Meztelenül, mindössze kezeimen egy pár fém bilinccsel léptem ki a fürdőszobából. Ajkaim között szorítottam a bilincs kulcsát amit magamra zártam. Pár lépést kellett csak megtenni az előszobában, hogy Uramhoz érjek, aki a kanapén ült, meztelenül, maga alá egy pokrócot terítve, képregényt olvasva.
Mellé sétáltam, karjaim magam előtt, ő tovább olvasott. Nem tudtam hány oldal van még hátra, de nem úgy tűnt, hogy foglalkozni fog velem amíg be nem fejezi. Ilyenkor várni kellett.
Nem sokkal később már csak egy kézzel tartotta a füzetet és a másikkal pedig a combomat simogatta, amitől ha lehet még jobban zavarba jöttem.
Becsukta a füzetet, félre tette, szó nélkül az állam alá tartotta a tenyerét, beleejtettem a kulcsot.
- Ennyit akartam, haza mehetsz. - válaszolt, önelégülten terpeszkedve a kanapén, markában a bilincsek kulcsával. Keményen meredő fasszal élvezte a helyzetet és én is kezdtem megkeményedni, sosem értem magamat, mikor történik meg, mikor nem, vele akkor megtörtént.
- Ööö… de… én még nem szeretnék haza menni Uram! - feleltem zavaromban valahol a motyogás és a dadogás között - Ööö… Uramat még le kell szopni!
- De ha most nem mész haza, csak az után lehet, hogy rád élveztem. - felelte kaján mosollyal
- Értem, Uram!
- És te is magadra… - csönd. Próbálta már kiveretni velem és ritkán sikerült. - Megpróbáljuk. Addig is rád szárad az én gecim.
- Rendben. - feleltem illetlenül.
- Ha magadra tudod verni, utána a sajátod is rád szárad. - bólintottam párat, nyeltem - Aztán haza mehetsz. Fürödhetsz is előtte.
- Köszönöm Uram! - ez máskor sem volt másképp, de azért megköszönni mindig meg kell nem?
- Néztél már tükörbe arcodra száradt gecivel?
- Nem, Uram.
- Tudod hogy fogsz kinézni?
- Nem, Uram!
- Hát, mint egy kis gecimanó. - felelte, halkan nevetett a saját viccén én pedig úgy éreztem, hogy tudhattam volna, hogy ezt kell most felelni. - Ülj háttal a térdemre, érezni akarom a csontos segged.
Hátat fordítottam neki és combjaim közé vettem a jobb lábát, lassan ránehezdtem, pedig tudtam, hogy könnyedén viseli a súlyomat. Gyöngéd lovacskáztató mozdulatokat tett a lábával, zacskóm alig hallhatóan csattogott a térdénél. Nem tudtam eldönteni hogy támaszkodjak, magam előtt tartottam bilincsben lévő kezeim, nem sokkal később átnyúlt fölöttem és áthúzta a fejem felett a kezeim, másik keze ujjai az egyik mellbimbómra szorultak, magát szórakoztatva kezdte csavargatni.
- Hallgatlak.
- Kérem Uram…! - motyogom, nyöszörgöm
- Nem értem.
- Uram nekem ma nagyon le kell szopnom egy faszt… - próbálkozom
- Már miért kéne?
- Mert ha nem szopom le nem verhetem ki legközelebbig…
- Ez nagyon önzőn hangzik…
- Igen Uram, egy… egy önző kis kurva vagyok… kérem engedje meg… faszt kell szopnom nekem Uram! - próbálom kicsit kiereszteni a hangom, tudva, hogy nincs szomszéd aki hallja, de nehezemre esik.
- Mi van ha nincs kedvem hozzá, hogy egy közönséges kis vécészolga a szájába vegye a farkam?
- Akkor… - nyeltem egyet - akkor nem verem ki legközelebbig Uram…
Lehúzott maga elé a földre, karjaim továbbra is a hátam mögé húzva tartva, testem enyhén megfeszül, ő szinte az arcomba hajol, de bízhattam benne, hogy nem próbál megcsókolni. Szabad kezével a farkát kezdte verni.
- Kérem! Kérem… engedje nekem… - nyelvem kiöltöm, nyalintó mozdulatot imitálok a levegőbe - engedje a ribancának, hogy a farkát nyalja!
- Mit képzelsz? - elengedte a farkát amíg lekevert egy csattanós pofont - Mi vagy te ma?
- Vi… vizelde… - felelem elfolytott hangon.
- Na én pedig abba néha beleverem, de nem érintem hozzá. Egy használt vécéhez.
- Kérem… - próbálkoztam tovább
Pillanatokkal később érzem ahogy a forró nedv a mellkasomnak, majd az államnak csapódik. Ösztönösen behunyom a szemem és becsukom a szám. Feláll és a maradékot az arcomra folyatja.
- Hozzá ne merj érni!
Elengedi a karjaim, behunyt szemmel várok, hamarost a bilincsnél matat, kioldja.
- Verd magadra!
Visszaült a fotelbe és talpával gyöngéden de határozottan hátra lökött, hogy elfeküdjek, olyan helyre lépett ami nem volt összemocskolva.
A földről felnézve végignézek rajta és fehér foltos testemen, majd izgatni kezdem magam, lábaim felhúzom, másik kezem oldalra vetem. Nem tartott sokáig, hogy csöndben magam is a nyakamig lövelljek.
- Ugye nem bánod ha csinálok néhány fényképet amíg rád szárad?
Karom az arcom elé vettem.
- Nyugodtan Uram. Köszönöm Uram.
Comments (1)