Articles by time
2024. 04. (39)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Gábor és Anna története (itt a vége:)

Deleted user
2012. 05. 06. 19:51 | Published: 1191x
Gábor hallva ezeket a szavakat és látva az elerőtlenedő testet, lassan kioldozta a lány kezeit, ölébe vette a remegő lábú Annát és újra kivitte a tisztásra, ahol azelőtt feküdtek, letette, majd mellé heveredett és így ölelte őt magához.
- Köszönöm! -suttogta a lány mosolyogva.
- Én köszönöm! - válaszolta a férfi, majd finoman megcsókolta a lányt. Újra és újra...
A finom csókok azonban egyre mohóbbakká váltak. Egy önfeledt pillanatban Anna beleharapott a férfi ajkába.
- Hééé, ez mi volt? - kérdezte Gábor tettetett felháborodással.
- Elnézést, egy kicsit megfeledkeztem magamról. - felelte a lány nevetve, majd néhány pillanatnyi finomkodás után ismét egyre hevesebben csókolta a férfit. Közben keze sem pihent, benyúlt a férfi inge alá, simogatta hasát, mellkasát, akinek mély sóhajai jelezték: nincs ellenére a dolog. De mikor hirtelen a lány ujjai megszorították mellbimbóját, olyan hang hagyta el a torkát, amin maga is meglepődött.
Anna keze végigsimított újra a férfi mellkasán, miközben a fülébe suttogott:
- Látom, még maga sem tudja, hogy ez az iménti jólesett és ezt elismerje, vagy jólesett, de azért felháborodjon rajta.:)

Gábor nem szólt egy szót sem, csak csukott szemmel mosolygott. A lány érezte, hogy minden a legnagyobb rendben, hát folytatta, amit elkezdett. Újra megcsókolta a férfit és a keze is folytatta a kalandozást. Óvatosan elkezdte kioldani a férfi övét, majd nadrágja gombjait és kezét lassan becsúsztatta a nadrág alá. "Nincs rajta alsónadrág, eszem megáll." - futott át rajta hirtelen a gondolat, de hamar egészen más gondolatok cikáztak a fejében, mikor a férfi meredező férfiassága a kezébe került.
Finoman simogatta, nem akart sietni. Közben ismét suttogni kezdett:
- Bízik bennem?
Gábor csak bólintott, továbbra is csukott szemmel.
- Ennek örülök. Akkor csak bízza rám magát. Ígérem, hogy óvatos leszek, nem fogom összetörni a domináns egóját.:) - mondta mosolyogva Anna. - Csak játszom... Addig, amíg Önnek is jólesik, rendben?
Gábor nem tiltakozott. Bár nem tudta, pontosan mi következik, de a lány csókja és finom keze eléggé megnyugtatta és izgatta ahhoz, hogy ne tiltakozzon. És ezt a lány szavak nélkül is értette.
Gábor feküdt hát tovább csukott szemmel, Anna azonban föltérdelt és lassan elkezdte lehúzni a férfi nadrágját, majd kigombolta az inget is a férfi mellkasán. Fölé hajolt, szájon csókolta...majd a fülét, nyakát kezdte csókolni. Aztán a férfi lábai közé térdelt, úgy folytatta. A mellbimbóit finoman érintette nyelvével, majd egyre erősebben...míg már fogait is használta, de csak óvatosan. Mikor Gábor felszisszent, azonnal végigsimította nyelvével újra, hogy megnyugtassa.
Aztán továbbhaladt: imádta a férfi gyönyörű köldökét, amibe élvezettel dugta nyelvét, majd hirtelen felült. Hiába várta a férfi, hogy végre odaér, ahol már nagyon várták a lány nyelvét, ajkait:)...de még nem ez következett.

Anna kezébe vette a férfi két lábfejét és azokat kezdte simogatni, csókolni. Szépnek, férfiasnak találta őket. Nem minden férfilábat talált szépnek, de Gáboré kifejezetten tetszett neki. Erőt sugárzott. A lány számára mindenképp. Aztán letette a férfi lábait, újra feltérdelt és befészkelte magát a férfi felhúzott és széttárt combjai közé. Látta, érezte, hogy a férfi alig várja, hogy végre a lényegre térjen.:) De még mindig nem sietett. Nyelvét végighúzta a férfi belsőcombján, és csak lassan kezdett valóban a lényegre térni. Nem hagyta ki a férfi hátsójának nyílását sem, majd haladt egyre feljebb. De Gábor érezte: még mindig nem kapja meg, amire vágyik. És valóban nem. Anna nem kapkodott, mert a cél még mindig nem a férfi mielőbbi kielégülése volt, hanem izgalmának fokozása. Ezért még nem használta száját, helyette csak a nyelvét. A férfi minden lényeges porcikáját finom nyál borította már. Anna felült és kézbe vette a férfi hímvesszőjét, ujjai finoman siklottak rajta. Gábor örült, hogy végre talán itt az idő, de Anna lassított.
- Nem, még nem akarom, hogy elélvezzen. - suttogta.
Gábor megadóan hallgatott és csak remélte, hogy nem sokáig húzza már a lány az időt.
Na meg az ő idegeit.:)
Anna tovább simogatta a férfi farkát, aztán váratlanul a szájába vette. A férfi nagyot sóhajtott, imádta, hogy végre minden a helyére került.:)
De Anna még nem így gondolta. Minden még nem került a helyére. Miközben nyelve a férfi farkán körözött, keze annak fenekét simogatta, aztán egyszer csak óvatosan becsúsztatta egyik ujját a férfi ánuszába, aki hirtelen felnyögött, de nem tiltakozott. Mert bár új volt számára az érzés, de mégsem kellemetlen. A lány óvatosan kezdte mozgatni ujját odabent, majd ki-be, miközben szája is egyre mohóbban dolgozott a férfi farkán. Aztán ismét föltérdelt, mert látni akarta közben a férfit. Csak a kezeit használta: egyiket itt, másikat ott. Azonos ütemben mozgott egyik a férfi fenekében, a másik a lüktető hímvesszőn. A férfi arca egészen eltorzult már a kéjtől, de Anna gyönyörűnek látta. Hol lassított a tempón, hol gyorsított, majd ismét lassabban kényeztette a férfit.

- Abba ne hagyja! - szólalt meg váratlanul az eddig hallgató Gábor.
- Csssssssss, csak nyugalom! - nyugtatta a lány. - Nemsoká!
És valóban kezdett újra gyorsítani a tempón. Ekkorra Gábor vágya nem tűrt pillanatnyi halasztást sem.:)
- Csinálja, csinálja! - mondogatta.....mígnem hatalmasat üvöltve élvezett.


Anna boldogan nézte végig a férfi örömét, majd óvatosan mellé feküdt. Fejét magához ölelve csókolgatta annak homlokát.
- Remélem, nem volt nagyon ellenére, ami történt?! - érdeklődött a győztesek bizonyosságával hangjában.:)
- Mit is mondhatnék? Imááááádom a kezét, Hölgyem!:) - felelte Gábor még mindig csukott szemmel, mosolyogva.
Neeeem, nem a legyőzöttek, hanem a szintén győztesek mosolya volt ez.


:)

Comments (11)

The comments are only available after login.