Articles by time
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Zsófia kulcstartó

Deleted user
2012. 10. 21. 20:13 | Published: 2142x
Zsófia kulcstartó

A munkatársam a kulcstartóm folytatása.
A történet kitaláció. Csak az én fantáziám szülötte. :)

Már eltelt egy hónap, mióta Éva azt mondta, hogy a barátja miatt nem akar többé a kulcstartóm lenni. Azt mondta, hogy keres nekem egy új kulcstartót, de még nem talált. A kulcsok azóta is nála voltak. Őszintén szólva nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez. De hiába kérném, nem adná vissza a kulcsokat. Csak felbosszantanám. És ki tudja, mit tenne akkor. Hiszen a titkom csak addig marad titok, amíg Éva úgy akarja.
De mivel már nagyon el akartam élvezni és letelt a szokásos egy hónap is, úgy gondoltam, hogy teszek Évinél egy próbát. Munkaidő végén odaléptem hozzá és a fülébe súgtam:
- Évi, tudom, hogy még nem szóltál, de letelt a hónap és arra gondoltam, hogy talán adhatnál nekem pár percet. Komolyan. Pár perc már elég lenne. Kérlek.
- Gyere ki a parkolóba. – mondta Évi hűvösen és elindult kifelé.
Kint már sötétedett. Megálltunk a kocsik takarásában és Éva szigorú szemekkel nézett rám.
- Mondtam neked, hogy a munkahelyünkön sohasem hozhatod fel a témát. Igaz?
- Igen, de…
- Nincs de. Megszegted a szabályt. Ezért most meg foglak büntetni. Nem szívesen teszem, de meg kell tanulnod egyszer és mindenkorra. Fordulj meg és állj nagyobb terpeszbe! Aztán fogd meg a bokád!
- Mit?
- Tedd, amit mondtam! Ne ellenkezz! Akkor könnyebb lesz.
Éva szigorú tekintetének engedve megfordultam, terpeszbe álltam. Majd lehajoltam és megfogtam a bokámat. Nem tudtam mit akar ezzel a pozícióval. Talán elfenekel? Gondoltam, de nem számítottam arra, ami következett. Iszonyú fájdalom hasított belém, ahogy teljes erőből tökön rúgott. Elsötétült minden. A következő pillanatban már a földön feküdtem és nyüszítettem. Alig kaptam levegőt. Szörnyen fájtak a golyóim. Éva pedig fölém állt és azt mondta:
- Most megtanulod, hogy ne szegd meg a szabályaimat. Mostantól soha, sehol nem hozhatod fel a témát. Különben így jársz, mint most. És ne feledd! A kulcsok nálam vannak.
Azzal otthagyott a parkolóban.
Két nappal később aztán küldött egy e-mailt. Csak ennyi állt benne: szombat, 14:00, a lakásom előtt. Elmentem. Délután kettő előtt 10 perccel értem oda. Éva fél három körül jött le széles mosollyal az arcán.
- Szia! Van egy nagyon jó hírem a számodra.
- Szia! És mi az? – kérdeztem lelkesen.
- Majd megtudod. Most kávéznék egyet. Meghívsz?
- Igen. – mondtam alázatosan.
A kávézóban aztán Éva elmesélte, hogy talált valakit, aki talán lehetne a kulcstartóm. Én már teljesen beletörődtem a bezártságba. Tudtam, hogy vissza nem adja a kulcsokat, szóval csak abban reménykedhettem, hogy egy szép és nagylelkű nőt talált, akitől majd visszakönyöröghetem a szabadságomat. Szóval eléggé megörültem a hírnek.
Egy hét múlva már hármasban találkoztuk a jövendő kulcstartómmal. Elegánsan öltözött, középkorú nő volt. Egyenes, barna hajjal. Zsófiaként mutatkozott be. Nagyon kedvesnek tűnt és már az elején a tudtomra adta, hogy tetszek neki. Éva még a találkozó előtt felvilágosított, hogy nem leszünk egyenrangú felek a találkozón. Ők megbeszélik a dolgokat, én meg csak akkor szólhatok, ha kérdeznek. A döntés úgysem rajtam fog múlni, mondta Éva kedvesen, de kicsit leereszkedően és megsimogatta az arcomat. Ez után léptünk csak be az étterembe.
