Lágyan simul a hideg fém a bőrre,
Fénye megcsillan az alkonyi csendben,
Hajlunk az ősi, sötét erőtörvényre,
Mely ott lüktet mélyen, rejtve bennem.
Kötelék fonódik, nem csak látható szál,
Elme és akarat egy pontba feszülve,
A biztonság íve a mélység felett áll,
Vágyunk a csendbe, az éjbe merülve.
Szavak se kellenek, a test jeleket ad,
Parancs és engedelmesség tánca ez itt,
A határok tűnnek, a lepel lehullat,
S a lélek a mélyből a felszínre hív.
Nincs kérdés, csak bizalom és átadás,
A fájdalom és gyönyör egy furcsa ölelés,
Két világ találkozik, egy mély vallomás,
Szabadulás ez, s nem csupán érintés.
Comments (0)