Szent Patrik NApján történt

Idén Szent Patrik Napja március 17.-én volt. Ez a nap az írek nemzeti ünnepe, amelyet Írország egyik védőszentje, Szent Patrik tiszteletére tartanak. Az ünnephez kapcsolódva az Ír–Magyar Üzleti Kör Egyesület idén is megrendezi a budapesti felvonulást március 22-én és egész héten a Szabadság téren sok programot tartanak, hogy megismertessék a magyarokkal is ünnepüket. A résztvevőket élő ír zene és tánc, valamint ünnepi étel- és italkínálat várja. Az autentikus hangulat kedvéért érdemes zöld ruhát ölteni. 

Szent Patrik (385–461) eredetileg walesi nemesi család sarja volt, 16 éves korában azonban tengeri kalózok Észak-Írországba hurcolták, ahol rabszolgaként juhokat őrzött hat éven át. Eközben megtanulta az ír nép nyelvét és szokásait. Kiszabadulva Galliában tanult, majd I. Celesztin pápától engedélyt kapott, hogy Írországban igehirdető legyen. Rövid idő alatt csaknem az egész sziget kereszténnyé lett. Mivel ő alapította meg a működőképes kelta-ír egyházat, Írország apostolának is nevezik. Szent Patrik ünnepe Írországban nemzeti ünnep, de szerte a világon ünneplik írek és nem írek egyaránt.

Nálunk otthon, ezen a hétvégén a következő menüt főzzük az ünnep tiszteletére:

Paszternákos burgonyakrémleves

Bárányragu ír szódakenyérrel

és a magam által készített baileys a kísérő ital.

Eredetileg a kék szín volt az uralkodó szín ezen a napon, de mostanság már a zöld lett az, a pitypang színe, ami a jellemző virág is ezen a napon.

Több kisebb-nagyobb rendezvényt, bált is tartanak ezekben a napokban, én az ír barátaimmal, egy kisebb, de autentikus kocsmában találkoztam és költöttük el a hagyományos estebédet, hozzá zöld színű sört és közben többször is baileys ír töményet ittunk. Volt természetesen ir zene is, amit itt tangóharmonikán, hegedűn és valami speciális kis fúvós hangszeren adott elő, egy háromtagú zenekar. Erre táncoltunk is egy speciális néptáncot, ami kellően ugrálós volt, így utána jól csúszott a baileys és a zöld sör is.

22 óra után már csökkent a jelenlévők táncoló kedve, így áttértek az ír nótákra, de hamar kifogytak azokból, ezért később már hazai nóták is sorra kerültek. A nép egyre jobban fáradt, pilledt, lassan kezdtek párok is elszivárogni, ezért a barátaimmal mi is távoztunk.

Azonban hazamenni még nem volt kedvünk, ezért egyik közelben lakó barátunk lakására mentünk fel vagy hatan. A srác egy háromszobás lakásban lakott a Duna-parton, a ház legfelső emeletén és a lakáshoz így egy nagyobb terasz is tartozott, ami nagyobb volt, mint egy szoba, mert két szoba előtti házrészt foglalta el.

Oda menet feltankoltunk sok mindennel, rágcsával, itallal, így volt miben dúskálnunk ott.

A hatos csoport hamarosan két részre vált, két hármas csoportra. Az egyik hármas csoport valami társasjátékba kezdett, melynek része volt a barkochbázás is, így jól elvoltak magukban.

Mi a másik hármas, elhúzódtunk kezdetben a konyhába, ahol összedobtunk szendvicseket és sütöttünk gyorsan sós-sajtos pálcikákat, süteményt, amit megosztottunk a többiekkel is.

Viszont nem akartuk a piszkos edényeket a házigazdára hagyni, így nekiláttunk elmosogatni is, de az nem ment némi ugratás nélkül. Először csak az egyikünk, majd már másikunk is vizes lett, legvégül én, ezért én kiugrottam a nadrágomból és csak ingben-glóriában, pontosabban a zöld színes alsógatyámban voltam, amit a többiek igencsak megbámultak, sőt kis idő múlva már le is húztak rólam, megnézni, hogy alatta lévő „valami” is zöld színű-e, ma? - cukkoltak.

Ugyan „az” nem volt zöld színű, de nem volt sem kicsi, sem töppedt, hanem inkább kezdett éledezni, majd hamarosan már előre fele meredezett, inkább szép nagyon és vastagon.

Én meg ugratni kezdtem a másik kettőt, hogy az övék még ki sem bújt a szőrbokrukból, s olyan kicsi, hogy nagyító is kellene ahhoz, hogy meglássuk, mert tudtam róluk korábbról, hogy erős és nagy fanszőrzetük van.

Egy ideig hagyták cukkolni magukat – gondolom míg érezték már, hogy nő, erősödik, vastagszik és főleg merevedik, mert akkor maguktól lerántották maguk is a pantallójukat és már ott meredezett, lengedezett mind a kettőjüknek a farka, szabadon, előttem.