Mind hárman megvacsoráztunk, bár nekem Éva nem engedte, hogy húst vagy alkoholt rendeljek. Közben pedig rólam beszélgettek. Éva elmesélte elejétől a végéig a kapcsolatunkat. Szörnyen megalázónak éreztem ezt, egy ilyen nyilvános helyen. De ők nem foglalkoztak vele. Azt is elmondta, hogy hogyan büntetett meg a legutóbb. És hangosan számolgatta, hogy már mióta nem lehetett orgazmusom. Miután ezeket megbeszélték Zsófia hozzám fordult.
- Nagyon kedvemre van, amit hallottam rólad. Úgy látom jó fiú vagy. Tisztázzuk. Azt szeretném, ha idővel az élettársam lennél. De persze előbb meg kell ismernünk egymást, hogy működik e, a dolog. Szóval mostantól minden péntek estét és a szombati napot nálunk kell töltened. Ez alól csak én adhatok kivételt. És jól hallottad, többen vagyunk, ugyanis van egy lányom, elmúlt 18 éves. És Hollandiában tölti a nyári szünetet, csak egy hónap múlva jön haza. Ha megkedveljük egymást, akkor majd megnöveljük az együttöltött időt. Jól nézel ki és tetszel nekem. Azt szeretném, ha mindketten jól éreznénk magunkat. De most szólok, hogy nem leszel teljesen egyenrangú velem. Az életemet csakis én irányítom és ez a páromra is vonatkozik. Szóval ne aggódj, ezentúl mindig lesz valaki, aki dönt majd helyetted a nehéz kérdésekben. Sokkal jobb lesz így neked drágám. És szólíts mindig Zsófiának.
- Értettem Zsófia. A jó kedvem kezdett alábbhagyni. Ez a nő, bár vonzó volt, nem úgy tűnt, mint akitől örökre vissza tudnám könyörögni a kulcsaimat. Kezdtem úgy érezni, hogy Éva egy véresen komoly kapcsolatba kényszerít bele, ahol kizáróan a nő a domináns fél.
- Ádi. Én azt gondolom, hogy Zsófiával nagyon jó életed lehet. Pont olyan amilyenre szükséged van a sikerességhez. Ez nagyon jó lesz neked és azt hiszem Zsófia az, akit kerestem a számodra. Erős, határozott és szép nő. Illeni fogsz hozzá. – mondta Éva, majd Zsófiához fordult. – Szeretném, ha ezentúl te vigyáznál rá és tovább terelgetnéd azon az úton, amin elindult. Szerintem engedelmes barátod lesz.
- Elfogadom az ajánlatodat kedvesem. Igazság szerint régóta keresek már valakit, akivel boldogan együtt élhetek, a saját szabályaim szerint persze. Segítek neked, és örömmel átveszem tőled a fiút.
Ez után Évi elővett egy vékony láncot, amin ott lógtak az erényövem kulcsai. Majd lassan Zsófia tenyerébe helyezte. A nő elégedett mosollyal nyugtázta, hogy már a birtokában van a legnagyobb kincsem, a férfiasságom. Ezek után elérhetőséget cseréltünk, de meghagyta, hogy én ne keressem, majd ő hív.
A vacsora után Zsófia elment, én meg elkísértem Évát a kocsijáig.
- Hát édes, meglett végre. Találtam neked egy kulcstartót, ahogy ígértem. Légy nagyon kedves Zsófiához és ne hozz rám szégyent. Én ezután már nem tehetek érted semmit, ugye tudod. Már minden csak rajtad és rajta múlik. Remélem jóban maradunk ezek után is, de a kis problémáddal többé ne zaklass, kérlek. Ha majd érdekelni fog, megkérdezem Zsófiát. Szóval engem hagyjál a kis farkaddal és az erényöveddel! Jó? Mert tudod, hogy milyen büntetést kaphatsz. – mondta mosolyogva, és beszállt a kocsijába.
