Kérem a láncokat Uram! 10.

- Igen, beleegyezem. – felelte Emma. Alig várta, hogy magában érezze , természetes valójában akarta magában tudni a férfi nemi szervét.
- Akkor a legfontosabb kérdéseken túl estünk, - mondta András, s mielőtt összecsukta volna a mappát, az iratok alól előkerült egy kis nejlon tasak, benne két extra vékony orvosi kesztyűvel.
Emma tágra nyílt szemekkel, s tátott szájjal nézte, amint András a kezére, az ujjaira igazítja a kesztyűket.
- Biztos felmerültek önben kérdések, várom, hogy feltegye őket, szívesen válaszolok. – mondta a férfi mosolyogva, miközben odatérdelt a nő elé.
Emma eddig is zavarban érezte magát, most még feszültebb lett. Megpróbálta fenekét a fotel háttámlájába masírozni. De hiábavaló próbálkozás volt. Tudta, hogy nem menekülhet.
- Nos vannak kérdései? – kérdezte a férfi, miközben két kezével megfogta a nő csípőjét, és határozottan előre húzta, majd kezeit a nő térdére helyezte, hátrébb tolta, s lassú mozdulattal húzta a nő nemi szerve felé. Két hüvelykujjával alig megérintve, simogatta a nagyajkak felületét. Nézte, ahogy az izgalomtól a nemi szervének a bőr felülete, az izgatottság hatására egyre feszesebb, lúdbőrösebb lesz.
- Igen, lennének kérdéseim – felelte, remegő hangon, miközben levegővétellel küszködött.
- Várom, hogy feltegye - mondta András, miközben hüvelykujjaival lassan szétnyitotta Emma szeméremtestét, s a kisajkakat kezdte el masszírozgatni.
András érintése, annak ellenére, hogy kesztyűt viselt, nagyon lágy volt, és felettébb izgató.
Emma fejében ezer kérdés kavargott. Többek között az, hogy lesz-e ruhája, vagy a 2 hónapot anyaszült meztelenül kell eltöltenie, vagy pl az, hogy miért nincs hajkefe vagy egészségügyi dolgok a fürdőben. De a férfi érintése, leblokkolta a nő agyát.
- András, kérem így nem tudok gondolkozni, és beszélni sem! – monda alig érthetően, sóhajtozva, szaggatottan, miközben a férfi a középső ujját a hüvelyében érezte.
A férfi tudta, hogy lehetetlent kér Emmától, élvezte, a kínlódását, élvezte az izgalmát, azt, hogy a hüvelye vákuumként tapad az ujja köré. Amikor már selymesen sikamlós lett középső ujján a kesztyű, mellé dugta a gyűrűs ujját is. Felállt, kicsit oldalra lépett, mélyebbre tolta az ujjait, hogy jobban ki tudja tapintani a nő G pontját, azt a bizonyos kis dudort.
- Próbálja csak meg kedvesem, várom a kérdéseit, – ismételte, miközben odahajolt az arcához, hogy az arcán érezze a nő sóhajtásait, s míg az egyik kezével egyre hevesebben izgatta, a másikkal átkarolva a vállát fogta.
– Emma, nézzen a szemembe!- szólította fel.
A nő, vágytól izzó , fátyolos, tekintettel nézte a reá szegeződő szürkéskék szempárt. Csak annyit tudott volna mondani, hogy őrülten kívánja a férfit, s azt szeretné, hogy ennek soha ne legyen vége, de képtelen volt egy értelmes szót kiejteni. A száját csak kéjes sóhajok hagyták el.
András nézte, ahogy a gyötrő vágytól a szája szélét harapdálja a nő.
Izgató kezével lassított, majd kihúzta az ujjait. Az egész tenyerét szorosan ráhelyezte Emma puncijára, mintha mindazt a tüzet, amit felszított, most el akarná oltani.
Emma könyörögve nézett Andrásra.
Azon gondolkozott, kérlelje, könyörögjön a férfinek, hogy most ne hagyja abba. De nem akart gyengének látszani.
András látta a nő tekintetén az esdeklő könyörgést.
- Nem kedvesem, még nincs itt az ideje. Tudja, akkor élvezhet, ha én akarom. – mondta kaján mosollyal.

Emma csalódott volt, de nem akarta, hogy a férfi ezt észre vegye. Úgy tett, mintha nem szenvedne a vágytól, de a lelke mélyén majd bele halt. Arra gondolt, hogy az élete során, még senki sem feszítette ennyire túl, a testében, és a lelkében a vágy húrjait. A teste vágyott a férfire, akiben az alfa hímet, a „csúcsragadozót” vélte felfedezni, a lelke vágyott a simogatására, ölelésére, gondoskodására, kedves szavaira.

András előhúzta a zsebéből az élére vasalt ruhazsebkendőjét, s azzal törölgette meg a nő harmatcseppes, rózsaszirmait. S hogy ne engedje oly könnyen elsimulni a nő vágytól izzó idegszálait, szétfeszítette a már szárazra törölgetett kisajkakat, majd a zsebkendőt ráhelyezte a még merev apró rózsabimbóra, Emma csiklójára. A zsebkendőn keresztül mutató ujjával körbe-körbe masszírozta, majd mutató és hüvelykujja közé fogta, s először gyengéden, majd erősebben morzsolgatta.
Emma egyik pillanatban élvezte, úgy érezte, az egész férfi tetőtől talpig egy nagy hatalmas pénisz, s magába szeretné fogadni, a vasalt ruhazsebkendőjével együtt. A másik pillanatban felszisszent a fájdalomtól, de mégis őrülten vágyott rá. Hogy miért, maga sem érti, de akarta a férfit, a fájdalommal és az élvezettel együtt.
András zsebre tette a zsebkendőjét, leemelte Emma lábait a fotel kartámlájáról, majd a kezét nyújtotta, segített felállni a még remegő lábú nőnek. A férfi magához húzta , s szorosan átölelte.
Emma meztelen teste hozzá simult András öltözékéhez. A nő szinte a saját mellén érezte a férfi szívverését.
András végigsimította a nő haját, majd kissé hátrébb lépett, a nő tekintetét keresve.
- Emma, én elmegyek tusolni, addig ön azt tesz, amihez kedve van. Ha vacsorázni szeretne, érezze magát otthon a konyhában,- mondta, miközben megfogta Emma kezét, s a konyha felé vezette.
Ahogy elindultak, a békés hangulatot, a nő lábán lévő láncok csörgése zavarta meg. Emma össze is rezzent az első lépés után.
- András, köszönöm, de én nem akarnék ma már enni, de ha ön szeretne, készítek valamit. – mondta .
- Nem, kedves, az én vacsorám itt áll előttem. – mondta mosolyogva, s puszit nyomott Emma arcára, majd elindult, de még hátra nézett s annyit mondott: - Ne tartózkodjon sokat a nappalin kívül, mert megfázik!