Articles by time
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kutyavásár IV.

Deleted user
2009. 03. 07. 21:52 | Published: 804x
… bekövetkezett a várva várt áttörés!

- Igen, Uram!

És ez az „Igen, Uram” most a valódi alázat (és persze B) hangján szólalt meg! – olyan érzés töltött el, mintha a mitológia összes szirénje kórusban csak nekem énekelt volna.

Persze nagy ostobaság lett volna kimutatni az elégedettségemet és a várva várt győzelem felett érzett örömömet, így csak odaléptem hozzá és fejét megemelve az ajkához tettem a tálat.
Olyan elszántan koncentrált a végrehajtandó feladatra, hogy egészen addig nem is vette észre, mit iszik, amíg az első korty a szájába nem ért.
Az áttörés ezen a ponton érett igazi győzelemmé: B, amikor megérezte, hogy éppenséggel nem pont az a folyadék van a tálkában, amire felkészült, olyan hálával és megkönnyebbüléssel sóhajtott fel, amit csak az érthet meg, aki maga is – még ha csak nézőként is – átélte azt a szituációt.
Az első korty után mélyen a szemembe nézett – és az, amit láttam a tekintetében, igazán kellemes kilátásokkal kecsegtetett …

Természetesen az egészet megitattam vele … „ … az utolsó cseppig …” – aztán eloldoztam és kiengedtem mosakodni.
Persze nem bírtam megállni, pár perc múlva kiosontam utána … B ült a zuhanyozóban, nagyterpeszben és keserves arccal folyatta a megkínzott alkatrészére a vizet.

Hagytam élvezkedni egy darabig, aztán rászóltam:

- Dolgod van!
- Igenis Uram! – ez már kedvemre való volt, annál is inkább, mert valóban szívből jött és őszinte volt.
- Befelé!

Már indult volna is, de ekkor utána szóltam.

- Térden!

Azonnal letérdelt és így folytatta az útját. Mögötte mentem – és mondhatom felettébb kellemes látvány volt, ahogy combfixben, neccharisnyában és tűsarkú cipőben, térden csúszva beküzdötte magát a szobába.
A blúzra immáron végképp semmi szükség nem volt, mögé léptem és levettem róla.
Mikor beért a szobába, eléálltam – a szája épp a megfelelő magasságba esett – és ráförmedtem:

- Tedd a dolgod!

Engedelmesen kigombolta a nadrágomat és kiszabadította a félszemű törpét, amely időközben meglepő átváltozáson ment keresztül: fél úton járt a daliává válás felé.

B lelkesen „tette a dolgát” és igazán méltó daliát varázsolt a félszeműből – a legnagyobb örömömre. Belemarkoltam a hajába és olyan mélyen hatoltam az ajkai közé, amilyen mélyre csak tudtam. Két-három döfés után a legmélyebb ponton megálltam és élveztem B torkának, szájának simogató forróságát.

B persze egy idő után törvényszerűen öklendezni kezdett és kétségbeesetten kapkodott a levegő után. Kiengedte ajkai közül a szerszámot és próbálta rendezni a sorait – ám ebben a pillanatban belemarkoltam a hajába és oda-visszakézből két kemény pofont kentem le neki.

- Hogy mered abbahagyni a szopást az engedélyem nélkül, lotyó?!

B elkövette azt a hibát, hogy megpróbálta megmagyarázni a dolgot, amivel persze csak tovább rontotta a helyzetét … a hajánál fogva felrántottam a földről, villámgyors mozdulatokkal rácsatoltam a bőrbilincseket a csuklójára és mielőtt feleszmélhetett volna, máris felemelt kézzel a galériáról lelógó kötelekre bilincselve találta magát.

Egy szót sem szóltam, a háta mögé álltam és a kedvenc szerszámommal korbácsolni kezdtem. Ez a korbács nem túl hosszú, nem is túl nehéz, de a szálai kellően súlyos, vastag bőrből készültek ahhoz, hogy a lendítés sebességét a légellenállás ne fékezze le túlságosan.
A korbács suhogott a levegőben, majd gyönyörűséges csattanással landolt B meztelen hátán. Nyomában étvágygerjesztő csíkok jelentek meg B bőrén és B félig gyönyörteljes, félig fájdalmas sikkantással nyugtázta működésemet.
Csapásaimmal egyenletesen beszíneztem B hátát – ennyi volt az alapozás – aztán hozzákezdtem közelebbi ismerkedéshez B erogén zónáival.
A korbács elég hosszú volt ahhoz, hogy ha közelebb lépek, a hóna alatt átlendülve a szálak vége B cicijein landoljon.
Közelebb léptem és nagyjából vízszintesen lendítve lecsaptam.

A hatás frenetikus volt. B lassan kezdett hozzászokni a hátát ritmikusan beterítő csapások fájdalmához – ez azonban valami egész más volt, ráadásul jól céloztam: a korbács szálainak egy része egyenesen a mellbimbóját találta el.

B keservesen felnyögött – most világosan hallatszott a hangján, hogy az élvezkedésnek vége, a fájdalom vette át a hatalmat.

Még többet akartam! A cicikre így hátulról kimért néhány csapás után abbahagytam és feltettem B bokáira a lábbilincset. A bokái közé terpesztő rúd került és szembe álltam vele, egyik kezemben a korbács, másikban a lovagló pálca.
B elképesztően megejtő, ugyanakkor kívánatos látványt nyújtott, amint meggyötörten, de láthatóan mégis izgatottan állt - szinte mozgásképtelenül. Húztam egy kicsit a galériáról lógó köteleken – csak addig, amíg B lábujjhegyre emelkedett, aztán lelettem a szerszámokat a kezemből, átkaroltam a derekát és csókolni kezdtem az ajkait, közben ujjaim felfedező útra indultak a combja között és nagy megelégedéssel tapasztaltam, hogy B legalább annyira izgatott volt, mint én.
Felvettem a korbácsot, mélyen a szemébe néztem – megláttam benne a rettegés és a várakozás kicsi lángjait – és újra meg újra lecsaptam a korbáccsal hol az egyik, hol a másik cicijére.
B keservesen nyögdécselt és amikor úgy láttam, már kellőképpen felcsigáztam az érzékeit, megkérdeztem:

- Szeretnéd, ha abbahagynám?
- Igen, Uram!

Leoldottam a kezét a galériáról.

- Akkor most abbahagyom a korbácsolást – Te pedig felkínálod nekem a cicidet, kéred, hogy csapjak rá és számolsz. Nem mondom meg, hányat kapsz, de ha eltéveszted a számolást vagy más hibát követsz el, megduplázom az adagot!
Kezdheted – szóltam és kezembe vettem a lovagló pálcát. (folyt. köv.)


Comments (0)

The comments are only available after login.