Vágyálom / 3. rész.

A hazafelé út


Miután mindent össze és bepakoltam,indulásra készen álltam.
Mint ahogy egy jó szolgához illik, már az autót is bemelegítettem mikor a két Úrnő is megérkezett.

Mindkettőnek ajtót nyitottam, majd besegítettem az autó két hátsó ülésére az Úrnőket.

Így indultunk el, vissza a civilizáció felé. (Bár a szálloda sem volt akármilyen )

Útközben a két Domina, mint két régi jó barátnő beszélgettek, mindenféle érdekes, és számomra érdektelen dolgokról.

Én nem hallgatóztam, csak időnként megütötte a fülemet egy-egy mondat vagy mondattöredék, amiből egyes beszélgetési részeket ti tudtam következtetni.

Úgy félúton járhattunk,mikor egy kis erdős részen hajtottunk keresztül.

Szép volt bent a fák között közlekedni, egy kicsit ijesztő, de mégis csalogatóak voltak a főútról az erdőbe bevezető földutak.

Valószínű hasonlóra gondolhattunk az Úrnőmmel,mert a következő pillanatban jött hátulról a parancs, hogy
- A következő ilyen földútnál hajtsak be jobbra.

Szerencsém volt, a következő pont megfelelő volt….és behajtottam.

Egy nyomsávos,középen gyepszigettel borított mélyvágású út volt.
Hát nem is igen „szokhatta meg”, hogy egy ilyen típusú személygépkocsi rámerészkedik…gondolom arra csak a vadászok járhatnak a kis összkerekes terepjáróikkal.

Mi tovább, és beljebb merészkedtünk, és végül egy kis rét bontakozott ki a fák rengetegében.

Megálltunk, miután rám parancsoltak és kisegítettem az Úrnőket.

Furcsa képet mutattak, magas sarkú csizmáikban az erdei rét kellős közepén...
Bár kicsit bizarr volt e miatt a látvány, mégis elképesztően felfokozott.
…és gondolom Őket is.

Miközben az Úrnőm a földre a lábai elé parancsolt,addig az ifjú Domina az autóból eszközöket vett elő.

Pár másodperc múlva mögém lépett, és a nyakörvet a nyakamra csatolta és felnevetett.

- Most jön csak az amit én igazán szerettem volna!
Mondta majd egy mozdulattal a földre nyomta a fejem, és rám parancsolt, hogy köszöntsem.

Én gyorsan, és annál lelkesebben kezdtem csókolgatni, nyalogatni a lakk csizmáját.

Hogy ezt még jobban, és gyorsabban csináljam, az Úrnőm a kedvenc lovaglópálcájával ütögetni kezdte a hátsómat.
Egyszerre parancsoltak rám, hogy:
- Vetkőzz szolga!!!

Nem ellenkeztem, azonnal tettem azt amit mondtak.
Miután elkészültem, az Úrnők lábai elé borultam, és csizmacsókkal fejeztem ki a hálámat a fáradozásuk miatt, hogy egyáltalán foglalkoznak velem.

Ekkor jött az ifjú Domina ötlete, hogy milyen szép, nagy ez a kis rét játszunk egy kicsit!

Régi álma volt, hogy egy szolgát un: futószáron futathasson, és közben Ő vagy egy másik Úrnő a futás sebességét, és időtartamát egy lovagló ostorral szabályozza.

Pechemre, minden megvolt hozzá…a rét, a két Úrnő, a szolga , és még az ostor is,mert az Úrnőmnek már régóta van egy ilyen eszköze, csak Ő a lakásban, vagy a kertünkben helyhiány miatt nem szerette használni…
és amikor az ifjú Domina barátnő meglátta az eszközt az autóban, Ő már akkor vágyott erre a kis szerepjátékra.
És most valóra válhat.

A nyakörvemhez egy kb. 5méter hosszú kötelet kötöttek, aminek a végét a rét közepén a földbe szúrt fához rögzítették.

Így én egy kb.:10méter átmérőjű kört tudtam folyamatosan leírni,és az Úrnők vagy a körön belül, vagy kívülről irányíthatták, szabályozhatták a futásomat.
Ami még szabott volt, a kötél nem érhet le a földre, tehát még a távolságra is figyelnem kellett…

Nem tudom, hány kört kellett lefutnom,egy idő után már nem számoltam…
Amint lassítottam, azonnal csattant az ütés a seggemen…vagy a hátamon, ahová épp sikerült…

Addig futtattak, míg egyszer csak össze nem csuklott a lábam.

