Felsőbbrendű testvérek 4.

Újra hatalmas nevetésben tört fel.

-Te nagyon beteg vagy - mondta nevetve, de tetszik, hogy bármit megtennél, tette hozzá.

-Közben nem mondtam, hogy megállhatsz, hangosan csókolgasd a talpam! -és elővette telefonját…

Nagyjából 5 percig csókolgattam a talpait, miközben látszólag írogatott valakivel telefonon.

Lábával ellökte a fejemet és így szólt.

-Menjél ismerkedj meg a lakással. Takarítsd ki a konyhát, mosogass el. A fürdőszobára különös figyelmet fordíts, ragyognia kell mindennek. Barbi szobájába nem mehetsz be.

Ragyogjon minden, de előtte hozz egy kávét! Ha készen vagy szó nélkül megcsókolod a lábamat és hazamehetsz!

Este lemegyek meg kutyát sétáltani, egy nagyon mocskos cipő lesz az ajtó előtt a folyosón. 22-ig lesz időd letakarítani. - mondta mosolyogva majd elővette a laptopját.

-Értettem Dóra, köszönöm! - majd nekiláttam a feladatnak.

Így telt a délutánom. Igyekeztem a legtökéletesebb munkát végezni, bár nem volt nagy kosz. Mikor elkészültem, a kérésnek megfelelően megcsókoltam a lábait, tudomást sem véve rólam folytatta a munkát a laptopon, majd hazamentem.

Egész est az ablakból figyeltem, hogy mikor ér haza a kutyasétáltatásból. Nagyjából 21 lehetett amikor kikerült a cipő az ajtó elé.

Igazat mondott valóban elég mocskos volt a cipő. Saras volt a talpa. A lehető legtisztábbra takarítottam le, majd szépen visszaraktam az ajtó elé. Észrevettem egy kis papírt a cipő alatt, amin ez állt: 8:45-re itt várlak térdelve! Ne kopogj!

Nehezen telt el az éjszaka, alig vártam a reggelt. Kicsit 8:40-től már ajtó környékén voltam, 43-tól pedig ott térdeltek az ajtó előtt. Csak remélni tudtam, hogy a folyosó többi lakója már elment otthonról.

8:50-kor még mindig az ajtó előtt térdelek, bentről beszélgetés és nevetések hangja hallatszódik ki.

8:55-kor kinyílik az ajtó, Barbara nyitott ajtót.

-Ez a szerencsétlen tényleg itt térdel - nevetve kiabált Dórának a szobába.

-Szóval Te vagy az a cipőnyaló csicska akiről a nővérem beszélt! Na mivan ilyen paraszt vagy, hogy nem is köszönsz nekem? - kérdezte kissé ingerülten.

-Bocsánat Barbara! -feleltem megszeppenve, majd megcsókoltam a lábait!

-Helyes, te szánalmas kis csicska! Befelé - mondta.

Barbara egészen más volt mint Dóra. Sokkal gonoszabbnak, határozottabbnak tűnt, miközben szebb is volt. Vékony testalkatú, barna haj, barna szem, szoláriumozott bőr, smink. Lábai is gyönyörűek voltak, nagyon szolíd francia lábkörmökkel.

-Gyere kiskutyám -szólt Dóra a szobából! Már nagyon várnak a talpaim, direkt nem mostam meg Neked - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

Bent ült a szobában, lábai a dohányzóasztalon keresztberakva. Barbara melléült és hasonlóan kényelembe helyezte a lábait.

-Na gyere csicska, mutasd meg, hogy tényleg annyira ügyes a nyelved, mint amennyire Dóri mondja. -majd csettintett kettőt.

Négykézláb a lábaikhoz kúsztam, megcsókoltam a talpukat, majd elkezdtem lassan, kellő odaadással kényeztetni az egyébként csodás talpaikat!

Aminek hamarosan ismét szembe kellett néznem a következményeivel…

folyt.köv.