Én is valakinek egyszer a kutyája leszek

Én is valakinek egyszer a kutyája leszek,

Hogy minden reggel a gazdámmal együtt ébredjek..

A kennelből rendületlenül felugathatnám,

Majd egy jó kávé után feladná rám a pórázt.

Séta után megreggeliztetne a kezéből,

A desszertet lenyalnám a "farkának" hegyéről.

Nyüszítve búcsút vennék tőle, ha megy munkába,

Örökké várhatnék rá bent, a kennelbe zárva.

Tán egyszer visszajönne vagy örökké várhatnék,

De ha végre mégis, örömömben bepisilnék.

Értetlenül néznék, ha mérgében kivonszolna,

Kiláncolna a kutyaházhoz, majd bezavarna.

Estére megenyhülne, tenyeréből etetne,

Azután megengedné, hogy a nedvét lenyeljem.

Éhezne a kutyus feneke is egy plusz jóra,

De ma sajnos rossz voltam, ezért majd talán holnap.

Egy jó nagy séta után ismét irány a kennel,

Ma este valamiért egy sokkoló nyakörvvel.

Lehet, nem akarja, hogy felébresszem a reggel,

Csak azt nem tudja, hogy ez engem nem tántorít el.