Nem csak megnéztem, megcsodáltam, de meg is fogdostam, húzkodtam marokra fogva, de egy idő után már eléjük térdelve be is kaptam sorban azokat és szopiztam rajtuk.

Ekkor buktam le, azaz buktunk le, mert nyílt az ajtó és belépett az egyik srác a szobától. Jött volna utánpótlásért, szendvicsért, de ki sem tudta nyögni miért is jött, csak állt és megkövülten nézett egy ideig minket, majd maga is előkapta a magáét, meghúzkodta s mikor már meredezett az is, mellém térdelt és eltolt az egyik farokról, hogy ő is beszállhasson a mókába.

Még alig telt el pár perc, míg mind a ketten szopiztunk térdelve, újra nyílt az ajtó és újabb delikvens jelent meg abban. Az is csak rövid ideig értetlenkedett, s már maga is húzkodni kezdte a sajátját elővéve és mikor sikerült felállítania azt, engem tolt félre és a helyemre állt, pontosabban térdelt.

Én sejtettem, hogy hamarosan újra nyílik az ajtó és jön a harmadik delikvens is be, így helyezkedtem, hogy tudja majd a dolgát. Így is lett, ajtó nyílt, srác bejött, bámult, előkapta a magáét és már térdelt is elém, bekapva a még mindig mereven előre álló farkamat. Most már hárman szoptak hármunkat. Időnként cseréltek is a változatosság kedvéért.

Mikor mindenki sorra került, akkor újabb csere történt, de most mi kerültünk a térdelő helyzetbe, szopásra és az eddigi szopók élvezték, ahogyan szopjuk őket.

A házigazda végül arrébb lépett s a hűtőből egy habsprayt vett elő, először a saját farkára engedett abból, majd a mellette állókéra is, így már hamarosan mind a hárman nem csak a merev farkakat, de arról a habot is nyelhettük, szophattuk.

Újabb szerepcsere következett, hogy ők is hozzájussanak a habhoz, míg nem a házigazda végre kitalálta, hogy ne a konyhába szűkösködjünk, hanem menjünk be a szobába, illetve onnan ki a teraszra, hiszen elég meleg az éjszaka. Kint a teraszon sok napozóágy, szék és asztal volt található, így mindenki választhatott kedve szerint.

Azonban kint a teraszon már más is történt, mivel azon társaink, akik Szent Patrik Nap alkalmából elmulasztották, hogy vegyenek magukra valamilyen zöld színű ruhadarabot, mostanra lelepleződtek, hiszen mindenki megszabadult gönceitől. Hatunk közül a házigazdánk, aki ír srác volt, természetesen minden ruhadarabja a zöld különféle árnyalataiban pompázott. Rajtam zöld színű pulóver, alsónadrág és zokni volt; a konyhában velem volt két srác közül is mind a kettőn volt zöld színű ruhadarab: az egyiken zöld nyakkendő, míg a másikon zöld csíkos ing. A szobából kijött két másik srác közül az egyiknek szintén halványzöld színű volt az inge és zoknijai, de a másikon nem hogy zöld színű ruhadarab nem volt, de testszőrzet sem, mert csupasz csiga volt. Így hát ő kapta a büntetést, ami abból állt, hogy felfektettük a teraszon egy nagy asztal tetejére, hanyatt, majd a fejéhez állt a házigazdánk és már nyomta is be a szájába a nem kis, merev farkát; míg egy másik társunk már az asztal másik végéről hatolt belé, szúrta fel a dárdájára. De ez nem volt elég, mert egy újabb társunk, felmászott rá, ráhasalt és a már benne lévő „dárda” mellé még a magáét is beleszuszakolta..Így a srác már minden nyílása teli volt. Mi ketten maradt a maradék elven: egyikünk az asztal végén állóba nyomta bele a magáét, míg nekem a házigazdánk ánusza jutott. Kellően dolgoztunk mind az öten, ezért hamarosan spriccelések, kilövellések sorozata következett.

Ezt követően megtámadtuk a teraszon lévő jaguccit és abban merültünk el kicsit felmelegedni és lemosakodni magunkról a ránk fröccsenteket.

Közben még a jagucciba történő bemászása előtt házigazdánk valakinek telefonált.

Hamarosan nyílt a terasz ajtaja és három csodás, ébenfekete testű, vadító és izgató megjelenésű srác lépett ki rajta természetesen csakis egy szál, de micsoda egy szál faszban és csüngő tökeikkel, és hozták a házigazda által, maga készített zöld söröket és házi baileyst szomjoltásra. Térültek-fordultak és közben az előbbi asztalt közelebb húzták és a vízből, mellőlünk kihúzták a csupasz csigát, és felfektették az asztalra újra hanyatt és már meg is „terítettek” rajta, a hasán, oda felkészítve a marha szeleteket, mellé az ir szódás kenyeret és pár uborkát tettek. Ez lett a késői vacsora, amihez továbbra is ihattunk a zöld sörből, vagy a baileyből. S hogy ne fázzunk meg, még oda készítettek pár infra melegítőt is.

Igy esett az idei Szent Patrik Nap Pesten, a Duna-parton.

(vége)