An Li unokájának története (2)

Azt talán még nem említettem, hogy a srácot úgy hívják, ahogyan a nagyapját, mert annak a nevét kapta Ő is a keresztségben, mondanám, de Ú természetesen nem keresztény, sem nem keresztyén, hanem buddhista vallású. Sokan ott Kínában hisznek Buddhában és imádják őt.

(Mikor Kínában jártam magam is voltam több olyan templomban, ahol hatalmas méretű Buddha ült a fő helyen, mint például a Nyári Palota dombján lévő templomban is. Persze voltak taoisták is szép számmal.)

(Mikor Kínában jártam magam is voltam több olyan templomban, ahol hatalmas méretű Buddha ült a fő helyen, mint például a Nyári Palota dombján lévő templomban is. Persze voltak taoisták is szép számmal.)

Mikor Li ide került Magyarországra, Budapestre, itt nem talált magának buddhista templomot, így szétnézett az itteni vallások templomaimban, meglátogatta és megnézte azok istentiszteleteit, miséit. Legelőször egy mohamedán templomban volt, de azt túl kicsinek, nyomasztónak találta. Utána egy római katolikus bazilikában volt. Az nagy, hatalmas volt, szép zenét is hallott ott, de mégis nagyon szertartásosnak gondolta az ottani misét. Így egy kisebb, de még mindig elég nagy belső terű templomot választott, ami evangélikus volt. Mivel a belvárosban lakott, a legközelebbi ilyen templom a Deák téri evangélikus templom volt. Itt már tetszett neki minden, így itt maradt, ragadt. Pláne, hogy egy idő múltával megismerkedett közelebbről egy sráccal, Tiborral, akivel komoly baráti viszonyba került. Ez az ismeretség később, sok mindenre megtanította Lit, de nem szaladjunk ennyire előre.

Ott tartottam, hogy alaposan megismerkedtem - a nyelvemmel – Li testével és felderítettem minden porcikáját, ahogyan háton, majd később már hason feküdt előttem az ágyon.

Mikor végeztem a „megismerésével, teste feltérképezésével”, rátértem arra, hogy ezt az ismeretséget „elmélyítsem”.

Ennek keretében arra került sor, hogy a kínai evőpálcák új, más, az evéstől eltérő, de célszerű használatát mutatta meg nekem és azt is, hogy ezt a módszert hogyan és hol lehet használni a szolga testén, majd hagyta, hogy a megtanult fogásokat, módszereket gyakoroljam a testén. Kezdtem a gyakorlást a mellbimbóin, mert először azokat szorítottam két-két pálcika közé úgy, hogy a pálcikák végeit vastag postai gumikkal fogtam össze. Mikor már kezdtek zsibbadni a mellbimbói, akkor még az ujjaim közé is fogtam azokat és masszíroztam, csavargattam és harapdáltam a kínjai fokozására. Volt is testtekergés, -dobálás, sziszegés, sőt még káromkodás is Li részéről. Szóval eléggé hangos volt ez.

Ezért, ebben a zajban nem hallottuk, hogy nyílt a lakás ajtaja és bejött valaki. Tibor. Természetesen volt kulcsa Li lakásához ezért tudott bejönni. Ja, és tudott arról is, hogy akkor engem fogad ott Li. Bejött, hallotta a nagy zajt, sziszegést, kiabálást, ezért óvatosan jött be a másik, mellettünk lévő szobába és az ajtónál állt meg, még a sötétben, árnyékban. Ott állt és nézte mit teszek, teszünk.

Én pedig véletlenül felnéztem, elnéztem Li teste fölött és a szomszéd szobában, az ajtón túl megláttam egy világos nadrágban és fehér-kék színes pólóban álló alakot. Nem ijedtem meg, de megdermedtem. Li pedig észrevette ezt, rám nézett kérdőn, majd elnézett arra, amerre én is néztem s ő is meglátta Tibort. Felkiáltott izgatottan:

1. Ez nem az, aminek látszik, Tibor! (Innen tudtam meg, ki az, aki ott áll a másik szobában.) Ekkor Tibor megszólalt:
2. Nem az? Hát mi? - kérdezte cöcögve.- Én látok egy Mestert és egy szolgát, akit éppen móresre tanítanak. Nem? - kérdezte.
3. De igen, jól látod! - szólaltam meg én és hozzátettem: - Jó lenne, ha beljebb jönnél Tibor, hogy jobban láthassunk itt a világosban! - szólítottam fel őt. Megfogadta, beljebb jött.

Most már ott állt a szobában, a fényben, így szemügyre vehettem őt.

Testére simuló világos pantallóban volt, ami igen vékony szövetből készült, ezért jól kiadta, követte teste körvonalait: hátul szép, formás popókat láttam, elől meg azért volt egy „csomag” a nadrágban. A pólója pedig V kivágású volt, így abból jól látható volt, hogy szőrös a mellkasa. Szép, hosszú, fekete színű szőre volt. Szintén fekete színű volt a haja is, de nem sima, hanem hullámos, kicsit a vállát is érte, borította. Szép csillogó szeme volt, éles a tekintete, egyszóval tetszett a srác. Tetszett volna, ha Ő is beszáll a játékba.

Megtörtént.

Se perc alatt már nem volt semmi rajta semmi, ott állt mellettünk, kis terpeszben, kezeit a tarkójára téve. Én meg felfigyeltem arra, hogy ugyan a farka a szőrbokorból alig látszott ki, de a tökei, melyek nagyobb szilva méretűek voltak, jó fél arasznyira voltak, lógtak a testétől le, alaposan eltávolodtak a testétől.

Megbámultam.

Tibor és Li összenevettek.

1. Észrevette! - kacagtak mind a ketten.
2. Eléggé feltűnő, akarom mondani jól lelógóak. - tromfoltam én is nevetve és odanyúltam.
3. Csak óvatosan! - szólt rám Tibor – mert amilyen feltűnőek, olyan érzékenyek is. Á fejezte be a figyelmeztetését.

(folytatás következik)