Hogyan lettem csicska! 106. rész

Elment, kidobta a zoknit a szennyesbe. Kicsit vártam, mert a wc egybe volt a fürdővel. Mondom ne legyen gyanús, elment sütni, kiültem oda a konyhába mellé, örültem, hogy ennyire is a talpai közelében lehetek. A történetem innen folytatom.

Csodálatos talpai voltak. Annyira szerettem volna odatérdelni és szagolgatni, megalázkodni előtte és sütni Neki a tojást meztelenül, mint egy igazi csicska.

De visszatérve a lényegre, ültem ott, mint egy kisgyerek, aki vágyakozik valamire, azokra a csodálatosan szép talpakra. Ahogy csinálta a tojást, éreztem itt az idő, - miután megittam egy újabb doboz sört - hogy elmenjek wc-re. Mondtam is Neki, ne haragudjon, de újra wc-re kell mennem, mert a sör teszi a hatását. Nyugodtan válaszolt, hogy persze, menjek csak nyugodtan, érezzem magam otthon. Gondoltam magamban, hogy otthon fogom, mert szétszagolgatom a zokniját. Ahogy beléptem a fürdőbe, bezártam az ajtót és belenéztem a szennyesbe. Ott volt bedobva az az egy pár fehér zokni, kivettem, letérdeltem, ahogy egy jó szolgához illik, aki tudja hogyan kell imádni Úrnőjének a zokniját és elkezdtem szagolgatni, a számba nem mertem bevenni, mert mi van ha észreveszi, hogy tiszta nyál vagy ilyesmi, úgyhogy csak szagolgattam, térdelve a wc mellett. Nagyon nagy öröm volt ez a pillanat számomra, hogy ezt megélhettem. Főleg, hogy tudom ki a zokni Gazdája. Nagy mámorban voltam, miközben hallottam, hogy kopognak az ajtón, kérdezte, hogy mennyi van még vissza, mert Neki is szüksége lenne a wc-re. Gyorsan visszadobtam a zoknit és válaszoltam, hogy ebben a pillanatban végeztem, lehúztam a wc-t és már nyitottam is az ajtót. Egymásra mosolyogtunk és melegváltás volt. Visszaültem a konyhába, előtte hallottam, hogy magára zárta az ajtót és végezte a kis dolgát. Én addig kint iszogattam még. Nagyon jó volt nála lenni és tudtam, hogy messze még a vége, bár nem tudtam mit hoz ki magából ez az este. Nyílott a wc ajtó, az étel már kész volt, addig vettem a bátorságot és megterítettem. Bejött, mosolygott, de nem olyan mosoly volt, hanem olyan „veszélyes“ mosoly. Nem tudtam mire vélni az egészet, de annyira nem is foglalkoztam vele még. Leültünk az asztalhoz, nekiláttunk a sülttojásnak. Nagyon finom volt, mivel nem szeretek közvetlen az asztalnál ülni, hogy tényleg behúzom magam az asztalhoz, így volt lehetőségem látni, ahogy játszik a talpaival, lábaival, ki-ki bújtatja a szőrmés papucsból, egymásra teszi, megint szinte csak azt tudtam figyelni, szólt is, hogy nem ízlik a vacsora vagy miért nem eszek? Rögtön felébredtem az „álomvilágból“ és már tettem is a villát a számhoz. Majd ekkor jött a lényeg, és feltette a számomra kínos kérdést. Folyt. köv.