A Li unokájának története (3)

Megértettem, de azért nem hagyhattam ki, hogy ezt mondjam:

1. Nem is tudtam, hogy kettőtök közül Te vagy a kislány. - jelentettem ki, de mind a két srác azonnal tiltakozott, ebből megértettem, hogy Li csak most házi-gazda, de nem Ő az úr, a domináns kettőjük közül.
2. Bevallom, korábban is így sejtettem, s csak cukkoltalak. - néztem Tiborra, aki vállalt vont és annyit azért mondott még:
3. Attól még, hogy kettőnk közül én vagyok a dominánsabb, néha, mint például most is, nem csak elviselem, de szeretem is, ha egy harmadik, akin érzem a dominanciát, keményen elkap és megtáncoltat. - hallottam Tibortól.
4. Nem lesz ebben hiba, ha ez a vágyad! - nyugtáztam és már oda is álltam Tibor elé, a szememmel intettem Li-nek, aki Tibor mögé lépett és hátulról először csak átfogta a testét és ahhoz szorította a kezeit, hogy ne tudja azokat használni, majd már hátra is húzta és a csuklóira bőr bilincseket kapcsolt és karabinerrel össze is kapcsolta a fenekénél. Mikor így mozgásképtelenné tettük közösen Li-vel, jöhetett a kínzás.

Erre a bevezetőben említett harmadik (a fa-)eszköz és módszert alkalmaztam. Li hozta oda, jelezve, hogy most alkalmas eszköz lesz. Ennek egyik vége cipőkanálként lett kialakítva, míg a másik végén „karmok” voltak. Először itt fogat meg, ennél fogva a fa eszközt és kicsit hátrébb lépve aprókat ütögettem Tibor fanszőrzetéből, bokrából már előbújt merevedő farkára, persze óvatosan, hiszen figyelmeztetett, hogy érzékenyek a tökei, talán a farka is az, majd mikor nem volt sziszegés, legfeljebb eltáncolás a fa eszköz útjából, már kicsit nagyobbakat is ütöttem s már Tibor kezdett sziszegni is. Egy idő után azonban, megfordítottam a kezemben a fa eszközt és most a cipős kanál végét fogtam meg és a „karmokat” használtam arra, hogy azzal próbáljam „kifésülni” a bokorban megbúvó szőrszálakat, de nem csak ezt tettem, hanem a lecsüngő tökei bőrén is megjártattam, húzkodtam azokat. Most már erősebb lett a sziszegés, határozottabba „táncolás”, elhúzódás.

Li ugyan próbálta erősebben fogni, tartani, hogy ez ne sikerüljön Tibornak, de azért Tibor volt az erősebb, izmosabb. Így más „fogást” kellett keresni, alkalmazni Tibornál.

Nem volt kétségem, hogy ez hatásosabb lesz, mert előre nyúlva megragadtam, a markomba fogtam Tibor már merev farkát (ekkor érzékeltem azt is, hogy bár rövid, de igen vaskos volt, amit a markomba tartottam) s Tibor így már óvatosabban tudott, akart táncolni. Én pedig mivel nem csak a vaskos farkát fogtam a markomba, de egy részét a tökei bőrének is, azok megfeszültek, ráfeszültek a tökeire és már sokkal ingerlékenyebbé tették a „karmos” játékra.

Miután Tibor kínzását ezen a módon már elégnek gondoltam, mást terveztem vele.

Ugyan még Li-be sem hatoltam bele eddig, de előbb azt akartam kipróbálni, hogy Tibor vajon hagyná-e ezt nekem?

Így hát intettem Li-nek, hogy engedje el Tibort, akit a karjainál fogva megfordítottam, így most nekem volt háttal, s közben a hajába markolva a fejét előre nyomtam, miközben a csípőjénél fogva előre hajolt. Meg sem ujjaztam, mert nem akartam értesítésére adni, mire készülök, hanem csak párat húztam a saját farkamon és már durr, benne is voltam.

Tibor ugyan meglepődött, mert nem számított erre, de jól viselte, tűrte s egy idő után még élvezte is már, mert önmagától kezdett mozogni a farkamon. Először csak ki-, be, majd már körözött is a fenekével a farkamon. Majd mikor előre nyúltam és Li fejét ráhúztam Tibor farkára, hogy szopja csak fel azt, s mikor elégnek érzékeltem, gondoltam, eltoltam Li fejét és a markomba kaptam Tibor farkát, ami már merev volt, s kézimunkáztam rajta, miközben egyre gyorsult a mozgásom is benne.

Amit szerettem volna, sikerült.

Egyszerre lövelltünk ki: Ő előre, Li mellkasára, én pedig kirántva a farkamat a hátára.

Már csak Li maradt ki a jóból, de gyorsan erről is tettem, mert a még nem lankadt farkamat most Li-be nyomtam és Tibor térdelt elé felszopni, majd megint átvettem a kézimunkát és hamarosan megint egyszerre mentünk el Li-vel.

Ezt követően pedig kimentünk a fürdőszobába, ami tényleg egy szoba nagyságú volt és abban volt egy jakuzzi, több oldalról érkező vízsugárral. Abba merültünk el és ekkor mutatta meg Li a második eszköz használatát, ami postai vastag gumi volt. Egyrészt azzal elkötötte a fark tőnél Tibor farkát, majd egy másik vastag gumit érdekesen megfogott, odatartott a kát ujjánál fogva Tibor bőréhez, meghúzta és elengedte. Tibor pedig felszisszent. A bőrén pedig ott maradt a gumi nyoma egy vékony csík formájában. Ezt a játékot mind a hárman a másik kettőn gyakoroltunk, kölcsönösen.

Még a srácok megérdeklődték, hogy maradt-e valami még a tarsolyomban s mikor azt válaszoltam, hogy persze, akkor azt kérték, hogy felállithassák a farkamat, majd felváltva beleülhessenek itt a jakuzziban, miközben a harmadik kézimunkázzon, vagy kiemelkedve mindig kapja be a farkukat.

Ez is jó játék volt.

Már csak a megtörölközés és közös vacsora maradt hátra.

(vége)