Egy hirdetés és utóélete: a reváns folytatása (4)

Tihi lefagyott, megmerevedett s nem mert megmozdulni, csak nézett rám, majd a mesterére, majd újra rám. Várt valamelyikünktől újabb, útbaigazító parancsot.

A mester nem mert többet megszólalni, én meg vártam, mit tesz Tihi.

Nem tett semmit, ő is várt.

Mivel egyre nagyobb lett a csend, feszült csend volt, így megszólaltam:

1. Ide hozzám! Állj elém, add ide azt a korbácsot és tűrj! - mondtam, le is csaptam Tihire.

Pontosan ott találtam őt is el, ahol ő a mesterét, vagyis az ékszerén, telibe, de jutott a bojt végéből a tökeire is.

Fel is jajdult és odakapott, mind a két kezével.

Pechére, mert már jött az újabb csapásom is, de most először az odatett kezeit érte s csak másodlagosan a merev farkát és a golyói bőrét. Most is feljajdult, majd sziszegett, de már nem merte odakapni a kezeit.

Én meg még kétszer megismételtem ezt a korbáccsal, de a harmadikra már máshogyan forgattam a bőr korbácsot, mert most a fenekén csattant a korbács közepe, de a vége, a bojt most is a merev farkát és tökei bőrét találta el. A sziszegés és a jajgatás most sem maradt el. Én meg megszólaltam:

1. Mit parancsoltam neked, köcsög?
2. Hogy fordítsam meg, hasra, ujjazzam meg és hatoljak b e l e. - kezdte mondani, mint aki nem értette a parancsomat. Én rácsaptam, ezt kérdezve:
3. Megtettél mindent?
4. Azt igen, hogy hasra fordítottam, meg is ujjaztam, igaz csak egy ujjal, a mutatóujjammal, de d e, b e l e hatolni már nem mertem, mivel a mesterem ekkor rám kiáltott, hogy „Meg ne merd tenni!” - mondta és befejezve rám nézett Tihi.
5. És? - sürgettem a továbbiakat. Tihi vállat vont és nem szólt, csak nézett rám. Kérlelőn.
6. Akkor megtettél-e mindent, vagy sem? - firtattam. Tihi megint vállat vont s halkan kimondta:
7. Nem.
8. Rendben, akkor ami kimaradt, azt te fogod megkapni! Hasra, oda a mestered mellé! - parancsoltam rá s mikor oda feküdt a mestere mellé, akkor én már rajta is voltam, semmi ujjazás nem volt előtte, csak már nyomtam is belé a merev farkamat. Keményen, kíméletlenül, mondhatnám durván. Nem volt kegyelem a számára.

Elképedtek mind a ketten. Tihi és a mestere is. Nem gondolták, vagy nem is hitték, hogy meg fog történni, ez.

Megtörtént.

Azért, mert nem szeretem és nem is tűrhetem, hogy a parancsaimat ne gondolkozás nélkül, azonnal és teljesen – kimondásuk szerint - valósítsák meg.

Tihi kemény leckét kapott, amit meg is érdemelt, s nagyon nem is csodálkozott el ezen. Már máskor is dugta meg valaki, hol a mestere, hol más, most meg én.

Viszont a mestere is megijedt, mert azt gondolta – és joggal – hogy ő is meglesz büntetve azért, amiért engedély nélkül megszólalt és rákiáltott Tihire. Csak azt nem tudta, hogy mi lesz a büntetése.

Akkor még én sem.

Még dugattyúztam Tihit, s kellemes is volt benne lenni, mert nem volt szúk, de tág sem, pont jó volt. Tettem, csináltam, még én is élveztem, s gondolom Tihi is, mert halk sóhaj volt csak minden hang, ami tőle jött ki.

A vége, a vége az lett, hogy éreztem a vég közeledtét, így rákapcsoltam még, párat dugtam, nyomtam, és végül megrándult a testem és belelövelltem Tihibe.

Nem rántottam ki, bár tudtam, hogy nincs rajtam gumi.

Ez volt Tihi büntetése.

Mire kihúzódtam belőle és hagytam, hogy Tihi, jó szolga módjára, leszopogassa, megtisztogassa a farkamat, a makkomat s akkorra már tudtam mi lesz a mestere büntetése.

Felálltam és felparancsoltam a földről a mestert is. Oda állítottam a vízszintes faág alá, átfogattam vele, majd a csuklóinál megkötöttem egy kötéldarabbal, persze ügyelve arra, hogy ő is éppen csak a lábujjain álljon.

Közben Tihit magamhoz intettem és a fülébe súgtam, hogy hozzon ki a házból egy hosszabb rudat a végén dildóval. Az legyen „méretes”. - hagytam meg neki.

Miközben Tihi eltűnt a házban keverve, amit parancsoltam neki, a mestert úgy fordítottam, hogy ne lássa a kilépő Tihit s kezébe a hozott rudat és dildót.

A mester elé álltam, megmarkoltam a lassan merevedő farkát és belefogtam a tökeit is a markomba és miközben megszorítottam, halkan mondtam:

1. Nem tudtad visszafogni magadat? - kérdeztem és folytattam: - Meg lesz ezért a büntetésed!
2. Igenis, Uram! - hallottam a mestertől, aki azt hitte, hogy a farka és töki megszorongatása, meggyötrése, megcsavargatása és meghúzogatása maga a büntetése.

Tévedett.

Mert, hamarosan megjelent Tihi, hozva, amiket kértem.

Intettem neki, hogy álljon a mestere mögé, majd mutattam mit tegyen a rúddal és a dildóval.

Ügyesen leszúrta a rúd végét a földbe, odaigazította a dildót a mestere ánuszához, és az már az én dolgom volt, hogy a mester vállát megfogva kicsit hátrébb toljam, bele a dildóba és mikor az már benne volt és a mester is túl volt a hirtelen érzés sokkján, ráparancsoltam:

1. Jó lenne, ha úgy tudnál hintázni azon, hogy a dildó ne jöjjön ki az ánuszodból, de közben beléd is nyomódjon, teljesen, is.
2. Megpróbálom, Uram, bár meg kell jegyeznem, hogy még semmi sem volt eddig a napig bennem. - mondta panaszosan, mire én rávágtam:
3. Jó így, vagy jobb lenne, ha Tihi lenne benned? Válassz! - szólítottam fel a mestert a választásra.

Az persze azonnal rávágta:

1. Nem, jó ez így!
2. Azért, de van még egy választásod is! Vagy azt választanád? - cukkoltam.

A mester kicsit elgondolkodott. Megrázta a fejét és bólintott, hogy jó így s már kezdett is hintázni a dildón. Ügyes volt, hamar belejött, mennyi az a mozgás, amivel teljesen rá nyomódik a dildóra, de az ellenkező irányban sem esik ki az belőle. Sőt, még a kezeivel munkálkodott is magán, a farkán és hamarosan megrándult a teste és hatalmasakat lövellt ki, több adagban.

(vége)