A vesztes 2/2. rész

A vesztes 2/2. rész

(kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel)

A negyedik előtt elhatározta, hogy kiköszörüli a csorbát, és felajánlotta a doktornak, hogy térd-könyök pózban kívánja magához venni a farszuriját, mire a doktor széttárta karját, jelezve, hogy neki ez teljesen megfelel. A szúrás remekül sikerült, ezt nemcsak ő érezte, hanem a doktor is elismerte, miközben mutatta a nézőknek, hogy milyen szilárdan fészkel a fecskendő a végbélnyílásban. A férfi halkan, elismerően nyögött egyet, és kijelentette, hogy eddig ez volt a legjobb injekció, amit fenéklyukába kapott. Mélyeket lélegzett, hogy a doktor könnyebben befecskendezhesse a folyadékot, és ujjaival dobolt a vizsgálóágyon.

Kis pihenőt tarthatott, ezalatt visszahasalt, és nemcsak a lyukát szorította össze, hanem kezeivel is összenyomta farpofáit. Kezdett feszíteni benn a gyorsan kapott négy adag, de a doktor sürgette, kezében az ötödik fecskendővel, így újra feltérdelt, lekönyökölt, és mély lélegzetet vett. Igazi, kemény farszurit kapott, a doktor egyetlen határozott mozdulattal tövig szúrta bele a fecskendőt, és ő kiadós nyögéssel nyugtázta, hogy újra megszúrták. Türelmetlenül lihegett, míg a doktor belé pumpálta az adagot, és amikor a fecskendő elhagyta fenekét, meg-megrázta, mert kezdte érezni, hogy ez mégsem olyan könnyed büntetés, mint gondolta. És még csak most tartottak a felénél.

A doktor kérdésére elárulta, hogy csípi benn, és azért rázza a seggét, mire a doktor csúfondárosan azt javasolta neki, hogy másszon le a vizsgálóágyról, és ugorjon párat, nem szégyen az, mások is megteszik, miután ebből a csípős injekcióból kapnak. Meg is tette. Saját maga is meglepődött, mennyire megugrándoztatja egy-két csípős rectális injekció, de hamarosan érezte, hogy az ugrándozástól eloszlik belsejében a szer, és amikor a doktor felvette a hatodik fecskendőt, nem ment vissza a vizsgálóasztalra, hanem váratlan ötlettel terpeszben előrehajolt, és rámarkolt bokáira.

A közönség elnémult, a doktor felvonta szemöldökét, majd bal kezének két ujjával szétfeszítette a berzenkedő lyukat, és a jobb kezében lévő fecskendőt egyetlen mozdulattal bevágta. Ez már tényleg kínos volt, berzenkedve horkant fel tőle, és utána is többször megnyögdeltette a doktor, amíg beleürítette a fecskendőt. Ez volt élete legkellemetlenebb rectális injekciója, többször is késztetést érzett, hogy félúton kérje a fecskendő eltávolítását lyukából, és amikor nagy nehezen kibírta, megint ugrálnia kellett. Többen kinevették, hogy mennyire megugráltatja egy kis farszuri, és ettől igencsak szégyellte magát.

Rápillantott a maradék három fecskendőre, és felsóhajtott. A nehezén túl van. Bár egyre jobban feszíti a belé fecskendezett folyadék, és a csípés is ritkán enyhül, mégis erőt vett magán, és ezúttal ismét sikerült önuralmat gyakorolnia. A hetedik injekció remekül sikerült, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ismét lehajolva kapta, de ezúttal megfogadta, hogy segíteni fog a doktornak, ezt úgy nevezte magában, hogy megülte a fecskendőt. Ez kevés férfinek sikerült, ahogy a doktor meg is jegyezte, hiszen a legtöbben ódzkodnak a rectális injekciótól. De ezúttal sikerült egy olyan férfit szúrnia, aki lyukával szinte felcsúszott a beledöfött fecskendőre. Halkan nyögdécselve nyugtázta, hogy a doktor belepumpálja a folyadékot, és a végén mélyet sóhajtva figyelte, ahogy a tű elhagyja lyukát, és felállt. Két kézzel összeszorította lyukát, és ugrott párat, közben a nézőket figyelte. Vajon melyikük bírná úgy, ha tíz töltött fecskendő várna rá?

A nyolcadiknál ismét a vizsgálóágyra hasalt, és miközben a doktorra várt, szét-széthúzta fenekét, hogy lássák, ő bátran viseli a farszurit. A doktor kisvártatva odalépett hozzá, megvárta, míg a szűk nyílás kissé felnyílik, majd habozás nélkül megszúrta. Érezte, hogy feneke megtelik feszítéssel és nyomással, és halkan nyögdécselt, ahogy a legtöbb férfi, ha injekciót szúrnak a fenéklyukába. Dúdolni lett volna kedve, hogy már csak kettőt kell kibírnia, és kész!

A doktor felszólította arra, hogy lélegezzen mélyeket, így segítse az ő munkáját, és ő megszégyenülten kezdett lihegni, hogy ezt ilyen gyorsan elfelejtette. Bár a szúrás jól sikerült, ő mégis kínosan berzenkedve tűrte, hogy megitassák a hideg, csípős szerrel. Már egyáltalán nem volt szomjas a lyuka.

