Bimbofikációm kezdete

Minden azzal kezdődött, hogy egy késő esti böngészés során a Pixin egy hirdetésen megakadt a szemem: „Domináns nő asszisztenst keres rugalmas munkavégzéssel. Precíz, megbízható, diszkrét személyt keresek. Részletek privátban.” Felvettem vele a kapcsolatot és elküldtem a rendes életrajzomat. Két nap múlva felhívott egy kellemes, mégis parancsoló hang. Bemutatkozott: ő Elena, és elmondta, hogy egy kis startupot visz, egyénre szabott parfümöket készítenek ügyfelek által kitöltött személyiség- és illat-tesztek alapján.  Reggelente kell összekeverni a parfümöket a laborban, aztán vagy futárral feladni, vagy a VIP ügyfeleknél személyesen kiszállítani, a munka 8 órában fizet, de ha kevesebb a rendelés, akkor természetesen elmehetek. Titokban izgatott is lettem attól, hogy egy domináns nőnek dolgozhatok. Megbeszéltünk egy interjú időpontot. Az interjún egy kávézó teraszán találkoztunk. Elena gyönyörű volt. Magas, tökéletes testalkat, hosszú sötét haj, éles tekintet és olyan mosoly, amitől azonnal lejjebb akartam nézni. Nagyon szexinek láttam, de természetesen egy szót sem szóltam erről, profin és nem prolin viselkedtem. Az interjú inkább egy kellemes beszélgetés volt a megbízhatóságról, a diszkrécióról és arról, hogy mennyire tudok önállóan dolgozni. Pár nap múlva felhívott: „Felveszlek egy hónap próbaidőre.” Az első hetek tökéletesen mentek. Megkaptam a coworking iroda kódját és a mini labor saját kulcsát. Elena személyesen tanított be a keverőgépre, az illatolajok pontos adagolására és a teszt kiértékelésre. Amikor látta, hogy gyorsan tanulok, adott egy cég logós, elegáns pólót és nadrágot a kiszállításokhoz. BKK-val jártam a címekre, sokszor gazdag, igényes nőkhöz, akik kedvesen fogadtak. A próbaidő végén Elena elégedett volt:

- Állandóra felvennélek. Beszéljük meg az részleteket egy ebéd mellett. mondta.

Az ebéd csodálatos volt: nevetgéltünk, lazán beszélgettünk. Este azonban jött egy üzenet az említett BDSM oldalról az ő profiljáról: „A munkahelyi kapcsolat mellett van kedved privátban is folytatni a beszélgetést?” Nagyon megörültem. Igennel válaszoltam. Az adatlapján szinte semmi konkrét nem volt, de a beszélgetés hamar mélyült. Elena bevallotta, hogy elsősorban a pszichológiai dominanciát szereti, és van egy különleges fetish-e, amit már nagyon régóta szeretne valóban megélni: a bimbofication. Azonnal rákeresem, mert nem ismertem, azt találtam, hogy a bimbofication lényege, hogy valakit fokozatosan átformálnak egy sztereotip, hiperfeminin, szexuális tárgyként létező „bimbóvá”. Nem csak külsőleg (smink, ruhák, testmódosítás), hanem főleg szellemileg: az intelligencia, a független gondolkodás, az ambíciók lassú leépítése, helyette a figyelemelterelés, a felszínesség, a folyamatos izgalmi állapot, a butaság és a domina iránti feltétlen vonzódás erősítése, lényegében a saját testének tárgyiasítása, döntésképtelenség kialakítása. Egyesek hormonokkal, mellimplantátumokkal, ajakfeltöltéssel is párosítják, mások csak pszichésen élik meg. Minél mélyebb, annál inkább elveszik a régi személyiség, és csak egy kacagó, csücsörítő, szexre és figyelemre vágyó lény marad. Amikor elmondtam Elenának, megkérdezte, hogy tetszik-e. Azt írtam nagyon mélyen belémhatolt a gondolat, és hogy részéről elfogadható-e, ha ahogy a munkában is egy hónap próbával kezdjük, ő beleegyezett. Az első hetekben még finoman indult. Az addigi póló helyett egy cuki pink uniszex felsőt kaptam, és minden nap kellett egy dolgot venni, ami közelebb visz a célhoz.

- Apróságokat is elég, de azt minden nap! - mondta.

