Fegyelmezés 1/2. rész

Fegyelmezés 1/2 rész

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel)

Be kellett látnia, hogy igaza van a doktornak, akinél hetente kellett jelentkeznie, hiszen a drága reformkezelés valóban a hasznára vált. A kellemetlen, rectális injekcióknak hála visszatért potenciája, immár újra rendszeressé vált merevedése.

A doktor mégsem volt elégedett vele.

Gyakran felhozta, hogy meglett férfi létére mennyire nyűgösen fogadja a farszurit, ami pedig igazán nem fáj, csak kellemetlen, feszítő érzést kelt a végbélben, és igencsak próbára teszi a záróizmokat. A doktor többször is kijelentette, hogy nem fog könyörögni, hogy lazítsa el a feszes húsgyűrűt, hiszen addig nem tudja megszúrni, amíg nem nyílik meg neki annyira, hogy a feszítés hatására kissé feltáruljon a lyuk. Márpedig gyakorta megesett, hogy csak többszöri figyelmeztetés után szedte össze annyira magát, hogy elernyedtek záróizmai, és szúrhatóvá vált a fenéklyuka.

A doktor kivárta az alkalmat, noha egyre türelmetlenebbé vált, hiszen az injekciókúra felénél jártak, és a tizedik alkalommal sem tudta azonnal megszúrni a töltött injekcióstűvel a férfi lyukát. Mire engedte szétfeszíteni, már eljutott addig, hogy ingerülten döfte be a tűt, mely a tartályáig eltűnt a kelletlenül feltáruló, szűk lyukban. A hasaló férfi felhorkant, nagyot nyögött minden alkalommal, és kínosan lihegett, amíg befecskendezte a hideg, csípős szert. Egyáltalán nem úgy viselkedett injekciózás közben, ahogy egy hozzá hasonló korú, meglett férfihez illett volna. Minden alkalommal lihegve, nyögve fogadta a drága szert, amit ezen a módon juttattak szervezetébe. A doktor példálózott is vele higgadtabb, nagyobb önuralmat tanúsító férfi pácienseinek, akiknek szintén ugyanezt a szert fecskendezte a végbélnyílásának mélyére.

Szinte mindegyikből kiváltott valamilyen reakciót a hirtelen döfés, de a legtöbben azért uralkodtak magukon, és egy jelzésértékű nyögéssel adták a doktor tudtára, hogy érzik a kellemetlen, feszítő szúrást. De egyik sem nyögdécselte végig a csípős szer befecskendezését, sőt volt, aki már haladó szintre lépett, mert akár bokafogással is felkínálta a seggét, és mielőtt mélyen előrehajolva rámarkolt bokáira, még előzékenyen széthúzta két kézzel farpofáit. Őt mindig szinte szívesen szúrta meg. A hajoló férfi felkapta a fejét a szúrás pillanatában, majd lassan fújta ki a levegőt. Mindamellett mindent elkövetett, hogy odakerüljön a kezelési lapjára a ritka orvosi vélemény, miszerint remekül szúrható a fenéklyuka. Ilyennel csak kevés páciense dicsekedhetett, bár többen is esélyesek voltak rá.

Egyikük félig hanyatt fekve, felhúzott és széttárt térdeibe kapaszkodva kérte injekcióját, és szerette nézni, ahogy megszúrják. Ehhez a vizsgálóágy mögötti falnak támaszkodott, és előredőlt, hogy láthassa a pillanatot. Vele csak az volt a baj, hogy afro-amerikai lévén tradicionális étrendjében több káposzta és bab szerepelt, így amikor készségesen engedte szétfeszíteni a lyukát, gyakorta előfordult, hogy a szúrás pillanatában recsegve fingott. Ennek ellenére megkapta az injekcióját, a doktor neheztelése jeléül csak keményebben szúrta meg, és több csípős adalékot kevert a szerhez, amitől persze a férfi alig várta, hogy belepumpálja a szert, és lejöhessen a vizsgálóágyról, mert muszáj volt ugrálni a csípős folyadéktól. Milyen mulatságos volt látni, hogy egy kis csípős farszuri ennyire megugrándoztat egy felnőtt férfit. Percekbe telt, mire megnyugodott annyira, hogy meg tudja köszönni és ki tudja tölteni a csekket, majd távozott, de addig mókás bakugrásokkal szórakoztatta a doktort.

