Szex szolga 1

25 éves koromra eljutottam oda, hogy tetemes összeggel tartoztam egy uzsorásnak.

Sajnos az életem elég rosszul alakult. Rossz társaság, iskola kerülés, egyik alkalmi munka a másik után. A családom rövid úton elfordult tőlem, barátaim nem voltak. Munkàm az iskolázatlanságom miatt nem lett. Pár alkalmi munka, amit vagy kifizettek vagy nem. Kisebb-nagyobb üzletelgetésből volt néha némi pénzem, ami pont arra volt elég, hogy éhen haljak.

Találkoztam Márkkal, aki kölcsönökkel foglalkozott. Sajnos ezzel bele kerültem egy olyan körbe, amiből nem tudtam kijönni. Végül egyre nagyobb összeggel tartoztam neki.

Egy nap egy üzenet várt a lakás ajtóba tűzve. Egy helyszín és egy időpont volt rajta. Tudtam kitől jött, és tudtam, hogy ha nem megyek el, akkor nagyobb bajba kerülök. 2 napig azon paráztam, hogy vajon mi fog történni ezen a találkozón.

Végül elérkezett a szerda este, és ott álltam a hely előtt. Belépve egy hangulatos sörözőbe találtam magam, halk zene szólt. Az egyik ablak melletti asztalnál észre is vettem a Márkot. Megbeszéltük előre, hogy milyen ruha lesz rajta, így nem volt kérdés, hogy ő az. Odamentem, és hellyel kínált. Jól öltözött férfi volt, öltönyben mint egy igazi üzletember. Jött a felszolgáló, és kérdezte kérek-e valamit. Nem szeretem az alkoholt, így csak egy kávét kértem.

- Nos, akkor térjünk is a lényegre. - kezdte Márk. - Hatalmas összeggel tartozol már nekünk, amit nem igazán hiszünk, hogy ki tudsz fizetni valaha is. A főnököm viszont szeretné a tartozásodat behajtani. Van egy szolgáltató klubunk, ahogy szolgák elégítik ki domináns emberek igényeit. Ez egy teljesen anonim klub, a szolgák nem tudják, hogy kik használják őket. A dominánsak leginkább pénzes emberek, ebből tartjuk fent a klubot. A tagok szeretik, hogy nem ismerik őket, vannak köztük családos emberek, van aki egyedülálló. Egy a közös bennük, szeretik használni a kiszolgáltatott pasikat.

A felszolgáló közben meghozta a kávémat. Mikor elment, Márk folytatta.

- A klub lényege, hogy kedvükre használhassanak, anélkül, hogy később bármi bonyodalom lenne belőle. Egy közös van bennük, minden férfi úgy akarja a hasznàlni a szolgálat, ahogy neki tetszik, nem pedig előre megírt szabályok szerint. Persze vannak tabuk, de igen kevés. Amint letudtad a tartozásodat szabadon elmehetsz.

Az állam leesett. Most tényleg azt akarja, hogy legyek valami szexjátékszer másoknak? Ezt nem gondolhatja komolyan.

- Nézd Márk. - kezdtem a válaszomat. - Tudom, hogy rengeteg pénzzel tartozom, de ez nem fog menni. Egyrészt nem vagyok buzi, másrészt ez a szolga hülyeség sem az én asztalom. Találjunk más megoldást.

- 3 megoldás van. Vagy most itt kifizeted amivel jössz, vagy elfogadod az ajánlatot, vagy minden nap meglátogatunk, és pár csontod eltörjük amíg meg nem kapjuk a pénzt. Te döntesz.

Nem tudtam, hogy mit tegyek. Nem tűnt olyan embernek, aki ilyennel szórakozik. És tudtam, hogy egyhamar nem fogom tudni kifizetni a tartozásomat. Az agyamban pörögtek a gondolatok, hogy tudnám ezt megúszni. De nem láttam más lehetőséget.

- Rendben. - mondtam megadóan. - Belemegyek a hülyeségetekbe. Nincs más választásom.

- Jól döntöttél. Akkor indulhatunk is.

Kiléptünk az ajtón. Az út szélén egy furgon állt, mellette két férfi. Kinyitották az oldalajtót, de mielőtt beszálltam volna, egy zsákot húztak a fejemre. Segítettek beszállni, és leültem.

- Most egy szúrást fogsz érezni. A hely titkos, nem akarjuk, hogy bármit is tudj róla.

Mielőtt megszólalhattam volna, befogták a számat, és éreztem is a szúrást. Kezdtek elnehezedni a tagjaim. A szememet alig tudtam nyitva tartani. Majd Eörsi időn belül el is ájultam…

Lassan kezdtem magamhoz térni. Sötét volt, fájt mindenem. Kemény padlón feküdtem. Kis ideig szoktattam magam a sötétséghez. Ahogy hozzá szoktam valamivel jobban kezdtem látni. Egy szobában voltam, azon belül is egy ketrecben. Felültem, de ennél jobban nem tudtam felegyenesedni. Alacsony ketrec volt, olyasmi amit kutyàknak szoktak használni. Ekkor éreztem, hogy egy fém nyakörv van rajtam. Elfogott a pánik. Nem tudtam hol vagyok, mi történik velem. Elkezdtem kiabálni, és a ketrecet ràngattam. Természetesen zàrva volt. Magam sem gondoltam, hogy nyitva van, de nem tudtam tiszta fejjel gondolkodni. Pàr perc utàn felkapcsolódott egy lámpa. Alig adott valami fényt, de ahhoz elég volt, hogy valamennyire körbe tudjak nézni. Valóban egy ketrecben voltam, más nem volt a szobában. Kinyílt a szoba ajtaja, és belépett rajta Márk.