Én erre az utolsó mondatra önkéntelenül is összerándultam. Majd Éva elhajtott.
Pénteken este becsengettem Zsófiához, ahogy meg volt beszélve. Egy nagy családi házban lakott. Nem rég érhetett haza, még kosztüm volt rajta. Nagyon kedvesen fogadott. Üdítővel kínált és beszélgetni kezdtünk. Kérte, hogy meséljek magamról, aztán ő is mesélt magáról. Arról, hogy üzletasszony, a férje meghalt egy balesetben évekkel ezelőtt. És egyéb általános dolgokról. Elmondta, hogy 38 éves, de csak 28-nak érzi magát. Aztán egy óra elteltével rátért arra, amire már nagyon vártam.
- Szóval már több mint egy hónapja nem élvezhettél el?
- Igen.
- Szegénykém. Biztosan nagyon frusztrált vagy emiatt. De nem szeretném, hogy illúzióid legyenek. Nem akarom, hogy visszafelé fejlődj, szóval én sem zárlak be kevesebb időre, mint az előző kulcstartód.
- De én arra gondoltam…
- Te csak ne gondolkodj édes. Én már mindent kitaláltam és nagyon jó lesz meglátod. Havonta egyszer elélvezhetsz, ahogyan eddig is. És mivel már több mint egy hónapja nem volt lehetőséged, holnap megengedem. Persze, csak ha végeztél a házimunkával. Ja, még nem is mondtam neked (kuncog). Mától fogva neked kell nálam takarítanod, mindent. Tudod, nekem nem tesz jót a görnyedezés, a sok mosószer, stb. De neked úgy is sok felesleges energiád van. Nem igaz? Szóval, ezentúl szombat délelőttönként nálam fogsz takarítani.
Gondoltam, hogy ez még belefér, elvégre Évánál is rendszeresen takarítottam.
- Rendben, nem gond Zsófia.
- Jó fiú. Ezt már szeretem. És még egy szabály. Nem szeretném, ha ezentúl alkoholt fogyasztanál. Egészségtelen és nem tesz jót a férfiaknak. Persze nem tudlak mindig ellenőrizni, de ha csak egyszer is észreveszem rajtad, hogy ittál, vagy ha majd meglátogatlak, üres üvegeket találok a lakásodon, akkor egy évig nem veszem le az erényövedet. Érted? Egy év orgazmus nélkül. Szóval én odafigyelnék a helyedben. Jó éjszakát drágám!
Ez a pia tilalom kissé felbosszantott, főleg mert nagyon komoly tekintettel adta elő, de gondoltam ez most nem a legfontosabb. Jobban foglalkoztatott a másnapi orgazmus alkalma. Szinte egész éjjel ez járt a fejemben, úgyhogy nem sokat aludtam. Bár már egész jól megtanultam kezelni az erekciómat. Illetve lenyugtatni magamat, hogy múljon az erényöv szorító fájdalma, ezen az éjszakán valahogy nem ment.
Másnap reggel már Zsófiánál voltam és lelkesen takarítottam. Kitakarítottam az egész házat. Délután négy lett, mire végeztem, persze ebben benne van az ebéd is. Mikor kész lettem Zsófia megdicsérte a munkámat és a vendégszobába vezetett. Utasított, hogy vetkőzzek le. Én persze pillanatok alatt teljesítettem a feladatot. Elismerően nyugtázta, hogy teljesen borotvált vagyok. Ez persze nem volt kis teljesítmény, mert az erényöv eléggé megnehezítette a dolgot.
- Azt akarom, hogy mindig ilyen ápoltan jelenj meg. És se arc szőrzet, se hónaljszőrzet. Undorodom tőlük. Értetted?
- Igen.
- Most ülj az ágyra.