Volt, akinél az asszisztense segítségére volt szükség. Asszisztense jól megtermett, erős férfi volt. Úgy lökte a tétovázó férfiakat a vizsgálóágyra, hogy azok gyorsan felvették a könyöklő pózt, és mire észbe kaptak, nadrágjuk és alsójuk is a cipőjükre hullott, ingük pedig felhajtva a hátukra. Ha nem tolták ki a feneküket, ezen is tudott segíteni az asszisztense, mert néhány ütést mért a jobb és bal farpofákra, és a fenekelés meghozta az eredményt. A fenék ellazult, és könnyedén szét lehetett húzni. Mivel az asszisztense is kapta az impotencia elleni injekciós kezelést, így maga kérte, hogy a doktor fenekelje el, mielőtt megszúrja, annak érdekében, hogy jobban szúrható legyen a lyuka. Gyakran tucatnyi ütés kellett ahhoz, hogy az öles termetű férfi feladja ellenállását, és utána már gyorsan meg lehetett injekciózni, miközben lihegve kaparta a falat.

De ez a férfi, akinek most szúrta a lyukát, sehogyan sem tudott önuralmat tanúsítani. Nehezen vette rá magát, hogy a vizsgálóágyra hasaljon, és rázta a fenekét, többször elismételve, hogy mennyire utálja a farszurit. Mire megnyugodott annyira, hogy szúrható legyen, tucatnyi értékes perc elmúlt a rendelési időből. Végre megszúrta, keményebben, mint a készségeseket, hogy érezze, hogy büntetés jellege is van a csípős injekciónak, és mire kihúzta a tűt a záróizmok közül, már kész volt a terve.

Megkérdezte a férfit, aki két kézzel összeszorította farpofáit, és pihent a megrázkódtatás után, hogy mi a véleménye a verésről. Mert látta, hogy régebbi verések örökre megmaradó fehér csíkjai keresztezik a fenekét, és ezek a csíkok arról is árulkodnak, hogy mostanában nem kapott verést.

A férfi felvonta szemöldökét, és hasaltában hátrasandított a doktorra. Aztán feszengve elárulta, hogy évekkel ezelőtt egy távoli ország börtönében találta magát, ahol a büntetését megtoldották azzal, hogy hetente egyszer deresre kellett hasalnia, ahol huszonöt botütést kapott a meztelen fenekére. Ezzel lerövidítette hathónapos elzárását a felére, és három hónap után kiutasították az országból, és hazajött. Azóta nem kóstolt botot a feneke.

A doktor megkérdezte, hogy mi a véleménye arról, hogy ideje volna újra a bot alá hasalni. Egy kiadós huszonöt hozzásegítené ahhoz, hogy jobban bírja a rectális injekciót, és ez mindkettőjüket elégedettséggel töltené el. Megkérdezte, hogy régen hogy bírta a botot.

A férfi felült a vizsgálóágyon, majd leugrott, és öltözni kezdett. Mire kész lett összeszedte a gondolatait, és belekezdett. Elmondta, hogy eleinte ódzkodott a bottól, pedig gyakorta látta, hogy rabtársait deresre húzzák. Néhányan szinte várták a következő alkalmat, és versengtek, hogy ki bírja jobban. Aztán elégedetten tapogatták feneküket, és a többiek a deresen való viselkedésétől függően dicsérték vagy gúnyolták.

Aztán eljött az ő napja, amikor az ítéletet felolvasták, és ő kapásból a felére csökkentett időtartamú büntetést választotta, és így beleegyezett, hogy hetente botot kapjon a csupasz fenekére. Az első alkalom nem sikerült valami jól. Lassan vonakodva hasalt fel a deresre, a pribékek kénytelenek voltak a helyére rángatni, majd pózba igazítani kezét-lábát, miközben az egyikük egy hirtelen mozdulattal a fenéklyukába dugott valami apró valamit, és ujjával többször rányomott. Bár voltak kúpos emlékei, ez azért meglepte, mert nem tudta elképzelni, hogy mit dugtak a lyuka mélyére. Mire az utolsó nyomással a durva ujjat kihúzták a fenekéből, már deresre volt húzva. Annyira a lyukára figyelt, és a kellemetlen, száraz ujjal felnyomott valamire, hogy közben kezét-lábát és derekát leszíjazták.

