Esetem Jivel, barátnőjével és a subokkal (2)

Még jó fél óra volt hátra a rendelkezésünkre álló időből, mikor erősen kopogtak az ajtón,

mondhatnám sürgetően. Egymásra néztünk, majd mi eltűntünk az ajtó mögé és Ji egy köpenyt

magára véve kinyitotta az ajtót.

Az ajtó mögött az egyik szervező állt, kezében pórázt tartva, melynek végén egy fiatal srác

kuporgott összegömbölyödve a földön. A szervező srác szabadkozott, de gyorsan elhadarta,

hogy a srácot büntetésre ítélték, még 100 ütés hiányzik a büntetéséből és mivel kint már

mindenki sorra került, így nekünk kellene befejezni azt. Átadta a póráz végét és egy tasakban

nádpálcákat is Jinek, majd szinte berúgta a srácot a szobába, míg Ji becsukta és bezárta az

ajtót utána.

Egymásra néztünk, majd jobban megnéztük a srácot is. Igen fiatalnak tűnt. Így megkérdeztem

tőle:

- Hogy kerültél ide és mit vétettél, amiért megbüntettek kint? És mennyi volt az összes

büntetésed? – soroltam a kérdéseimet.

A srác először lassan felnézett, de még ott kuporgott a földön előttünk, majd lassan felemelte

a fejét és visszakérdezett: - Miért lényeges ez nektek? Osszátok ki a 2 x 50 nekem és itt sem

vagyok. – hadarta el.

- No, no, azért ne siess annyira a büntetéseddel, mert egy: ha nem látnád, nem ketten

vagyunk, hanem négyen, így lehet, hogy 100 helyett a dupláját fogod kapni tőlünk, ha

itt, így szemtelenkedsz a továbbiakban is! – fenyegettem meg határozottan.

A srác körbenézett, majd nagyot nézett és konstatálta, hogy tényleg négyen vagyunk. Ekkor

megrezzent és már felelte is:

- Ha négyen vagytok, akkor négytől kapok fejenként ötvenet, de ha kérhetem, akkor ne

náddal, mert az már nagyon fáj, hanem valami szélesebb dologgal, például

nadrágszíjjal, vagy akár kézzel, tenyérrel is! – sorolta.

- Mutasd! – szóltam rá és mutattam, hogy álljon négykézlábra, hogy megnézhessem a

popóját. Tényleg már nagyon nyúzott, színes és hurkás volt. – Rendben, akkor kérésed

szerint kapsz most, így hasalj csak oda a srác ölébe. – utasítottam és a Sub srácnak

mutattam, hogy üljön át oda, ahol az előbb a barátnő ült és vegye ölébe a kis srácot, aki

engedelmesen áthajolt a térdein. (Én azt is észrevettem közben, hogy a Sub srácunk a

fiatal srác félig merev farkát odaszorította a térdei közé s úgy fogta.)

- Kezd Te! – szóltam Jinek, aki tenyeres ütéseket adott a srác fenekére, de változó

helyekre és változó erősséggel. A kis srác sziszegett, tekergett közben, de a Sub

srácunk jó erősen fogta le a fejét a nyakánál és tartotta a térdei között a merevedő

farkát is.

- Most Te jössz! – szóltam a barátnőnek, miután Ji kiosztotta a maga ötvenét. A barátnő

is tenyérrel ütött, de sajna nem váltakozó helyekre, hanem mindig ugyanoda. Fel is

jajdult a fiatal srác, dobálta volna magát, ha a Subunk nem fogja erősen és persze

sziszegett is mellé hangosan.

- Most én jövök, de mindjárt jövök. – jelentettem ki és odaléptem a bdsm eszközökhöz

és kiválasztottam egy kilenc ágú „macskát”, ami rövidebb bőr ágakból készült és

visszalépve a Subunk ölében fekvő fiatal srác lábai közé léptem és onnan ütöttem

felváltva a jobb és bal cipóira, felülről lefele úgy, hogy a bőrkorbács vége lecsússzon a

srác fenekén. És számoltam is: - Bal tíz, húsz…., majd jobb tíz, húsz… ötven.

Itt hagytam abba és sajnálkozva mondtam a Subunknak, hogy helyette is elvégeztem a

büntetést. Az morcos volt, de nem tudott mit tenni.

Én meg súgtam valamit Jinek, aki erre kiküldte a barátnőjét, hogy már kint várjon meg

minket, majd mikor kilépett az ajtón, azt becsukva vissza is zárta. Én pedig intettem a

Subunknak, hogy fordítsa csak meg az ölében a fiatal srácot, aki így hanyatt feküdt már az

ölében és szabadon volt a merevvé vált farkincája, ami körül jól látszott a fanszőrzete is. Nem

volt nagy az a farkinca, de nem is kicsi.

- Büntetésed helyett, amit én abszolváltam helyetted, Te kézimunkázhatsz a srácon!

Küld el! – utasítottam azt.

Az rám nézett, majd nem tétovázva már meg is kezdte a munkálkodását a fiatal srácon és bár

folytattuk Jivel, felváltva, bár a fiatal srác nagyon tiltakozott, de haladtunk s hamarosan a srác

felkiáltott, mert újra elélvezett. Igaz most már kevesebbet, de mégis.

- No, akkor kvittek vagyunk! Mehetsz! – mutattam az ajtóra.

- Muszáj? Nem maradhatnék veletek? Ha kimegyek, akkor azonnal kidobnak innen. –

sopánkodott a srác.

Jivel összenéztünk, majd a Sub srácunknak megköszöntük a közös játékot és egyszerre

mentünk ki.

Kint már várt minket a barátnő, de a szervező srác is, aki el akarta kapni a fiatal suhancot,

hogy kipenderítse, de Ji megállította:

- Ő velünk jön! – jelentette ki. – Hol vannak a ruhái? – kérdezte a rendező sráctól is, no

meg a fiatal suhancot is egyben. – Hozd s ajtónál találkozunk! – utasította, míg mi

kettesben a barátnővel a pulthoz mentünk valamit inni.

Alig értünk az ajtóhoz, a srác már ott várt minket, igaz a rendező srác őrizte.

Kiléptünk, megkerestük Ji autóját, beszálltunk, majd azzal elmentünk Ji lakására, de közben

még a barátnőt is kitettük annak lakásánál.

Ji a garázsba állt be, mi a sráccal felmentünk a belső lépcsőn a lakásba, egyenesen a

nappaliba. Ott a fiatal srác seperc alatt ledobált mindent magáról és úgy meztelenül térdelt le

mellém, mert én leültem az egyik fotelba.

Ji bejött, csodálkozva állt meg a nappali ajtajában és nézett, a fiatal srác meg kérlelni kezdte:

- Uram, kérlek, fogadj be mindenesnek, szolgának, cselédnek hozzád! Ígérem, nagyon

fogok iparkodni, hogy mindenben kedvedre tegyek és teljesen kiszolgáljalak. –

hallottam.

- Jó, jó, de azért tisztázzuk pontosan hány éves is vagy? – kérdezett rá a lényegre.

A srác elpirult és így válaszolt:

- Van olyan igazolványom, ami szerint már elmúltam tizennyolc éves, de valójában csak

öt nap múlva töltöm azt be. – hallottuk.