabb kerüljön, vagy akár közelebb. Így most térdelve szinte teljesen egy fejmagasságban voltak. Mikor befejezte a mozdulatot ami nem tartott tovább pár pillanatnál, még közelebb húzódott és a szája most már súrolta a lány száját, de ennél többet nem tett. A lány viszont úgy érezte neki tenni kell valamit. Kezeivel amik eddig a széket szorították a férfi háta mögé nyúlt és annak tarkójára tette az egyiket a másikkal pedig végigsímitotta annak hátát, és eltüntette a köztük lévő távolságot. Száját a másikéhoz érintette és megcsókolta. Egy végtelen pillanatig vagy lehet hogy volt az kettő is azt hitte a másik nem fogja viszonozni azonban a férfi végül visszacsókolta őt. Ám ez nem tartott sokáig mert a férfi hirtelen elhúzódott tőle és felállt. A lány felnézett rá és megnyalta körbe a szája szélét. A férfi felnevetett és így szólt:
jól van, látom döntöttél. Ma a te ajtódat tárjuk ki. Ez elég kétértelmű mondat volt. - tette hozzá még mindig nevetve.
A lány is mosolygott és elfordult az ajtó felé. A férfi kinyújtotta felé a kezét mint mikor megérkezett hogy felsegítse, amit a lány elfogadott. Felállt majd tettek együtt néhány lépést a az ajtóhoz.
A férfi rátette a kezét a kilincsre és megnyomta azt de mielőtt befejezte volna a műveletet megállt és kérdőn ránézett a lányra.
Szeretnéd te ? - kérdezte.
A lány nem válaszolt. Csak megrázta a fejét. A férfi pedig bólintott és lenyomta a kilincset. Az ajtó feltárult és mindketten benéztek. A férfi mosolygott a lány szemei pedig tágra nyíltak a látványtól.

Pontosabban annak hiányától hiszen a szobában teljes sötétség uralkodott, az utcára néző ablakon is vastag függöny volt és nagyon kevés fény engedett be az éjszaka fényeiből. A férfi félreállt az ajtóból és színpadiasan kinyújtva karját mutatta az utat.
hölgyem. Kérem fáradjon be!
A lány ránézett. A férfi azonban mintha megkövült volna. Csak állt karját kinyújtva arcán semmi érzelem. Megtette a szükséges lépéseket és a szobán belülre került. Megfordult és így szólt:
Te nem jössz?
De nem ám. - jött a válasz. Legalábbis egyelőre. Ezek itt most a te perceid a saját szobádban ha úgy tetszik, élvezd ki a lehetőséget.
Majd mielőtt a lány bármit is válaszolhatott volna a férfi rákacsintott majd egy hirtelen mozdulattal becsukta az ajtót. A lány mozdulni sem tudott és már hallotta ahogy a kulcs a zárban a helyére ugrik. Körbenézett a szobában. Minden ismerős volt számára. Nem látott semmi olyan dolgot ami eltért volna a megszokottól, bár ha lett is volna valami kis változás a sötétben aligha vette volna észre.
Az Ő vágyai. Hát nem éppen erre gondolt. Bezárva egy sötét szobában. Ha nem lenne egyedül akkor jó lenne. De így? Közelebb lépkedett az ablakhoz és kinézett rajta. A város távoli fényei látszottak csak. Az ég felhős volt. Sóhajtott egyet. Arra gondolt hogy visszamegy az ajtóhoz és kiszól hogy nem tetszik neki ez a játék miért nem lehet egyszerűen csak....? ám ekkor zajt hallott. Apró nesz mindössze mégis biztos volt benne hogy valami mozog tőle pár lépésnyire az árnyékban. Érezte ahogy felgyorsul a szívverése, egyre jobban nem tetszik neki ez a játék. Ugyanakkor mégis furcsa izgalom járta át a testét. Érezte a karjaiban a lábaiban ahogy lüktet. Ritkán érezte ezt a fajta izgatottságot most azonban minden porcikáját égette. Ahogy szája kiszáradt tőle úgy lett máshol egyre nedvesebb. Nem tudta mit csináljon. Kiáltani akarta a férfi nevét, de valami visszatartotta attól hogy megtörje a csendet és elárulja pontosan hol is tartózkodik a sötét szobában. Odalépett a falhoz amiről biztosan tudta hol van és figyelt hátha újra meghallja a neszt de nem történt semmi. Legalábbis egy pillanatig. Amint úgy érezte hogy kezdi újra megtalálni a lába alatt a valóságos és a képzeletbeli talajt egyaránt, erős rántást érzett meg a karjában ami elrántotta a faltól karját a hátához szorította őt magát pedig arccal nekinyomta a falnak.
aúúúúú, ez fáj. - kiáltott fel sértődötten.
Pssssszt, cicám.-jött a válasz. Te választottad ezt.