Később rájött, hogy a kapott kúp egy olyasféle helyi cserje termése volt, amit csak „mag”-ként emlegettek. A szilvamagnál kicsit nagyobb termés segítette azokat, akik még nem voltak járatosak a botozás elviselésében, hogy jobban bírják, és aktívan részt tudjanak venni abban, hogy megkapják a magukét. Szerencséje volt, mert a mag valóban hasznosnak bizonyult. Így nem passzívan hasalt, és jajgatott, mint a kevésbé szerencsések, akik nem kaptak magot, de a pribék kérdéseire is tudott válaszolni, így annak ellenére, hogy kemény huszonöt botütésben részesült, mégis büszkén kelt fel a deresről.

Rabtársai dicsérték, kevés elmarasztaló szót hallott, elvégre első alkalommal illették farát bottal, és mégis eléggé összeszedetten válaszolt a pribék kérdéseire. A legközelebbi alkalommal már hasalás előtt lehajolt, amikor észrevette a magot az egyik pribék kezében, mert több rabtársa említette, hogy hajolva könnyebben tudják felnyomni nekik a magot. Igyekezetének meglett az eredménye, mire felhasalt, már mélyen a lyukában volt a lyuk, a pribék hatszor is rányomott, hogy biztosan bennmaradjon.

Üdvözölte a pribéket, aki megmutatta a botot, amivel el fogja verni, és kitolta a fenekét, jelezve, hogy készen áll arra, hogy elverjék vele. Elismerően felelgetett a pribéknek, aki arra volt kíváncsi, amikor egy-egy ütés után leeresztette a botot, hogy ízlett-e az ütés, mert igencsak rázta tőle a seggét, bevallotat, mennyire ódzkodott attól, hogy deresre hasaljon, de ez a bot kifejezetten jót tesz neki, érzi a büntetés súlyát. Dicsérte a pribék gyakorlottságát, és előre elnézést kért, hogy hangos, panaszos nyögéseivel az ellenkezőjét érezteti, alkalmasint azt, hogy nem kedveli a botot.

A három hónap vége felé már a magra sem volt szükség, de azért meglepetésszerűen még fel-felnyomtak neki egyet-egyet, mielőtt megcsapták. Valóban úgy érezte, hogy mélyen előrehajolva optimális felnyomatnia, és mindig kezet csókolt érte hálájának jeléül, mielőtt meghasalta a derest. Valahogy rá tudott hangolódni a botra, és három hónap múltán már szinte sajnálta, hogy életének ez a szakasza lezárult. Büszke nyögésekkel felelgetett a pribék ütéseire, és amikor felkelt a büntetés után, megköszönte, hogy ennyire buzgólkodtak azon, hogy alaposan megbűnhődjön.

Ennek már lassan négy éve lesz, és azóta, amióta hazatért, nem kapott botozást, pedig néha érzi, hogy szüksége volna rá, hogy megkínálják egy könnyű huszonöttel.

A doktor helyeselt, és bár nem ismerte a mag összetevőit, és hatásmechanizmusát, felajánlotta, hogy felír egy doboz végbélkúpot, amiből egyet-egyet fel kell nyomatnia, és utána vágjanak alá huszonöt jó botot. A férfi kérdésére lefirkantott egy címet és telefonszámot, ahol diszkréten igénybe veheti ezen szolgáltatást. Mielőtt elbúcsúztak, kifejezte abbéli reményét, hogy a botozás jó hatással lesz a rectális injekció felvétele közbeni viselkedésére, és azt tanácsolta, hogy miközben botozzák, gondoljon arra, hogyan kell egy ilyen korú férfinak viselnie, ha lyukon szúrják.

A férfi nem gondolkozott sokat. Már másnap felhívta a telefonszámot, és időpontot egyeztetett. Bár aggódott, hogy ennyi év kihagyás után hogyan fog szervezetére hatni a botozás, hiszen már nem harmincöt, inkább negyven éves, de aztán azzal nyugtatta magát, hogy rabtársai között voltak ötvenes korú férfiak is, akiknek meg se kottyant egy kis bot. Voltaképpen nem gondolkodott azon, hogy mi a felső korhatár, amikor egy férfi még nyugodtan botozható, de emlékeiben élt egy hetven év körüli rabtársa, aki talán nem is volt annyi, de kinézett annyinak, és ő meglehetősen rendben lévőnek találta, ha rendszertelenül ugyan, de a dereshez parancsolták.