Közben az egyik szekrényből elővett egy-egy pár bőr, csukló és boka bilincset. Feltette őket, majd a bokáimat összebilincselte. A kezeimet pedig egy nem túl hosszú lánccal kötötte össze. Majd adott egy kotont.
- Tudod mi a dolgod igaz? Felteszed és vársz az engedélyemre.
Azzal elővett egy kis kulcsot és kinyitotta a lakatot, amint levette az övet, a farkam ágaskodni kezdett. Szaporán vert a szívem, mikor feltettem a gumit. Majd rápillantottam. Zsófia az ágy végénél állt melegítőben, mellei előtt összefont karokkal.
- Kérd!
- Kérem Zsófia! Had élvezzek el!
- Élvezz.
Erre én megmarkoltam és verni kezdtem kő kemény farkamat. Nem érdekelt, hogy nézi, vagy, hogy milyen képet festhetek így. Fantasztikus érzés volt végre a farkamat fogni. Egy percen belül hatalmasat élveztem. Zsófia meg elnevette magát. Kezét a szája elé téve próbálta visszafogni magát.
- Ne haragudj drága, de nagyon mókás látványt nyújtottál. Ne aggódj, majd javítunk az idődön.
Akkor még nem tudtam, hogy ezt hogy érti, de később kiderült.
A következő egy hónap azzal telt, hogy takarítottam a házát és kocsival hoztam-vittem minden hová, ahová csak óhajtotta. Főleg vásárolgatni, ahol aztán egyre többször hárult rám a fizetés feladata. Ezt persze mindig mosolyogva hálálta meg és dicsérgetett, hogy milyen jó fiú vagyok. Aztán a következő hónap elején a kezembe nyomta a számláit. Közüzemieket, tv-t, internetet, telefont. Nagyjából mindent. Én meg kiakadtam. Honnan fizessem ki mindezt? Mi marad akkor a fizetésemből? Miből éljek? A vásárolgatásait is én állom, akkor meg mit akar még? Ezt így meg is mondtam neki. Erre ő azt mondta kedvesen, hogy majd kitalál rá valamit. De én nem akartam ebbe belemenni, túl sok volt ez egyszerre. Ő viszont hidegen csak annyit mondott, hogy amíg nem fizetem be őket, addig nem látom a kulcsaimat.
Dúltam fúltam pár napig, aztán befizettem a csekkjeit. Elmentem, hozzá és bocsánatot kértem a viselkedésemért. Bevallottam neki, hogy nem ezt érdemli tőlem és ezentúl, mindent a kívánsága szerint fogok tenni. Magam is alig hittem, hogy miket mondok neki, de úgy éreztem, hogy így helyes. Ez a dolgok rendje. Erre ő elégedetten azt mondta, hogy amiért beláttam a tévedésemet megbocsájt és meg is jutalmaz. Amikor eljött az élvezésem napja, a bőr bilincsekkel kikötözött a vendégszoba ágyára. Kezeimet és lábaimat is. Természetesen meztelenül. Ő pedig mellém ült. Levetkőzni nem fogok drágám, azt még nem érdemelted ki. De ma én fogok gyönyört okozni neked. Azzal felvett egy gumikesztyűt és levette az erényövemet. Rám húzott egy óvszert. Utána síkosító folyadékot folyatott álló farkamra, majd rákulcsolta a jobb kezét. Én ettől már a fellegekben jártam. Isteni érzés volt egy ilyen vonzó nő kezét érezni a farkamon. Főleg, hogy már 9 hónapja nem ért így nő a farkamhoz. Lassan elkezdte fel-le húzni a kezét, közben pedig szorosan markolta a húsomat. Figyelmesen nézte a reakcióimat. Én meg csendben élveztem a játékot. Kezének egy húzása nem lehetett gyorsabb egy másodpercnél. Lehet kettő is volt. Kimérten és egyenletesen csinálta. Aztán éreztem, hogy közel a vég. Nyögve élvezni kezdtem, Zsófia erre abbahagyta a farok verést és szorosan markolta a tövénél.