Úrnőm nagyon dühös lett, mert elrontottam, túl hamar lett vége… így rám kiabált:
- Négykézlábra, és lábhoz de rögtön szolga!!!!

Az ifjú Domina csak hangosan kacagott…

Odavánszorogtam, bár túl lassan csinálhattam, mert landolt néhány ütés megint a seggemen, és a hátamon is.

Amint odaértem, felrángatott a földről, és az egyik fához kötözött…a fa kérge karmolt, belemart szinte a lábaimba a (akkor épp nem álló) farkamba, és a mellbimbóimba…emellett citeráztak még a térdeim a futástól…

szóval nem volt egyszerű…és jött a következő kiáltás:
- Most megkapod a magadét, mert össze mertél esni engedély nélkül!!!!

95 db ütést kaptam a fenekemre, ( Ő számolta hangosan magának)egy frissen letört ággal, vagy bottal, nem tudom, nem láttam, melyik lehetett, csak a hangot hallottam, mikor letörte, vagy eltörte…

Lekötöztek, és amint elengedett a kötelékem, lecsúsztam…igyekeztem, mielőbb felállni, mert tudtam, ha nem teszem, abból megint büntetés lesz…..

- Térdre! - jött a következő parancs, de ezúttal az ifjú Dominától.

Mire térdre vetődtem, Ő már a fához támaszkodott, s azonnal el is kapta a fejemet, az egyik lábát a vállamra tette, és már tudtam mi a dolgom…

Az Úrnőmnek tetszett a dolog, mert hallottam nevetését, és már csattant is a seggemen megint, hogy:
- Igyekezz szarházi, nehogy szégyent hozz rám! Tedd a dolgod, másra úgysem vagy jó!!!

Én még nyögni sem nyögtem válaszul, tudtam, az most Őt ismerve óriási hiba lenne…

Viszont az ifjú Domina nyögdécselt…én meg majd elolvadtam a tudattól, hogy a használatom – szolgálatom váltja ki belőle….és akkor meglepődtem.

Az Úrnőm nekem dőlt, illetve mondhatni rám dőlt, egészen, így gyakorlatilag közéjük „szorultam”.

Hallottam, hogy kényezteti csókolja simogatja őt…én meg csak tettem a dolgom, bár akkor már erősen ált a farkam….

Egyszer csak az ifjú Domina felsikoltott…és azt vettem észre, hogy hanyatt lök, én meg mint egy teknősbéka a hátamon fekve kalimpálok, míg ők ….el lehet képzelni…

- Azonnal gyere ide!!! - parancsolt az Úrnőm, és igyekeztem ugrani, bár fájt a lábam, a térdem, a seggem, a hátam, s még a nyelvem is sajgott..

S kezdődött minden előröl… csak most az Úrnőmet kellett nyalogatnom…viszont a támaszték a hátam mögött már azonnal ott volt a másik Domina személyében…

Nagyon igyekeztem neki is a maximumot kihozni magamból, de….csattant egy pofon, azt hittem csillagok is lejönnek tőle…
- Te szarházi büdös szolga!!! Húzz bele, mert kitaposom a beled!!! - ripakodott rám az Úrnőm.

….egyszer csak megint repültem a hátamra…bár most rutinból felugrottam (amennyire még ugrálni tudtam) négykézlábra, és vártam lehajtott fejjel…nem sok idő után hallottam az Úrnő jól ismert sikolyait is…

Amikor kicsit összeszedték magukat jött a következő közös parancs:
- Öltözz, ajtót nyitsz, inni adsz, vezetsz, baromi gyorsan hazaviszel minket!!!!

Szaladtam…amennyire még bírtam egyáltalán…nekem inkább vánszorgásnak tűnt, de végül is nem szóltak rám…s tettem a dolgom…

Az autót sajgó seggel, lábbal, kimerültem a futtatástól, és a térdepeléstől, a fenekeléstől vezetni nagyon nem volt egyszerű….de mégis fantasztikus élmény volt…az ember nem is hinné mi mindenre "jó" ha hazaindul... :)

Hazaértünk….még nem sejtettem, mi vár rá az ajtón belül…