Aggodalma inkább arra irányult, hogy míg hajdan a börtönben botozásban gyakorlott pribékek keze alá került, nem akart volna itt egy fiatal, gyakorlatlan férfi által elveretni. Izgatottságában a kúpot is majdnem a hűtőben feledte.

Végre eljött a nap, két nappal a következő injekció felvétele előtt, amikor ott állt a deres előtt, és a diszkrét szolgáltatóház doktora felmutatta a tenyerén lévő kúpot. Mély sóhajjal hajolt le terpeszben, és lazította el fenéklyukát. Élete során több tucatnyi kúpot toltak már végbelébe, és ha a magokat is számítjuk, elég gyakorlott volt a kúp fogadása terén. Mély lélegzetet vett, és érezte, hogy a hideg kúpot kissé kinyíló lyukába illesztik. Aztán jött a határozott nyomás, amit ő ellennyomással ellensúlyozott, mert méltóságának alulinak tartotta volna, ha előredől, vagy megroggyan a térde. Kifújta a levegőt, és magában számolta, hogy a mélyre nyomott kúpra hányszor nyom rá újra a doktor. Amikor már mindketten úgy gondolták, hogy a kúp a helyén marad, úgy a negyedik-ötödik nyomás táján, a doktor kihúzta ujját, és odatartotta kézfejét a felemelkedő férfi elé, aki alázatosan megcsókolta, ahogy tanulta.

Ezután bizonytalan léptekkel a dereshez lépett. Lakkozott keményfából készült, fekvőfelületét bőr borította, középtájon kidomborodott, ami elárulta, hogy felső kategóriájú fekpadot lát. Itt nem kell kitolnia a fenekét, mert a kidomborodó rész végig szépen tartja majd, csak arra kell ügyelnie, hogy megigazítsa hasa alatt a farkát, hogy a köldöke felé húzza féltett heréivel együtt. Bár első alkalommal járt itt, sikerült szabályosan felhasalnia a deresre, emiatt titkolt büszkeséget érzett.

A deresszobába ki-be jártak idegenek, érdeklődők, letelepedhettek a falnál elhelyezett székeken és padokon, végignézhették az épp zajló verést. A férfi ezzel csak akkor szembesült, amikor már deresre húzták, és a doktor dörzsölgette záróizmait, azt latolgatván, nyomjon-e fel még egy kúpot. Végül eltekintett ettől, de kilátásba helyezte, hogy botozás közben még egyet fel fog nyomni, ami segíti, hogy a férfi jobban bírja a botot.

Ezután, vagy tucatnyi idegen érdeklődő pillantásaitól kísérve, elkezdődött a botozás.

A férfi faggatta testét, hogy kívánja-e a botot, mert régi, feledésbe merült ezirányú tapasztalatait felidézve eszébe jutott, hogy megesett, hogy előfordult vele, hogy alig várta, hogy megcsapják. Ilyenkor jobban bírta a fenekére mért botütéseket, míg más alkalmakkor ,amikor kínosan ódzkodott attól, hogy megkapja botbüntetését, feszengett és jajgatott, miközben újabb és újabb botütésekkel kínálták farát. Ezúttal ambivalens érzésekkel küzdött. Egyik oldalról meg volt győződve a hasznosságáról, hogy eljuthat akár addig, hogy lehajolva szúrják meg heti rectális injekciójával, és ő mosolyogva pumpáltassa tele a végbelét a csípős folyadékkal, másrészről tartott attól, hogy az eltelt évek alatt elpuhult, és néhány botütés előcsalja belőle gyávábbik énjét, és panaszosan rázza majd a seggét, miközben kiadós nyögésekkel felelget a botnak.

A nézőközönség nem zavarta, a börtönben is megszokta, hogy rabtársai végignézik, kielemzik a viselkedését a deresen, ő is megtette számtalanszor másokkal. Kigúnyolta azokat, akik nyöszörögve, jajgatva szidták a kemény büntetést, és elismerően dicsérte azokat, akik halk, illedelmes nyögésekkel nyugtázták a kapott botütéseket. Rájuk szeretett volna hasonlítani, de a három hónap kevés volt ahhoz, hogy eljusson arra a szintre.

Ahogy a deres lábait markolva, mezítelenül, kitolt fenékkel várt, végighordozta tekintetét a nézőkön. Mind férfiak voltak, ami megnyugtatta, így nem kellett nő előtt megszégyenülnie. A pribék megkérdezte tőle, hogy felkészült-e, mire mi mást is felelhetett volna, biccentett.

Folyt. köv.