- Ügyes voltál drágám. 34 húzást bírtál ki. A terv a következő. Minden hónapban kiverem neked, de minden hónapban eggyel kevesebb farok-húzást kapsz. És hidd el, ettől javulni fog az időd. Olyan gyorstüzelő leszel, amilyenről nem is álmodtál. – kuncogott.
Én meg csak pihegtem és hallgattam az ötletét, de valahogy nem nyerte el a tetszésemet, de ellenkezni nem mertem vele. Másnap hazajött Zsófia lánya, Fanni.
A reptéren vártuk a lányt, ahol Zsófia be is mutatott, mint az új barátját. Fanni nagyon kedves és szép lánynak tűnt. Kis ismerkedés után hazavittem őket. Aztán amíg élménybeszámolót tartott a lány, Zsófia megkért, hogy készítsek nekik koktélt. Miután elkészültem megmasszíroztatta velem a nyakát. Igazából tetszett, hogy ilyen határozott, céltudatos nővel lehetek, aki még szép is. És bevallom sok mindent leegyszerűsített az, hogy ő mondta meg mikor mit csináljak munkaidőn kívül. Fanni nem tudott a mi titkunkról és úgy gondoltam, hogy ez így jó és maradjon is így. Zsófia sem utalt rá soha, hogy tovább akarná adni. Szóval egész megszoktam a kapcsolatomat. Bár kicsit furcsa volt, hogy a párjaként kezel mások előtt, miközben még nem láttam meztelenül és meg sem csókolt soha.
Fannival teljesen jól megvoltunk. Közvetlen lány volt és szívesen beszélgetett minden féléről. Noha látszott rajta, illetve a viselkedésén, hogy elkényeztették egész életében. Zsófia egyre többször hívott át hozzájuk hétköznap esténként is, hogy megmasszírozzam és szolgálatkészen várjam a kívánságait. Heti 1-2 alkalommal étteremben vacsoráztunk. Színházba és moziba mentünk kettesben, mint egy normális pár. Csakhogy mi nem voltunk egy normális pár. Kb. két héttel Fanni hazaérkezése után Zsófia azt mondta, hogy aludjak náluk. Én erre nagyon izgatott lettem. Reméltem, hogy előkerül a farkam is, noha még nem telt le a hónap. Péntek este volt. Mindjárt, miután megérkeztem, Zsófia mondta, hogy a vendégszobában fogok aludni. Ez kicsit összezavart. De gondoltam, hogy kivárom mi lesz a vége. Vacsora után fürdőt kellett készítenem neki. Mikor végzett köntösben jelent meg és kérte, hogy masszírozzam meg. Közben pedig elmondta, hogy nagyon megkedvelt az elmúlt idő alatt, ezért ma megengedi, hogy kielégítsem a számmal. Mikor ezt kimondta a farkam azonnal beton kemény lett a kis ketrecében. Érezhette az izgatottságomat, mert rögtön felvilágosított, hogy ma este csak ő fog elélvezni. Nekem ki kell várnom az egy hónapot. Ez elég rossz hír volt, de kb. 1 éve nem láttam már puncit. Szóval már nagyon vártam, hogy kényeztethessem Zsófiát. A masszázs után kiment és hálóingbe bút. Majd hanyatt feküdt az ágyán és magára húzta a takarót. Semmit sem láthattam formás, szép testéből. Azt mondta, hogy ezt is ki kell érdemelnem. Lekapcsolta a villanyt és mondta, hogy bújjak a paplan alá, a lábai közé. De a kezemet nem használhatom majd. Finom, meleg combjai között felfelé kúszva megéreztem puncijának illatát. Nagyon be lehetett indulva. Lágyan nyalni kezdtem forró, nedves punciját. Zsófia a takarón keresztül megfogta a fejemet és halkan suttogva utasításokkal látott el. Én semmit sem láttam a sötétben, de éreztem, hogy teljesen simára van borotválva mindenhol. Halkan nyögdécselt. Élvezte, ahogy csiklóját és hüvelyét nyalogattam. Beszívtam a kisajkait. Nyaltam-faltam legjobb tudásom szerint. Mikor izmai megfeszültek és szorosan magához szorította a fejem, nyögve élvezett el. Ezután eltolta puncijától a fejemet.