Én nem ezt választottam. Megpróbálta magát kiszabadítani és ellökni a másikat de az túl erősen és biztosan tartotta, nem lehetett kimozdítani az egyensúlyából.
Óh dehogyisnem. Önző voltál, nem szeretem mikor önző vagy. De ez nem büntetés.
Hanem mi?
Élvezet.- kapta meg az egyszerű választ.
Nem ez nem élvezet.
Valóban nem? Kérdezte a férfi, és szabad kezével, először végigsimitotta a lány fenekét, majd belemarkolt. Ezután lejjeb hajolt és kezével elől kigombolta a lány nadrágját és akármennyire is ellenkezett az, legalábbis a lehetőségeihez mérten, ujjaival utat talált a lány bugyiján belülre és amit ott talált elégedett mosolygásra késztette, majd így szólt.
Szóval nem élvezet, ugye?
Utállak, rohadj meg.
A férfi ekkor elengedte a lány kezét és hagyta hogy az visszaengedje a teste mellé ám több engedményt nem adott neki, nem hagyta hogy elmozduljon a helyéről. Ehelyett közel hajolt a lány nyakához és arcával félrelökte annak haját és nem túl erősen de pont annyira hogy a lány felszisszenjen beleharapott a nyakába. Annak teste érezhetően elernyedt miközben tenyerével rácsapott a falra. Várt pár pillanatot majd belesuttogott a lány fülébe.
tudom mit akarsz. És azt is tudtam melyik ajtót fogod választani. Hiszen nem is volt választásod. Ez a két szoba valójában egy. egybenyitható, ahogy mindig is az volt. Bármikor átjárhatok a saját vágyaimból a tiedbe és te is az enyémbe. Mert hát önmagában egyik sem ér semmit. Most elengedlek. Azt akarom hogy tedd meg azt a 2 dolgot amit most a legjobban szeretnél.
Ezzel valóban elengedte a lányt és tett egy lépést hátrafelé. Az pedig megfordult. A férfi kíváncsian várta mi lesz a lány első reakciója, ám arca a sötét miatt nem látszott. A lány azonban így is megtalálta. Jobb kezével hatalmas pofont adott a férfinak. Az meglepetésében megszólalni sem bírt, de semmilyen egyéb formában nem adta jelét annak hogy kizökkent volna. Teltek a másodpercek, szinte érezték mindketten a feszültséget ami közöttük feszül. Végül a férfi törte meg a csendet és szólat meg:
rendben, ez volt az első. Ne hagyd elveszni a másodikat.

A lány nem válaszolt még most sem. Ehelyett közelebb lépett a férfihoz egyik kezével elkezdte ruhájának gombjait lassan kioldani, míg a másik kezével meg fogta a férfi csuklóját és az egyik mellére tette azt. Az egyből össszeszorította ujjait a lányon. Szemével felnézett a férfira, az pedig fensőbbségesen megemelte a fejét. A lány pedig letérdelt a férfi elé hogy teljesítse saját vágyait.

Comments (2)

The comments are only available after login.