Vettem női tusfürdőt, sampont, cuki plüssüket a lakásomba, virágot tettem az asztalra, erről mindig küldtem neki képet és általában csütörtök esténként együtt vacsoráztunk, akkor beszélgettünk. Nagyon finoman kezdett el formálni. Két hét után már kötelező volt a laborban is egy vékony, rózsaszín nyakörv, ami akkor volt rajtam mikor dolgoztam. Ő otthon volt, de gyakran hívogatott telefonon vagy videóhívásba, teljesen barátnőként kezelt, de volt benne egy finom engedelmesség jutalmazás is, elég volt csak pár szó: jó kislány, cuncim stb. Már észrevettem, hogy nem is használja a nevem. A futár ruha alá pedig női tangát viseltem:

- Hogy mindig emlékezz, mi történik - mondta.

A harmadik héten elkezdődött a beszéd stílusom átalakítása. Amikor vele beszéltem (akár személyesen, akár telefonon), tilos volt normál hangon beszélnem. Csak magasabb hangfekvésben, lágyabb hangsúlyokkal és rövidebb mondatokban beszélhettem. Az első napokban ez meglepően nehéznek bizonyult. Folyamatosan visszacsúsztam a természetes hangomhoz, ilyenkor azonnal figyelmeztetett, hogy kezdjem újra. Nemcsak a hangmagasságra kellett figyelnem, hanem a szóhasználatra is: a határozott kijelentések helyett egyszerűbb, könnyedebb fordulatokat kellett használnom. Az egész olyan volt, mintha egy új szerepet tanulnék, amelyet eleinte tudatosan kellett játszanom, később azonban egyre természetesebbé vált. A negyedik héten a sminkelés elméleti tanulása volt a cél YouTube videókból. Elena küldte a tutoriálokat és el kellett mondanom mit láttam, mit értettem meg. Minden este videót kellett készítenem, ahogy gyakorlom a tökéletes csücsörítést, a szempilla rebegtetést, a kuncogást. Ha nem volt elég meggyőző, másnapra ki kellett gyakorolnom. A próbaidő lejártával megkérdezte akarom -e folytatni. Számomra a legtermészetesebb volt, hogy igen. Az első lépésként elmagyarázta nekem, hogy a második hónapra a változás már érezhetően elindult, és én is segíthetem a folyamatot. Arra kért, hogy egy időre tegyem félre a könyveket és a hosszabb elemző cikkeket. Helyettük rövidebb internetes tartalmakat olvassak, elsősorban a divatról, szépségről és a nőiességről. Nem egyik napról a másikra történt. Először csak azt vettem észre, hogy egyre ritkábban keresem a bonyolultabb témákat. A figyelmem könnyebben elkalandozott, és szívesebben nézegettem képeket, mint hosszú szövegeket. Később már munka közben is automatikusan csücsörítettem, amikor Elena eszembe jutott. A beszédem lassabbá és egyszerűbbé vált, mintha minden mondatot gondosan le akarnék rövidíteni. Néha rajtakaptam magam, hogy egy összetettebb gondolat helyett inkább csak egy rövid megjegyzést teszek. Korábban ez zavart volna, most azonban furcsa elégedettséggel töltött el. Olyan érzés volt, mintha fokozatosan letettem volna valamilyen láthatatlan terhet, és helyette könnyedebb, gondtalanabb szerepbe csúsztam volna bele. Most itt ülök, és ezeket a sorokat Elena ötletére írom. Ő mondta ma reggel, miközben a fejemet simogatta, hogy „már nem kell foglalkoznod majd bonyolult szövegek megalkotásával, drágám. Ez lesz az egyik utolsó alkalom.” Azt akarja, hogy írjam le a saját átalakulásomat, amíg még „tudok gondolkodni”. Szeretne egy papírt, amit trófeaként eltehet, bizonyítékot arra az időre, amikor még volt bennem valami a régi énből. Már alig emlékszem, milyen volt bonyi dolgokon gondolkodni. A gondolataim rövidek, rózsaszínűek és mindig körülötte forognak. A laborban már csak azt csinálom, amit mond.  Elena teljes hatalma alatt állok. Ő dönti el, mit gondolok, mit mondok, mit viselek, és meddig marad belőlem valami. Én pedig… boldog vagyok így.