Articles by time
2024. 04. (39)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Meglepi

Deleted user
2012. 10. 14. 21:24 | Published: 788x
Főnököm megbízott, hogy ugyan ugorjak már be az egyik intézménybe, és ügyfelével írassak alá egy papírt. Mivel most tanulom még csak a jogot, nem láttam benne semmi kivetnivalót, hisz ez is a munkámhoz tartozik.
Kicsit izgultam, mert nem voltam még ilyen helyen, nem tudtam, hogy mi vár rám. A bejutás meglehetősen nehézkes volt, sok kérdés és sok papír, de végül itt vagyok. Az őr bevezetett egy kis helységbe, mely egy félreeső folyosóról nyílt. Azt mondta, várjak, hozzák az ügyfelet.
A helyiség ablaktalan kis lyuk volt, egy íróasztallal, meg két rozzant székkel. Nem valami bizalomgerjesztő! De hát ez van.
Rövid várakozás után megjelent az őr és előtte egy férfi. Az őr levette a kezéről a bilincset, megfordult, és távozott. Én pedig ott maradtam egyedül egy emberrel.Csak most néztem meg igazán kivel is állok szemben. A pasi magas volt és a válla, mint egy kétajtós szekrény,a feje tarkopasz, a kezei mint egy-egy péklapát. De a szeme … a szeme jégkékben csillogott.
Kissé megborzongtam, de aztán a feladatomra koncentráltam. Elővettem a papírokat és elkezdtem megmagyarázni, hogy mit is vár a főnököm.Ő pedig csak hallgatott és nézett. A szemét összehúzva felülről le és vissza végigvizslatott. Úgy éreztem magam, hogy vad vagyok és ő a vadász.
Kissé remegő kézzel rendezgettem a papírokat, és a csendben csak a suhogásuk hallatszott. Kissé megkönnyebbültem, mert szinte mindennel kész voltunk. Felálltam jelezve, hogy menni készülök, Ekkor Ő is felállt és az asztalon átnyúlva mely köztünk volt, akkora pofont adott, hogy berepültem a sarokba.
Hang nem jött ki a torkomon, a meglepetéstől és a fájdalomtól.
Odalépett hozzám és a hajamnál fogva felrántott, egyik kezét a számra szorította, másik kezével a kezeimet a hátam mögött fogta össze. Hatalmas izmos testével pedig nekipréselt a falnak. Éreztem a kemény durva fal hidegét a hátamon, szemeim pedig könyörgően a jégtekintetet keresték. Szemem megtelt könnyel, de Ő ezt már nem látta, mert szájával a számra csapott és tépte, marta a fogaival az ajkaimat. Mozdulni sem tudtam. Fejemet sem tudtam elrántani. Próbáltam szabadulni de minden vergődésemre egyre jobban a falhoz préselt.
Amikor megmerevedtem, ellépett tőlem és halk pengeéles hangon azt mondta,ha egy hang is elhagyja a számat, megfojt. És a nyomaték kedvéért a kézével megszorította a torkomat. Elengedett, kissé megrogytak a térdeim, de talpon maradtam. Újból megszemlélt tetőtől talpig, és ekkor elmosolyodott. Valószínű tetszhetett, amit látott, mert elkezdte kigombolni a nadrágját.
Én minden erőmet összegyűjtve megtaszítottam, hogy ha hátralép, ki tudok mellette menni az ajtón. Nem volt jó ötlet. Megkaptam a pofon párját és a hajamat megragadva térdre lökött. Behunytam a szemem, mert nem akartam látni, hogy mit csinál. De éreztem! Éreztem, hogy elővette a farkát és mivel nem voltam hajlandó a számba venni, egyik kezével a hajamat húzta hátra, másik kezével a számat feszítette szét, hogy bele tudja préselni a termetéhez méltó meglehetősen méretes farkát.
Amikor megadtam magam a fájdalomnak és nagyra nyitottam a szám, rögtön akkorát lökött rajtam hogy a torkomra szaladt a farka és elkezdtem öklendezni. Majdnem elhánytam magam, de Őt ez cseppet sem zavarta, Hajamnál fogva diktálta az iramot, mely egyre fokozódott.
Úgy gondoltam, ha hagyom magam, előbb szabadulok, ezért a nyelvemmel kissé rásegítettem és miközben pumpálta a számat én a makkot igyekeztem körbe-körbe nyalogatni, hogy minél nagyobb élvezetben legyen része ezzel mintegy elősegítve azt hogy elélvezzen és elengedje.
Tetszett neki, mert már nem markolta annyira a hajam,inkább mintegy jutalomként beletúrt szinte simogatva. Azt hiszem ekkor történt először, hogy az ellenállásom megtörni látszott.
Gondolom rég lehetett ilyen élménye, mert nem kellett sok hozzá és már éreztem is hogy a testén végigfut a remegés mely azt jelezte, hogy hamarosan feljut a csúcsra. Már nem kellett a tempót diktálni, én voltam az aki végigvezettem a kéj hullámain. Mint a gejzír, úgy tört ki belőle e kéjnedv, megtöltve a számat, majd túlcsordulva végigfolyt az ajkamon.
Még egyszer összerándult és elengedett.

Comments (0)

The comments are only available after login.