- Mi a fasz ez az egész, hol vagyok? - kérdeztem kiabálva. -Engedj ki, vagy kurvára megbánod.

Hirtelen áramütést éreztem a nyakamnál. Iszonyatosan fàjt. Összegörnyedtem, és csak ordítottam. Végül elmúlt a sokkolás.

- Ez csak egy kis ízelítő volt. - monda Márk. - Most befogod a szádat, vagy a következő erősebb lesz. Mostantól ez a hely lesz az otthonod. Ahogy mondtam szolga leszel. Ehhez mérten viselkedj.

Újra elkezdtem rángatni a ketrecet.

- Engedj ki innen. Nem egy rohadt kutya vagyok.

- Rendben, látom a nehezebb utat választod. Pár nap múlva jövök, és újra megbeszéljük. A ketrecben van pár üveg víz és egy vödör. A vödörbe és az üres üvegekbe tudsz vécézni. Gondold át, hogy valóban a nehezebb utat akarod-e. Úgyis megtörsz majd.

Megfordult, kiment az ajtón, és bezárta. A villany lekapcsolódott, és ott maradtam a sötétben újra. Ordítottam, rángattam a ràcsot, de természetesen hiába. Nekidőltem a rácsnak, és sírtam, ahogy férfit még nem hallottam.

Nem hazudott abban, hogy pár nap múlva jön vissza. Nem tudom mennyi idő telt el, de az biztos, hogy valóban napokig otthagyott. Csak vizet ittam, a dolgomat a vödörbe intéztem. Az ablaktalan szobában semmi szellőzés nem volt. Mire Márk visszajött, már nagyon büdös volt. De egyszer csak fény gyúlt a szobában, és kinyílt az ajtó. 3 férfi lépett be, Márk és két másik idegen. Nem próbált beszélni velem, azonnal éreztem az áramütést. Enyhébben mint korábban, de így is görcsbe rándult a testem. A két idegen kinyitotta a ketrec ajtaját, kivitték a vödröt és az üres üvegeket, és új vizet és egy üres vödröt raktak a helyükre. Mikor kész voltak, viasszazártàk a ketrecet, és elmentek. Csak Márk maradt ott. Az áramütés elmúlt. Kellett pár perc, hogy összeszedjem magam.

- Na, átgondoltad a dolgot? - kérdezte.

- Engedj ki, és leszedem a fejedet a nyakadról. Belementem a játékba, de nem ilyen feltételekkel.

- Sajnálom, hogy ennyire nehezen megy. Azt hittem könnyebb lesz. De nem gond, van időnk. Előbb utóbb úgyis megtörsz. Tudjuk, hogy családod nincs, a munkahelyeden meg a kutya sem fog keresni. Szerintem sokan azt sem tudják, hogy a világon vagy. Na de mindegy, még pár nap itt, és máshogy fogod látni a dolgokat.

Lerakott egy tányért a ketrec elé, majd megfordult és elment. A villany lekapcsolta, és újra ott maradtam egyedül. Előre mentem, és a tányérba nyomtam a kezem. Valami trutyi volt benne. Illatra valami étel. Nem érdekelt mi az, elkezdtem a rácson kersztül belapátolni. Nem tudom mikor kapok újra enni.

Napok teltek el újra, úgy hogy nem jött senki. A sötétbe és a magányba màr majdnem beleőrültem. Hol szétvetett az idegesség, hol a bizonytalanság tört ràm. Heteknek tűnt, amíg egyedül voltam, de igazából csak 2 nap telt el. Volt időm gondolkodni. Úgy döntöttem bele megyek a játékba. Mindenképp ki kell jutnom a ketrecből. És sajnos más lehetőségem nincs, mint hogy engedelmeskedek nekik.

Egyszer csak felkapcsolódott a villany, és nyílt az ajtó. Márk lépett be két férfi társaságában.

- Nos, átgondoltad a dolgot? - kérdezte.

- Igen. - válaszoltam erőltetetten. - Belemegyek a játékba.

Magamban közben már terveztem, mit csinálok vele, ha lekerül rólam a nyakörv.

- Rendben. 2 dolog már az elején. Először is, ez nem játék. Ez az életed mostantól. De majd rájössz. Másodszor, a megszólítás Uram! Mindenkit magázol, és Uramnak hívsz. Világos?

- Igen…Uram…- úgy préseltem ki ezeket a szavakat, mintha a fogamat húznàk.

- Remek! - csapta össze a tenyerét. - Akkor most találkozol a főnökkel. Őt Gazdának nevezheted, hisz mostantól az ő tulajdona vagy. De előtte kicsit rendbe rakunk. Büdös vagy, és enyhén szólva sem vagy szalonképes.

Folyt. köv.