Articles by time
2024. 04. (39)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Valódi tündérmese G.1.6.

Deleted user
2009. 03. 11. 18:06 | Published: 667x


A nő sokáig időzött az öltözőfülkében, a férfi már másodszorra nézett a kezén fekvő Omega órájára összehúzott szemöldökkel. Hirtelen megjelent a szalon két alkalmazottja és szélesre tárta a fülke ajtaját..Ott volt az Ő kismacskája, érzéki kis szajhaként, a számára készített vörös-fekete acélmerevítéses, hihetetlen karcsú derekat varázsoló szatén fűzőben, mely a melleinél finom csipkével vont keretet a tökéletes kompozíciónak. Könnyű borzongást érzett.
A férfi mélyen belerázkódott a gondolatba, hogy a bécsi szállodába érve az ő kezei közt fog vergődni ez a kéjes kis préda. Felállt, a nő finom rezdüléssel jelezte gazdája jelenlétének érzékelését, ahogy annak ujjai forró nyakörvként zárultak össze a hófehér, szépívű nyakán. Körbejárta és elégedetten húzta végig a kezét a nő tarkójától a kerek posijának vágásáig. Az pillanatra lehunyta szemeit, és röpke boldogsággal töltötte el a tudat, hogy ismét Gazdája örömére lehetett.
- Öltözz fel! A fűzőt hagyd magadon Kicsim! - mondta nyugodt hangon a férfi, és széles mozdulattal bezárta a fülke ajtaját. A nő kapkodva belebújt az apró fekete szoknyácskába és magára húzta a zsabós muszllinblúzt, mely szép kontrasztot adott bőre fehér finomságának. A tükörben megigazította sminkjét, és próbált valami rendszert adni öntörvényű fürtjeinek. Felvette vállára táskáját, kilépett az ajtón, és biztonsággal töltötte el Gazdája hirtelen előbukkanó alakja.
A férfi karját nyújtotta, és a szalon előtt várakozó taxi felé irányította. Körülbelül tíz percnyi utazás után a szállodába értek. A londíner mélyen hajbókolt előttük, és a nap folyamán beszerzett csomagokért nézett.A szobához érve a nő egyre fokozódó izgalmában szinte vakon lépdelt a süppedős szőnyegen Gazdája uatán. Hallotta, amint a mágneskártya lehúzásának zaja nyomán kinyílik az ajtó, és végre belül voltak. A férfi átvette a csomagokat, cseppet sem szerény borravalóval kitessékelte a londínert, majd a nő hajába markolt.
Magához húzta szorosan, és az egyik kezével kisimítota a nő arcába hulló hajtincseket. Letaglózta a tekintetével, élvezte, ahogy a markaiban a magabiztos dívából érzékien ártatlan kis szajha válik. -Vetkőzz le!-mondta neki csendesen, majd beült a kandalló előtti bőr fotelba, kedvenc szivarjára gyújtva. A nő követte az utasításait, és alázatosan a kezeügyébe férkőzött buksijával.
- Szebbé teszed az életem!- mormogta magaelé bámulva a gazda, és lágyan megcsókolta őt.
- Mutasd magad édes rabnőm!-mondta, és a hajánál fogva felhúzta a nőt. Az hallva a hajhagymák erőteljes ropogását , sziszegve egyensúlyozott tűsarkú papucsában még a fájdalomtól meginogva. - Te vagy a legszebb szajhám az életemben! -mondta a férfi miközben az egyik kezével keményen fogta a bájos állacskát. - A magamévá formállak teljesen, hogy ezzel is érezd a hozzám tartozásodat. Ezentúl én szabályozom a teljes külső megjelenésedet, a viselkedésedet, a vágyaidat, az ösztöneidet, a figyelmedet, az értelmedet, az érzelmeidet.......................porcelánbaba vagy, vedd tudomásul. Első lépésben tűzd fel a hajad, hogy a tarkód mindig szabadon álljon a megragadásra! A nő ügyes ujjakkal tűzte fürtjeit egészen magasra, és tarkóján játszadozó mozdulatokkal nézett perzselően Ura szemébe. - Az Öné vagyok Uram!- suttogta a férfi fülébe, majd elborította csókjaival Őt, nyaka köré fonva karjait magáról megfeledkezve az ölébe bújt. Az hosszasan cirógatta, majd így szólt hozzá: -Egy büntetés kirovásával tartozom még! Lefogom nyírni a hajad valami egyszerűen rövid bájosan letisztult formára, hogy ne legyen többé gondod vele! A nő Gazdájára meredve ült fel, de még mielőt t megszólalt volna, a férfi csitítólag a szája elé tolta ujjait. -Psssszt!- nincs ellenvetés, ez az én akaratom, így döntöttem. Gyönyörű leszel, végre érvényesülhetnek a hatalmas kék szemeid!- a nő arcán tükröződött a legördülő könnycseppjeiben a szobát megvilágító gyertya fénye.
- Köszönöm Uram, hogy gondot fordít rám!- suttogta könnytől csillogó arccal.
-Most pedig mássz oda a szekrényhez, húzd ki a középső fiókját, és vedd ki amiket benne találsz!- a nő engedelmesen a fiókhoz mászott, miközben érett mellei éhesen meredeztek előre. Kivette az ollót, borotvát, hajnyírógépet, majd alázatosan Gazdája kezeügyébe helyezte őket. Elé térdelt és lehunyta szemeit. -Fordulj meg, és nyújtsd egymás mellé felfelé fordítva a tenyereidet!- majd egyesével elkezdte kíméletlenül belehullajtani a szőke rakoncátlan tincseket. Élvezte, ahogy ujjai könnyedén végig szaladnak a rövidrenyírt fürtök között, szinte kinyitotta a riadt bájos arcot. A tarkóján puha szőke pihéket hagyott, figyelve a szép formáját érvényesülni. Hirtelen magaelé emelte a kusza fejecskét: -Tökéletes! Pontosan ezt akartam kis szajhám!- mondta mosollyal a szája sarkában, és mégegyszer végigsimított a nő fején. -Igazi kis vadmacskám lettél! - majd megkérte, hogy lassú mozdulatokkal szabadítsa meg a ruháitól. Élvezte amint a ruhák nyomában megjelent a nő odaadó, fürge nyelve, amivel finoman végigszánkázott a felhevült testén. Érett férfiasságát mélyen , szinte fulladásig a rajzos ajkak közé nyomta, a vergődő testet így irányítva kénye- kedvére. A nő nyála a férfi ágyékán túl csorogva kedves kis tócsában gyűlt össze a fotel ülőrészén. Meghágta a torkát. Ő imádta ezt a simogató, fojtogató érzést, ami valami földöntúli dimenzióba repítette,a végén, mikor öklendezve, mégis mohón nyelte gazdája ajándékát. -Köszönöm Uram! nyöszörögte elhalóan, de valami letörölhetetlen mosollyal az arcán................................

Comments (0)

The comments are only available after login.