Jólesett pihenni a nyolcadik után, és amikor a doktor megkérdezte, hogy a két utolsót nem fogadná-e be térd-könyök pózban, nem látta akadályát. Csak amiatt aggodalmaskodott, hogy kifolyik belőle a kapott folyadékmennyiség egy része, de tiltakozás nélkül felvette a pózt. Így A feneke magától szétnyílt, és a doktor csak két ujjával feszített lyukán, hogy szúrható legyen. Mély lélegzetet vett, és panaszosan nyögött fel, amikor a kilencedik injekciójával teleszaladt féltett fenéklyuka. Nem és nem kívánta már, hogy újra megitassák, mégis könyökölnie kellett kitolt, ellazított fenékkel, hogy a doktor akadálytalanul belefecskendezhesse a szert, amitől hirtelen berzenkedni kezdett, és amikor kisvártatva a kiürült fecskendő elhagyta a lyukát, recsegősen fingott.

Szégyenében lehajtotta fejét, és elvörösödött. A doktor és a többi férfi ismét kinevették, de most volt, aki fogadást nyert, mert előre megjósolta ezt. Hiába kért elnézést, meg se hallották, csak nevettek, egyiküknek pedig arcára volt írva, hogy elvesztette a fogadást, emiatt őt is hamarosan rectális injekcióban részesítik.

Felegyenesedett, és összeszorította fenekét, így várt a vizsgálóágyon összeszorított fenéklyukkal, majd amikor a doktor az utolsó, töltött fecskendővel intett neki, újra felvette a térd-könyök pózt, hogy férfiasan fogadja az utolsó injekcióját. A doktor keményen beleszúrta, ahogy eddig is, hogy érezze, kapott valamit, és ő hálásan nyögdécselt, miközben büszkén ismételgette magában, hogy kibírtam! Mind a tízet!

Kínosan lassan fecskendezte be a doktor az utolsó injekciót, és ő alig bírta kivárni, hogy az utolsó cseppet is kiigya. Tele volt, feszült a hasa, és csípett benn a szer, de merevedése, ami az injekciózás alatt többször is megesett vele, zavarba ejtette. Mire kikortyolta a fecskendő tartalmát lyukával, már sikerült olyanra gondolnia, amitől lelankadt, így rajta kívül senki sem vette észre, legalábbis ezt remélte.

Lemászott az asztalról, megdicsérte a doktor kiváló munkáját, ismét elnézést kérve, hogy nem tudott uralkodni, magán és így megfingatta egy kis farszuri, mire a doktor legyintett, és intett, hogy öltözzön fel.

Mire rendezte ruházatát, a másik vesztes éppen kétségbeesett pillantásokat vetett egy újabb, töltött fecskendőre, és társai biztatása közepette lassan bontogatta nadrágja övét. Nem és nem kívánta a rectális injekciót, de hiába mondta, hogy legutóbb is mennyire megkínlódta, pedig csak hármat kapott, nem hallgattak rá. Elvesztette a fogadást, és különben is, egy rectális injekció meg sem kottyan egy javakorabeli, negyvenes férfinek.

Elkeseredetten hajolt le, fenekén régebbi botozások csíkjai látszottak, és meg is jegyezte, hogy szívesebben vágatna a farára huszonötöt, minthogy megszúrassa a fenéklyukát. A nézők ismét nevettek rajta, és tanácsolták, hogy lazítsa el a lyukát, és fogja erősen a bokáját, akkor nem lesz baj. Ő pedig felemlékezte, hogy egyszer leguggolt, annyira megriasztotta a fecskendő látványa. Bízott abban, hogy ezúttal nem lesz ilyen, és mégis nagyot nyögött, amikor a doktor ügyesen megszúrta. Kín-keservesen nyögdelt, miközben itta a fecskendő tartalmát, és többször is kijelentette, hogy mindjárt összecsinálja magát, annyira kényelmetlen neki a feszítő tű a lyukában. A doktor megrótta viselkedéséért, és miután belefecskendezte a nyögdécselő férfi fenéklyukába a szert, kiengedte, mert látta, hogy minden pillanat számít. A szomszédos ajtó mögé érve éppen csak annyi ideje volt, hogy lehuppanjon az ülőkére, érkezése sem volt becsukni az ajtót, így mindannyian hallották, hogy szó szerint összecsinálta magát.

A kiugrott papnövendéknek olyan érzése támadt, mintha még mindig a fenekét feszítené a fecskendő, de azzal is tisztában volt, hogy végbélkúpok után is percekig érzi, mintha még benne volna az ujj, tehát igyekezett megbarátkozni az érzéssel. Hasa feszült, de a kapott szerek már kezdtek feszívódni, új erővel árasztva el testét.

Büszkén gondolt vissza arra a napra, amikor ezt a váratlan és ijesztő büntetést kiállta, és kis gondolkodás után ismét elvetette a gondolatát, hogy megváljon a fogadókörtől, ahol olyan jól keresett merész fogadásaival.

Vége