- Ez nagyon finom volt drágám, de azért még gyakorlásra szorulsz. De köszönöm. Most pedig menj ahhoz a szekrényhez, nyisd ki és hozd ide a rózsaszínt.
Én nem egészen tudtam mit akar, de szó nélkül teljesítettem, miután megköszöntem a dicséretét. Villanyt kapcsoltam, de amikor kinyitottam a szekrényt nagyon meglepődtem. Legalább egy tucat különböző méretű és színű vibrátor meg dildó sorakozott ott. Egy rózsaszín volt csak. Egy elemes vibrátor. Nem ez volt a legnagyobb, de azért nem volt kicsi.
- Köszönöm drágám. Most menj ki és feküdj le a szobádban. Elalvás előtt pedig gondolj arra, hogy milyen lenne, ha a te farkad lehetne a vibrátor helyében. – majd kacagva lekapcsolta a lámpát.
Szörnyű volt az az éjszaka és még sok hasonló követte. Mikor letelt a hónapom, Zsófia megint kikötözött meztelenül és felkészült (óvszer, síkosító, kesztyű). Azt mondta, hogy mindig ez lesz az eljárás. Elmagyarázta, hogy miután keményen megmarkolja a farkamat, csak 33-szor fogja visszahúzni rajta a bőrt. Nem túl gyorsan. Ennyi időm lesz, hogy elélvezzek. Viszont, ha kevesebbtől élvezek el, akkor legközelebb már az lesz a kiindulási pont. Amiből persze egyet majd le kell vonni. Én már nagyon kész voltam, szóval hevesen mondogattam, hogy jó, jó. Már nagyon élvezni akartam a kézimunkáját. Zsófia pedig elkezdte lassan verni a farkam. A testem újra és újra megfeszült a kéjtől. Nagyon érzéki volt minden mozdulata. Ott ült mellettem blúzban és szoknyában én meg kiszolgáltatottan, meztelenül kiterítve hevertem előtte. Nagyon izgató volt ez a gondolat. Nem is tudtam számolni a mozdulatait, csak nagyokat sóhajtoztam. És egyszer csak elért a katarzis. Behunyt szemekkel, mámoros gyönyör közepette élveztem bele az óvszerbe. Zsófia elégedetten mosolygott, mikor rápillantottam.
- 29, édes. – mondta mosolyogva.
- Mi? Csak annyi? Jajj. – szemem előtt hirtelen a jövő hónapok jelentek meg, amikor is egyre kevesebb élvezetben lesz majd részem. És mi lesz, ha nem lesz elég az orgazmushoz az idő? Kezdtem kétségbe esni.
- Ne aggódj édes. Ez nagyon jó. Nagyon ügyes voltál. Büszke vagyok rád. És ne aggódj, ha legközelebb nem lenne elég a 28 húzás, akkor majd az azt követő hónapban biztos elég lesz. Ezt garantálom neked. – mondta kuncogva.
Negyed órát hagyott ott pihenni és gondolkozni, mielőtt, eloldozott volna. Az erényövet persze egyből visszarakta és bezárta.
- Édesem. Azt szeretném, ha hozzám költöznél. – mondta utána.
- Komolyan? – megörültem az ötletnek, mert úgy gondoltam, hogy így vagy úgy, de több élvezetben lehetne részem.
