Árnyék simul a falra, halk a lélegzet,
Suttogás fon köréd láthatatlan kezet.
Fény és sötét között lebeg a pillanat,
Hol bizalom a kulcs, s minden mozdulat szabad.
Szemedben titok ég, mély és végtelen,
Egy halk „igen” zeng benn, szívveréseden.
Kötél nem csak tart, hanem összeköt,
Határok mentén táncol két akarat között.
Feszültség íze, akár édes bor,
Hol fájdalom és vágy együtt vándorol.
Nem lánc a lánc sem, ha szíved választja,
S a hatalom játéka gyengéden ringatja.
Érintés, mint parancs, mégis kérdés is,
Hol minden „állj” szent szó, s minden „igen” biztos híd.
Csendben oldódik fel minden félelem,
Mert ott, hol vigyáznak rád, önmagad lehetsz teljesen.
Comments (0)