Boldogság-Kergetés...

Szép, zöld rét, melyen futkosok,
Valami után futok, amíg el nem kapom!
Szebbnél-szebb pillangóhadak,
Zöld lom fákon csiripelnek a madarak..
Futok, de már nem tudok sokáig,
Levegőért kapkodok, s fájnak a lábaim..
De tudom, nem hagyhatom elmenni, azt, ami még nem az enyém,
Nem bírom sokáig, el kell érnem, enyém kell hogy legyen..
A zöld rét megsárgul,
Az összes pillangóhad élettelenül elémhull,
Zord és hideg az idő, fúj a szél,
Oda a zöld lom fák, oda minden, ami él..
Madarak már nem csiripelnek szép dallamot,
Eljött az ősz, ő diktálja mostantól a tempót..
Levegő nélkül, fulladozva rogyok össze,
Szemeim könnybe lábadnak, mert nem értem el..
Nem értem el, mi az enyém lehetett volna,
Kergettem annyi időn keresztül, de mégis feladtam..
Tovaszáll minden szép pillanat,
Már nincs többé szép, boldog gondolat..
Itt ragadtam, ahol zord és hideg minden,
Itt ahol, csak a Varjak kárognak, már Élet sincsen..
Ordítaném, hogy miért történik ez velem,
De nem jön ki hang a számon, itt maradtam örökre..