Az Úrnő karmai közt 7.

Kifelé sietsz, hogy mihamarabb megszabadulhass a kis csipeszektől és a feszítő érzéstől. Megkönnyebbülsz a fürdőben. A zuhany alatt döbbensz rá, hogy minden mozdulat kényelmetlen a tetszetős gúzsban. Golyóid közé szinte harmadiknak kéretőzik az utolsó csomó, s a csiklandós végeket nincs hova betűrni.
Ha lehajolsz akkor fenekedbe vág a kötél és a vállaid is sínylik a hirtelen mozdulatokat. Ám nincs mit tenni, Úrnőd ezt akarja, csak ő tudja még miért is.
Illatosan, tisztán térsz vissza a szobába. Úrnőd már szinte menetkész. Gyönyörű jelenség. Haja hullámosan omlik a vállára, a kosztüm követi karcsú alakját, s mikor hátat fordít neked, hogy a szoknya zippzárját felhúzd, döbbensz rá, nem vett fel bugyit!
Testszín combfixe kiemeli kívánatos bokáit, alakját a tűsarkú nyújtja magasabbra.
Kis mosollyal köszöni segítséged. Majd a nyakörvedért nyúl és visszahelyezi rád. Ugyanígy jár a négy bőrpánt is. Meglepődsz, de nem ellenkezel, hiszen ő akarja így. Mielőtt ellépne tőled, az erényöved zárja is bekattan, farkad rendszabályozva.

- Most öltözz fel! – int az időközben behozott ruháid felé. Mikor készen vagy, leveszi a nyakkendőd és összegurigatva zsebedbe rakja. Egy selyemkendő kerül nyakadra, takarva a nyakörvedet a kíváncsi pillantások elől.
Megkapod az étterem nevét. A város egyik legfelkapottabb helye, csak előzetes bejelentkezéssel lehet bejutni. Vagyis már elő volt készítve ez a mai este. Úrnőd kényelmesen elhelyezkedik az autóban. Ajkán halovány mosoly, szava nincs. Egyre csak téged figyel izgatottan.

Odaérve kisegíted a kocsiból. Jól tudod az illemet, kissé lemaradva követed az oldalán, ám az étterembe te lépsz be elsőként, nyitva tartod neki az ajtót. A pincér, a név hallatán egy különterembe kísér benneteket. Az asztal kényelmes négyszemélyes. Körötte bársony karszékek. Még mindegyik üres.
Van még pár perc nyolc óráig. Úrnőd alá igazítod a kiválasztott széket és te is leülsz az intésére. A pincér kit számotokra jelöltek ki, máris az italok után érdeklődik. Úrnőd helyetted is rendel, csak ásványvizet kapsz, szénsavmenteset. Ő kikér az asztalra egy üveg pezsgőt.
A pincér gyorsan érkezik a rendeléssel és diszkréten távozik. Úrnőd a nyakravalód igazítja meg
- Elvárom hogy szófogadó légy! – néz a szemedbe szigorúan. Te aggódva bólintasz. Igyekszel nem nagyon mocorogni, hiszen a testedre hurkolt művészi kötélzet máris bevág a fenekedbe, s golyóid is tiltakoznak az ellen, hogy leülve a csomóra nehezedj
.
Percek múlva nyílik az ajtó és egy párocska érkezik. A nőben rémülten ismered fel a céged fúzióskoordinátorát. A külsős cég határozott alkalmazottjaként ismerted meg Elvírát, aki azzal foglalkozik hogy két cég közt megteremtve az összhangot, segít az egyesülésükben.
Nem káprázik a szemed, Ő Elvíra lépett be, oldalán egy karótnyelt férfival.
Felállsz s kezet csókolsz a nőnek, ahogy az idegen férfi a te Úrnődnek.
- Gondolom nem kell bemutatnom benneteket egymásnak Válik a mosoly teljessé Úrnőd arcán.
- Elvíra kísérője Victor! – bólint az idegen férfi felé. Téged elfelejt bemutatni és szólni sem mersz, mert Úrnőd a nyakadhoz nyúlva, egy mozdulattal lerántja a leplet a nyakörvedről. A kendőt a zsebedbe gyűri, díszzsebkendő gyanánt. Victor szája sarka kis gúnyos mosolyra húzódik, aprót biccent, mintegy csak magának.
Elvíra szeme máris felcsillan.
- Tehát igazat mondtál Ericám! A vezér a kiskutyád! – mondja felnevetve szívből. Victor pezsgőt tölt a két nőnek, ő maga nem iszik. Az érkező pincértől ő is ásványvizet kap.

Elvira felveszi az étlapot, átfutja majd leteszi. A másik étlap Úrnőd kezében van nyitva. Ő is csak épp hogy átfutja. Ti nem kapjátok meg. Victort ez nem zavarja.
Pincér jön s Elvíra magának könnyű vacsorát rendel, míg Victornak kiadós éteksort diktál fel. A húst félig átsütve rendeli a férfinak.
Úrnőd számodra zöldséges dolgokat kér hús nélkül. Nyálad máris csorog Victor étkeire gondolva. A férfitól csak egy lesajnáló pillantást kapsz.
- Én nem nevezném kiskutyának - simít szeretettel az arcodra Úrnőd.
- Igencsak vad ösztönökkel van megáldva, s egyáltalán nem szolgalélek.. – hangjában némi büszkeség bujkál.
- A minap is keményen meghágta a kis Liliant a gazdasági igazgatóját, s fogadni mernék most is őrajta jár az esze. – nevet fel Úrnőd, úgy beszél rólad mintha ott sem lennél.
- Nos azt hiszem tökéletesen otthon vagyok a kedélyek lecsillapításában, akár a cégek közt, akár elbitangoló szolganépség tagjainál…- hunyorít feléd jelzésképpen asztaltársnőtök.
Megérkezik az étel s percekig csend van míg esztek. Az étel finom, de számodra nem túl laktató.

Pillantások vágódnak feléd, mintha mindhárom vacsorapartnerednek valami járna a fejében.
Majd a két nő pillantása találkozik.
- Két nap! Új hét új szolga! – törli meg ajkát elegánsan Elvíra. S érzed, mintha valami eldöntetett volna.
Úrnőd kétkedve pillant rá.
- Felteszem az általad olyannyira vágyott zafírláncom, a platinakarkötőd ellenében, hogy nem sikerül! – kortyol bele a pezsgőjébe.
Elvíra felnevet.
- Gondolom még soha nem volt más gazdája! Élvezet lenne betörni! – alkudoznak a fejed felett…ám rólad!
Halkan és kétségbeesve nyögsz fel, amint meglátod erényöved kulcsát megcsillanni Úrnőd ujjai közt.
Elegáns mozdulattal nyújtja azt át ... Victornak.
A megsemmisülés szélén jársz. Ily könnyedén adtak át, igaz csak két napra, na de…! Értetlen pislogsz a két nőre.

folyt.köv.