A technológia uralma, avagy korszerű bimbofication - 2.rész

A megismerkedésünk az Úrnőmmel már olvashattátok a korábbi történetben. Ő azonban nem érte be annyival, hogy egyszerűen csak a hatalma alá von és manipulálja az agyamat és kicsi léépítse, tovább akart menni. Egyik este elmesélte, hogy a legjobb barátnője Lilla, egy komoly technológiai startupot vezet, ahol kifejezetten extrém BDSM-eszközöket kezdenek fejleszteni. Az volt a cél, hogy egy valóban kegyetlen, határokat imádó domina kezében is teszteljék le az eszközöket. A cél, hogy kiderüljön, vannak-e veszélyes mellékhatások, mennyire rombolják le az ember személyiségét, és mennyire lehet velük totális bimbóvá alakítani egy férfit hosszú távon.

- „Ő már amúgy is az enyém" – mondta az Úrnőm Lillának.

- És lassan túl hülye lesz ahhoz, hogy normálisan gondolkozzon vagy írjon.” Így kezdődött a három hónapos kísérlet, melynek feljegyzéseit szeretném veletek megosztani az Úrnő naplójából:

1. hónap: A „Bubblegum Brain” rendszer

A rendszer részei:

- wifi-s neurális fülhallgató: A neurális fülhallgató az agyhullámainkat olvassa le, hogy kéz nélkül, csupán a gondolatainkkal vagy apró arcrezdülésekkel irányíthassunk eszközöket,vagy épp azért, hogy információt nyerjen rólunk. Ehhez a hardverhez egy mesterséges intelligenciával (AI) dolgozó szoftver is társul.

- okoserényöv

Első hét: Imádom nézni, ahogy reggelente felhelyezzük rá a cuccot. Eleinte még próbált normálisan beszélni, de már a harmadik napon elkezdett dadogni, ha összetett mondatot akart mondani. Az AI rendszer azonnal forró impulzust küldött a golyóira, az erényövvel, ha „bonyolult” szavakat használ. Az adabázisunk egy Micimackós mesekönyv volt, az ötletet épp egy tv-s közvetítésből szereztük. A lényeg, hogy nem használhat olyat szót, ami abban nem szerepel. Ma már csak „én buta kislány vagyok” és az „elvesztettem a farkam” típusú mondatok jönnek ki belőle. Kuncogva írom: a szókincse rohadtul összeomlott.

Második hét: Tegnap bevittem a konyhába, és utasítottam, hogy magyarázza el, mit csinál a kávéfőző. Csak nyöszörgött, a szeme üvegesedett, és végül csak annyit tudott kinyögni: „Buta baba nem tudja… csak be akarom nyalni a mézet”. A rendszer büntetése gyönyörű volt. Nedves lettem tőle.

Harmadik hét: Már szinte csak rágógumit majszolva, magas, cicás hangon beszél. Ha elfelejti, azonnal kap egy erős hősokkot a farkára. Néha szándékosan hagyom, hogy hibázzon, csak hogy halljam azt a szánalmas vinnyogást. Kárörvendően írom: az agya szépen olvadozik, nem is kell ide 40 fokos kánikula.

2. hónap – A „Hot pussy chage”

A rendszer részei

- okos erényöv

- mellstimulátor rendszer

Ez az igazi kedvencem eddig. Ha nem tartja meg a tökéletes bimbó testtartást (mellkas ki, fenék ki, derekat homorítva, száját résnyire nyitva mosolyogva), a ketrec napközben elkezd lassan felmelegedni. Nem éget, de nagyon kényelmetlen, és minél tovább tartja a rossz tartást, annál forróbb lesz. Tegnap bevittem vásárolni. Egész úton figyeltem. Amikor kicsit ellazult, láttam, ahogy az arca eltorzul, a combjai remegnek.

- „Forró!” – nyögte.

Imádtam. A mellstimulátor közben folyamatosan dolgozik rajta, úgy néz ki, mintha a mellei folyamatosan duzzadnának. Fizikailag nem nőnek, de a bőre és mellbimbója nagyon érzékeny lett, már a fújásra is.

Havi összefoglaló: A libidója teljesen szétcsesződött. Csak akkor nézhet rám fájlalommentesen csodálattal, ha folyamatosan bimbósan viselkedik. Ha régi minta szerint próbál ülni vagy járni, a ketrec égeti a farkát. Ma már reflexből tartja azt a nevetséges, ringó, üresfejű tartást. Néha csak ülök vele szemben, kávézom, és figyelem, ahogy verejtékezve, remegve küzd, hogy ne süssön tükörtojást az öv a golyóiból. Kurva jó érzés.

