A lány a szomszédból XXXII. rész

- Indulhatsz lefelé, a kocsi mellett várj. És a lépcsőn menj, a lifttel mi megyünk.
- Igenis, Krisztina kisasszony.
Nyolcadik emeleten lakom, azaz nem is én, hanem az Úrnőim, én csak ott létezem. Lefele nem is olyan vészes futni, pillanatok alatt leértem, jól is esett egy kis mozgás. Egy kis enni- és innivaló is jól esett volna, egy ideje már csak maradékokon tengődöm.

Megfordult a fejemben, hogy el kéne szöknöm. Legalább egy időre. Annyira kihasználnak és olyan kegyetlenül bánnak velem albérlőim, hogy ilyen tempóban érzem, nem bírom sokáig. A sok munkát, fizikai fájdalmat még csak elviseltem, de ez az erényöv most nagyon rossz érzés volt, folyton belém hasított a fájdalom és olyankor valami nagyon unalmas dologra kellet gondolnom, hogy elmúljon. de erre is rájátszottak, mert lenge öltözékben voltak körülöttem és időnként meg is kellett csókoljam lábukat, feneküket, ami már teljesen elterelte a lohasztó gondolataimat, így a fájdalom ismét előjött.
Egyetlen helyre szökhetnék, de az is épp egy nő, méghozzá egy régi barátnőm, akivel pár éve szakítottunk. Édesanyjával a szomszéd kerületben laknak, náluk talán meghúzódhatnék. De valamiért máris úgy éreztem, hogy a női nemmel annyira összerúgtam a port, hogy ez a vonal is szenvedést jelentene nekem, ha most még nem is tudom milyen formában. De lépnem kell, mielőbb. Talán most?

- Miért nem nyitod már a kocsiajtót? Álmodozol?
- Bocsánat Krisztina kisasszony, máris nyitom.
Tényleg elméláztam, egészen odaértek a lányok. Zsu és Krisz velem jöttek, Tamara pedig saját kocsijához ment.
- Találkozunk Izáéknál, vigyázatok a tulajdonomra!
Tamara mosolyogva kacsintott a két lányra, akik nevetve beültek a kocsimba és máris indultunk egy újabb kaland felé.
- A plázába megyünk, te pedig vásárolsz délutánra sütni valót és mindenféle más ennivalót. Légy kreatív, nem fogunk mindent a szádba rágni - utasított határozott hangon Krisz.
- Pedig szájba rághatnánk neki valamit - így Zsu. Ezen mindketten nevettek.
- Most nincs nálunk semmi, de majd gondoskodunk rólad ma estig ne félj.
Mindent beleadtam a vásárlásba, belegondoltam mi mindent szolgálhatnék fel a mai társaságnak.
Teleraktam a kosarat grillezni való húsokkal, fűszerekkel, krumplival, zöldségekkel, körözöttel, fagyival, nassolni valóval, sörrel, borral, üdítővel. Egy kisebb vagyont hagytam a kasszánál, majd bepakoltam a kocsiba. Hamarosan a lányokkal együtt Izáéknál voltunk, ahol a társaság máris emelkedett hangulatban volt. Meglepetésemre Iza kolléganői is ott voltak, Andi és Zita. Régi ismerősök, akik egy-két pohár ital után gátlástalanul szívattak múltkor. A hölgyek szívélyesen üdvözölték egymást, engem pedig Iza egy pofonnal fogadott. Tele volt a kezem szatyrokkal, így némán, alázatos nézéssel fogadtam a pofont.
- Ma este tegyél ki magadért, sok dolgod lesz. Üdvözöld kolléganőimet.
- Igenis, üdvözlöm Andi
- Talán térdelned kellene szolga - Andi szigorúan nézett
Letettem a csomagokat és térdre borultam Andi előtt. A lábait kezdtem csókolgatni, pontosabban a szandálját és az abból kibújó lábujjait.
- Bocsásson meg, Andrea - motyogtam majd Zita lábait is megkerestem és elhalmoztam csókjaimmal
- Üdvözlöm, kedves Zita, alázatos szolgája vagyok.
Iza szólt hozzám:
- Jól van, elég lesz, most láss hozzá, szolgálj fel előbb innivalót, majd készíts ennivalót.
- Igenis Iza!
Bevittem a csomagokat a konyhába, ahol Tamara, Enikő és két lakótársam ültek éppen és úgy tűnt, hogy épp a sorsomról beszélgetnek. Nem volt időm hallgatózni, fordulnom kellet még a kocsihoz, de a mondattöredékek alapján a szabad időmet osztogatták szét éppen. Amikor másodszor is bejöttem és lepakoltam, Enikő lépett hozzám. Bombázó ez a lány, álmaimban sem láttam ennél szebbet. Fehér topban és fehér mini szoknyában volt, lábain strandpapucs. Megállt előttem terpesz állásban és egyik kezével elkapta a hajamat, a másikkal letolta a nadrágomat.
- Lássam csak, hogy néz ki. Nagyon klassz erényöv. Még sose láttam ilyet. Remélem fáj.. ugye?
- Izgasd fel egy kicsit, mindjárt vinnyogni fog - nevetett Zsu
Enikő erre felhúzta a topját és elém tárta a létező legszebb női melleket. Nem túl nagy, de szexi, gömbölyű, hegyes mellbimbókkal. Lábaim meggyengültek, kissé lehajoltam, így pont a szemeim előtt voltak gyönyörű mellei, a fájdalomtól felnyögtem.
- Láthatod, szolga, amit soha nem kaphatsz meg. Na elég volt, nyomás dolgozni, mert anyám már ideges a késésed miatt. Pörögjél, szolgálj, mars.
- Igenis, kedves Enikő - nyöszörögtem és botladozó lábakkal mentem dolgomra.