A szabadidőm nagy részét amúgy is Zsófiával töltöttem. Nem mondta ki soha, de nagyon odafigyelt rá, hogy ne hagyjon időt nekem a haverokkal lógni. A kocsmázás ugye az alkoholtilalom miatt is hanyagolva volt. Nem mertem kockáztatni az egy éves büntetés miatt. Így aztán szép lassan elmaradoztak a haverok és nekem nem maradt más csak Zsófia és a munka. Szóval beleegyeztem. Három nap múlva már náluk laktam a vendégszobában. A lakásomat pedig ki kellett adnom és a beszedett bérleti díj felét Fanninak kellett adnom zsebpénz gyanánt. És a beköltözéssel új szabályokat és feladatokat is kaptam. Az én feladatom lett a bevásárlás, persze egy konkrét lista alapján. Minden számla és befizetnivaló, valamint a benzinpénz és az autók fenntartási költségei is rám hárultak. Továbbá Zsófia alkalmi igényei, ruha és cipővásárlás. Ilyesmik. Szóval magamra sok pénz már nem is jutott. Innentől kezdve, ha magamnak akartam venni valamit, engedélyt kellett kérnem minden 5000 Ft felett. A wc-t persze csak ülve tudtam használni az erényöv miatt, de ezt már teljesen megszoktam. A takarítás továbbra is az én reszortom volt. Zsófia mindig elkísért, ha ruhát akartam magamnak venni és ő választotta ki, hogy mit vegyek. Azt, ami szerinte jól állt nekem. Az én véleményemet sosem kérdezte, ha pedig megmondtam, teljesen figyelmen kívül hagyta. Feszes nadrágokat és szűk pólókat vetetett velem. Én meg azon aggódtam egész nap, hogy vajon mennyire látszik ruhán keresztül az övem. De ezeket is meg kellett szoknom. Nem volt más választásom. Azt pedig nem tudtam, hogy Fanni miért nem furcsállja az alárendelt szerepemet, vagy, hogy miért én végzek minden házi munkát. Csak arra tudtam gondolni, hogy tudja a dolgot. Bár ennek semmi jelét sem mutatta. Ez nagyon idegesített.
Beköltözésemtől fogva majdnem minden este ki kellett elégítenem Zsófiát a nyelvemmel. Volt, hogy többször is. Aztán mindig kiküldött a szobából. Mikor eljött az én napom, nagyon fel voltam izgulva, mint mindig. De valamiért mégsem tudtam elélvezni Zsófia kezétől. Kevés volt az a 28 mozdulat. Majdnem sírtam, amikor visszazárta az erényövemet anélkül, hogy elélvezhettem volna.
- Drágám, a jövő hónapban biztos sikerülni fog. Ne aggódj. Légy jó fiú és aludj egyet, az majd segít.
Azzal otthagyott. Eléggé le voltam törve a következő napokban, de aztán a mindennapi elfoglaltságok elterelték a figyelmemet. És Zsófiának igaza volt. A következő hónap leteltekor hatalmasat élveztem. És csak 26-szor kellett rántania a farkamon. Nagyon elégedett volt a teljesítményemmel és aznap két órán keresztül kényeztethettem a punciját, persze még mindig csak a nyelvemmel. Így teltek a hónapok. Minden megszokottá vált. Rutinosan tettem a dolgomat. A következő orgazmuskor 25-től élveztem el, ahogy kellett. A következő alkalommal pedig már csak 22 rántásra volt szükségem.
Már fél éve voltam Zsófiával, amikor mondta, hogy két hét múlva lesz Fanni 19. születésnapja. Azt mondta, hogy ne foglalkozzak ajándékkal, ő majd ad neki helyettem is. Nem is firtattam a döntését. Továbbá sokatmondó pillantások között odasúgta nekem, hogy a szülinapi buli után lehet, többször élvezhetek majd el, mint ahogy megszoktam. Ez nagyon felvillanyozott. Nem is tudtam, hova legyek örömömben. A „lehet” szót szinte készpénznek vettem. A következő két hétben folyton erről fantáziáltam. Aztán a szülinap reggelén bejött a szobámba Zsófia.
- Jól aludtál drágám? Van számodra egy meglepetésem. Remélem, örülni fogsz neki. – arcán pedig furcsa mosoly bujkált.


Folyt köv.

Comments (3)

The comments are only available after login.