3. hónap – A „Baba üzemmód”, a teljes rendszer

(nyakörv + csukló- és bokapántok + központi alkalmazás)

Nagyon fontos a harmadik, a fejleszétsünk már ott tart, hogy akik majd betörtnek, őket egy központi alkalmazásból akarjuk irányítani. Ez már szinte művészet :) A rendszer valós időben figyeli a mozgását, testtartását, arckifejezését. Ha nem elég nőies, nem elég butus szájtartás, nem elég alázatos az arcmimika, akkor azonnal büntet. Random üzemmódban van egy „publikus játék” funkció is, amit nagyon szeretek aktiválni bevásárlás közben. Tegnap este a kanapén ültem, ő pedig a lábamnál térdelt...

Hallottam, ahogy az űrnőm felolvassa ezeket a naplójából Lillának, aki nagyon elégedett volt. Épp arról beszélgetnek, hogy elviszenek két nagy BDSM kiállításra is. A testem már nem teljesen az enyém. Érzem, ahogy mozog, ring, de én csak utána loholok belülről. Gondolkodni még tudok. Látom, mi történik velem. Csak kimondani… azt már nem nagyon engedik az izmaim. Az agyam mintha vastag rózsaszín vattába lenne csomagolva. A szavak ott vannak, de amikor ki akarnám mondani, csak buta, magas, cicás hang jön ki belőlem, és kuncogás. Először a gyantázószalonba vittek. Meztelenül feküdtem az asztalon, a lábaim széttárva. Éreztem minden egyes csík fájdalmas rántását. A bőröm égett, de odalent, a ketrecben meleg lett, és nedves.

„Jaj… fáj…” - akartam mondani normálisan. Ehelyett csak nyöszörögtem.

Az Úrnőm és Lilla nevettek. Láttam a tükörben, ahogy a testem vonaglik, a csípőm önkéntelenül is ringatni kezd. A kapcsolat megváltozott a testem már nem várja meg, hogy én döntsek. Ő maga ringat, tolja ki a mellkasom, harapom az ajkaim általa. Én csak bentről figyelem, mint egy rab. Utána az ajakfeltöltés: a tűt beleszúrták és éreztem a nyomást, a duzzadást. „Ez túl sok… ” - mondta a kozmetikus. Az Úrnőm és Lilla rámnéztek:

- „Ugye pont így akarod!?”

- „Nagyobb ajak… jó… cumizni jobb…” - jött ki a számból. A kozmetikus csak zavartan nevetett, a kezét a szája elé tette közben, zavarban volt talán jobban mint én. A következő állomás a sminkszoba volt. Ültem a székben, a parókát már feltették: hosszú, platinaszőke, hullámost. A sminkes vastagon vitte fel a rózsaszín árnyalatokat és a hatalmas műszempillákat. Amikor színes kontaktlencsét betették, hirtelen óriásira tágult pupillákkal láttam a világot egy kerek tükörben. A saját arcomat néztem. Külsőleg mosolyogtam, a szám nyitva, a nyelvem kicsit kilógott. Belül viszont éreztem a rémület mellett írtóan izgató ez furcsa keverék. Ez már nem én vagyok… ez egy kurva baba… de basszus, izgulnék is tőle, gondoltam magamban. Az agyam azonban nem engedett át a komoly szavakat. A testem ekkor már szinte magától követte őket. Amikor felálltam, a csípőm automatikusan ringatni kezdett, a fenekem tolta magát hátra, a melleimet előretoltam. Próbáltam normálisan lépni, de a bokapántok és az AI rendszer finoman korrigáltak: egy kis hőimpulzus, amitől azonnal visszavettem a bimbós járást. Úrnőm odalépett, megfogta az államat, felemelte.

„Mondd el, ki vagy” – parancsolta.

Belül ordítottam a választ:

„Egy intelligens férfi voltam, akit most teljesen szétbasztok, és részben még látom is, de nem tudok és nem is akarok megállítani abban amerre visztek!”. Kifelé viszont csak kuncogtam, kidugtam a duzzadt ajkaimat, és azt rebegtem: „Baba vagyok, csini, baba vagyok”

Elégedetten összenevettek:

„Tökéletes. A disszonancia gyönyörű. Gondolkodik bent, de kint csak egy üres baba. Pont ezt akartuk.”- mondták

Éreztem, ahogy a ketrec melegedni kezd, mert a testtartásom egy pillanatra ellazult a szégyentől. Gyorsan korrigáltam: mellkas ki, fenék ki, száj nyitva. A melegség azonnal enyhült, helyette finom vibráció jött jutalmul. A testem már tanulta. Én még küzdöttem belül, de egyre gyengébben. Amikor kiléptünk az utcára, a szél a rövid ruhám alá kapott, a paróka lobogott, a hatalmas műszempilláimmal pislogtam. Minden járókelő engem bámult. Belül éreztem a megalázottságot, a furcsa izgalmat, a tudatot, hogy ez már nem csak játék.

folyt.köv.