Jól jött a sok tennivaló, mert addig is másra tudtam figyelni. Igyekeztem kerülni a női idomok látványát, némán, lehajtott fejjel szolgáltam fel az enni- és innivalókat. A társaság két részre szakadt, odakint Iza és kolléganői ültek, míg a többiek a nappaliba költözte át, kényelmesen terpeszkedve a kanapén, fotelekben, zenét hallgatva és beszélgetve. A két társaság között ugráltam folyamatosan, míg este későn Andi és Zita elkezdtek szedelőzködni. Iza félrehívott:
- Most hazaviszed kolléganőimet, majd visszafele jövet beugrasz egy szex-shopba és veszel egy felcsatolhatós műpéniszt, lehetőleg szájra is lehessen felcsatolni. Este az enyém leszel. Nyomás.
Torkomban dobogott a szívem, gépiesen nyitogattam a kocsiajtót a nőknek és automatikusan válaszolgattam csipkelődő kérdéseikre. Amikor hazaértek még egyszer meg kellett csókolnom a lábaikat, ott a kocsiban; készségesen odanyújtották és kéjesen nevettek rajtam, amint igyekeztem leplezni fájdalmamat. Igazság szerint nem is fájt annyira, mert a fáradtságtól és az éhségtől eléggé kimerültem, de az elvárt módon viselkedtem, így a nők elégedetten köszöntek el tőlem.
A szexshoptól annyira nem féltem, tudtam, hogy profi eladók lesznek akik segítenek megvenni a szükséges dolgokat. Csak külön lehetett megvenni a kétféle játékot, de örültem, hogy túl vagyok rajta és igyekeztem haza. Szívesen megálltam volna egy Mekiben enni valamit, de pénzügyeimet Enikő felügyelte, kiderült volna az engedély nélküli vásárlás. Így éhesen, szomjasan, kimerülten értem haza. Már csak Iza és Enkő volt otthon, Tamarával elmentek a többiek.
- Szerda estig minket szolgálsz - mondta Enikő, miközben elment mellettem és belé markolt a lábam közé. Igyekezz pontosan és alázatosan szolgálni, különben valóra váltom rémálmaidat. Így sem fogom megkönnyíteni a dolgodat.

Izával maradtam, aki egy fotelben üldögélt és a tévét nézte. Némán intett maga elé, tudtam mi a dolgom. Elé térdeltem.
- Vetkőzz meztelenre és tedd a dolgod.
Így tettem, miközben a szerzeményeket letettem a kis asztalra. Csak erényövem maradt rajtam, így térdeltem Iza előtt, aki egyik lábát feltette a fotel karfájára. Szoknyája alatt semmi sem volt, de előbb a lábujjaitól kezdtem a munkát, nem siettem el. Azt akartam, hogy a lehető legjobb élményben részesítsem ezt a nőt, aki most egykedvűen, kissé ittasan, fáradtan ült és nem is igen figyelt rám. Negyvenes éveivel a körülöttem levő nő társaság legérettebb tagja volt. Nem is volt annyira csinos, bőrén ráncok is voltak, izzadt is volt, de ő volt az egyetlen akivel ennyire közeli kapcsolatba kerülhettem testileg. Amint feljebb értem a lábai között, megjelent a fájdalom, erényövem erősen tiltakozott méretváltozásom ellen, önkéntelenül felnyögtem.
- Ez az, szenvedj csak, akarom látni a fájdalmadat. Elkezdett helyezkedni úgy, hogy jobban hozzáférhessek nyelvemmel. Mostanra teljesen beleélte magát és az első orgazmusa hirtelen, apró sikításokkal jött. Ezután hátralökött és előkapta az egyik felcsatolható péniszt. A derekam köré csatolta, majd lassan beleült, apró szisszenésekkel fogadta be a méretes tárgyat.
Óvatosan mozogtam, kerülve a hirtelen mozdulatokat, eleinte túl nagy volt neki. Aztán szép lassan belejött és egyre erősebb toló mozdulatokkal elkezdett lovagolni rajtam. Közben a szemembe nézett és diadalittasan nézett. Könnyes szemekkel, fájdalomtól eltorzult arccal néztem vissza.
- Végre valami hasznodat veszem büdös szolga. Szenvedj csak, én élvezem. Ez a dolgod, ez a sorsod.
Egyre gyorsabb mozdulatokkal lovagolt, zihálni kezdett, majd elkezdett pofozni. Minden két-három ütemre egy pofont adott, hol jobbról, hol balról. Majd extázisban az arcom fölé hajolt és vadul megcsókolt. Majd leköpött, ismét pofozott, hajamat húzta, végül hangos nyögésekkel tornádó-szerűen elment. Miután kissé magához tért végigfeküdt rajtam és az arcomba lehelve mosolyogva mondta:
- Ez a legjobb dolog ami velem történt az elmúlt pár évben. Ezentúl ezt rendszeresen megteszem veled. Majd felült, megfordult és az arcomra ült.
- Most nyalj ki rendesen.
És ittam lucskos nedveit, finoman harapdáltam ajkait, közben finoman markoltam combjait. Lábai érintésétől megint felizgultam, ettől belenyögtem puncijába, amitől hangosan elélvezett.
- Ez az, éreztem a fájdalmadat. Akarom még. Még.
És tovább nyaltam, már magam sem tudtam hol tapogatom, markolászom, egyszerre akartam kerülni a fájdalmat és a kedvében járni, így a melleit is megmarkoltam, amitől újabb fájdalom hullámot zengettem bele ömlő zuhatag szerű puncijába. A végén mindketten kimerülten elterültünk a földön. Én tértem magamhoz előbb, levezetésképpen finoman végigcsókolgattam testét mindenütt. Már szinte elaludt, de egy gondolat hatására felült és mosolyogva nyújtotta kezét.
- Gyere megmutatom szolga kuckódat. Ott töltöd az éjszakákat mostantól.
A lépcsőfeljáró alá vezetett, ahol egy háromszög alakú tároló volt tele lim-lommal: sílécek, bakancsok, görkorik, porszívó, mindenféle doboz, kacat. Alig volt annyi hely ahol megállhattam volna, amúgy nem is tudtam kiegyenesedni mert a fejem a lépcsőt érte. Beljebb pedig a magasság egyre csökkent, így az ajtó előtt lekuporodtam.
- Jó éjt, most nem zárlak be, de nem jöhetsz ki csak reggel amikor felkel a nap. Akkor ehetsz, ihatsz a buli maradékaiból és elkezdesz rendet csinálni. Ha megkívánlak tapsolok kettőt, akkor azonnal feljössz és teszed a dolgod megértetted?
- Megértettem kedves Iza.
Megsemmisülve, izzadtan, szomjasan, éhesen összekuporodva ért az álom.